A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-03-21 / 12. szám

Negyven évvel ezelőtt... Kelet-Szlovákia mezőgazdasági dol­gozói mozgalmas forradalmi múlt­ra tekinthetnek vissza. A kapitaliz­mus idején ádáz gazdasági és poli­tikai harcot vívtak a nagyarányú kizsákmányolás ellen. Ez volt a helyzet főleg a régebbi mezőlaborci járásban, amely gazdasági, szociális és kulturális vonatkozásban a köz­társaság egyik legelmaradottabb vi­dékei közé tartozott. Lakosságának javarésze földműveléssel foglalko­zott. Mivel azonban a sjlány föld terméshozama alig érte el a szlová­kiai átlag felét, panaszos volt a ke­nyér, fokozódott az ínség és a nyo­mor, növekedett a nép eladósodása. A tőkés rendszer leggyűlöltebb ki­szolgálója, a végrehajtó, állandó rettegésben tartotta a lakosságot. Csupán 1933-ban nem kevesebb mint 1200 végrehajtást foganatosí­tottak a mezőlaborci járásban. Né­hány ilyen „hivatalos kiszállás“ gyászos következményekkel járt. 1936-ban például Dvorianky község­ben elárverezték Ján Tirpák egész vagyonát, amivel a Tirpák-házas­párt öngyilkosságba kergették. A München előtti köztársaságban a volt Eperjes Zsupa területén 19 812 kisgazda vesztette el minden va­gyonát. Frantiáek Zubka kommunista képviselő 1936. március 17-én is­mertette a kelet-szlovákiai paraszt­ság súlyos helyzetét a parlament­ben, ahol többek között ezeket mon­dotta : „Ki ne ismerné Habura községet, amely után felkiáltójel kívánkozik dr. Hodia választókerületében! A- jánlom az uraknak, hallgassanak meg egy rövid szociológiai beszá­molót erről a községről: 1936 ja­nuárjában 30 földművesnél végez­tek statisztikai adatfelvételt s meg­állapították, hogy adósságaik 156 075 koronát tesznek ki. Huszonnégy földművesnél 199 esetben járt a végrehajtó. 212 személy összesen harminc helyiségben lakik, minden helyiségre tehát hét-hét személy jut. Összesen 47 embernek van ágya, vagyis minden ágyra 4 1/2 személy jut. Húst évente egyszer, legfeljebb kétszer látnak, karácsonykor s eset­leg húsvétkor. Harminc háztartás­ból csak négy család mosdlk szap­pannal, de azok is csak vasárnap. Fogkefét, színházat, mozit nem is­mernek. Orvost csak rendkívüli e­­setben hívnak, lehetőleg a halál előtt. Egyes házakban a kenyér tel­jesen ismeretlen fogalom, egyes családoknál sót sem találni. Negyven esztendővel ezelőtt, 1935. március 13-án végrehajtó érkezett Certiinére, az ínség pokoltornácára. Dimun Iván háza felé tartott, hogy az Agrárbank követelésének fede­zésére elvigye a szegény földműves utolsó tehénkéjét. Dimun az istálló ajtaja előtt elállta a végrehajtó út­ját s kijelentette, hogy a tehenet még száz csendőr sem viszi ki on­nan. A végrehajtó erre karhatalmi segítségért folyamodott, a csendőr­ség beavatkozását kérte. Alig szer­zett erről tudomást a falu népe, ha­talmas tömeg verődött össze Dimun háza előtt és megakadályozta a vég­rehajtás foganatosítását. A túlerő elől meghátrálva a csendőrök visz­­szavonultak a laktanyába, de ma­gukkal hurcolták Dimunt. A zendülő tömeg közben 200 főre szaporodott, és a csendőrlaktanya elé vonulva Dimun szabadon bocsá­tását követelte. Az emberek kőzá­port zúdítottak az épületre és be­törték az összes ablakokat, a kö­vek több csendőrt megsebesítettek. A bentrekedt csendőrök a nép fo­kozódó dühétől megijedve jobbnak látták Dimunt kiengedni. A falu­siak azonban tudták, hogy a dolog nem marad annyiban, jön a meg­torlás. Egész éjjel talpon maradtak tehát, sőt megállapodtak a szom­szédos Habura lakóival, hogy szük­ség esetén segítségükre jönnek. Másnap, március 14-én egy sza­kasz csendőr közeledett Certiiné­­hez. A faluban félreverték a haran­got, a haburaiak pedig a szomszéd A éertitnei harangláb. 1935. már­cius 14-én félreverték a harangot; ez figyelmeztette a falu népét a csendőrök érkezésére község lakóinak segítségére siettek. Egyszerre érkeztek Certiinére a csendőrökkel. A csendőrosztag pa­rancsnoka felszólította a tömeget, hogy oszoljon szét, de az agyon­gyötört, elkeseredett emberek har­cos tüntetéssel a végrehajtások fel­függesztését követelték. Erre Vacek csendőrparancsnok jelt adott a tö­meg megrohamozására, de az em­berek ellenálltak. Közelharcra ke­rült sor a csendőrök és a parasztok között. A zendülők kövekkel, ka­rókkal és más kezük ügyébe eső tárgyakkal visszaverték a támadást és a csendőröket beszorították a laktanyába. Amikor az újból bent­rekedt csendőrök távbeszélőn erő­sítést akartak kérni, a falubeliek elvágták a telefonhuzalokat és így elszigetelték a csendőröket a kül­világtól. A járási hivatal főnöke rosszat sejtve egyik hivatalnokát paraszt­tej • vaj • sajt A lejnek, mint fehérje- s vitamintartal­mú élelmiszernek nagyon fontos szerepe van a táplálkozásban. De amig a pa­lackozott vagy csomagolt liter tej, a saj­tok, a vaj, a tejföl, a túró, a tejszin, a joghurt s a gyerekek között oly ked­velt tejszínes krémek eljutnak a boltok­ba, nagyon sok ember szorgoskodik azon, hogy minél frlsebbek, izletesebbek legyenek. A Rimavská Sobota-i (rimaszombati) tejfeldolgozó üzemben Jozef Králik üzemgazdásszal a gyártási folyamatok gazdasági hátteréről beszélgettem. — Az üzemi pártszervezet gyűlésén éppen a múlt héten vitattuk meg az idei racionalizálási Intézkedéseket — kezdi Krállk elvtárs. — Alaposan fel kell készülnünk s mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a hozzánk ke­rülő nyersanyagból semmi se vesszen kárba, a kész termék a lehető legjobb minőségben kerüljön a fogyasztóhoz, de még arra is ügyelnünk kell, hogy állan­dóan csökkenjenek a gyártási költségek, növekedjen a munkatermelékenység és takarékoskodjunk az energiával, az alapanyagokkal. Az idén 65 ezer koro­na értékű energiát akarunk megtakarí­tani. Jobban megszervezzük a szállítást, ami által megtakarítjuk a múlt évi üzemanyagfogyasztás 10 százalékát. Szi­gorítjuk az anyaggazdálkodást, csak a szabványban meghatározott mennyisé­get adjuk ki egyszerre a raktárból. — Mezőgazdaság — időjárás — tej­termelés egymással összefüggő fogal­mak. Mennyiben vannak kihatással az üzem termelésérei — A nyersanyag, a tej folyamatos fel­vásárlásának biztosítása az első dolog, ami befolyással van a termelésre. Itt van például az elmúlt év. Szeptember végéig ment minden, mint a karikacsa­pás, aztán jött az árvíz s igen nehezen, mindössze 100,4 százalékra tudtuk telje­síteni a tervet. — Értesüléseim szerint önök tejport is készítenek. — A száritó 1974 májusától üzemel. A már említett tejhiány következtében ruhába öltöztetve Certiinére küld­te, aki onnan visszatérve jelentést tett a történtekről. A következő napon erős csendőr­osztag indult Certiinére, de a ha­buraiak útközben kőzáporral fogad­ták őket. Így újabb összetűzésre ke­rült sor. Mindkét részről több lövés dördült el. A fegyveres túlerővel szemben a parasztok végül is kény­telenek voltak meghátrálni. Tették ezt már csak azért is, hogy elejét vegyék a további vérengzésnek. Egy nappal később y>bb száz csen­dőr szállta meg a két zendülő köz­séget. A zendülés óriási felháborodást váltott ki országszerte. Hatalmas a­­rányú szimpátiatüntetéseket ren­deztek Prágában a Köztársaság té­ren, és Bratislavában is több üzem­ben voltak rokonszenves tüntetések. Már 1935. március 16-án tömegek követelték felháborodva, hogy von­ják vissza a csendőröket a meg­szállt községekből és szüntessék be a végrehajtási eljárásokat. Az ese­mények hatására Való, Steiner és Slivka kommunista képviselők ha­ladéktalanul a felkelés színhelyére siettek, hogy pártjukat fogják a bá­tor harcosoknak. Zápotocky elvtárs a parlament azonnali összehívását követelte, ahol a belügyminiszter tájékoztatta a jelenlevőket a hely­zetről. A burzsoá sajtó javarésze a kommunistákat támadta, akik „fel­­bújtották a parasztokat“. A felkelés elfojtása után féktelen csendőrter­ror dühöngött. 1935. március 18-án nyolcvankét parasztot bilincsbever­ve a kassai ügyészség fogházába szállítottak, és a legkegyetlenebb kínzásokkal vallomásokat, csikartak ki belőlük. A felkeléssel kapcsolatban meg kell emlékeznünk a kommunista párt szerepéről. A fellázadt paraszt­ság élére a zendülés első pillanatá­tól kezdve kommunisták álltak, és így a felkelés szervezett jellegű lett. Az áldozatok vére nem folyt hiá­ba. A két falu népe bátor kiállásá­val kiverekedte a nyomor átmeneti enyhítését és a végrehajtások be­szüntetését. RÓJÁK DEZSŐ jelenleg, sajnos, csak egy műszakban, Hogy valamelyest pótoljuk a teljesít­­ménykiesést, tojást szárítunk a baromfi­üzem részére. Üzemünk, a szárítóberen­dezést leszámítva, régi, elavult; napról napra újabb és újabb problémákkal ál­lunk szemben. Mivel az új gyár építését csak 1980-ban kezdjük, rekonstrukciót kell végrehajtanunk. Felújítottuk a vaj­üzemet, ezzel javult nemcsak a vaj, de a tejföl gyártási folyamata és minősége is. Műszaki újításokkal növeljük a sajt­­termelést. A nagyobb munkatermelé­kenységet jobb munkaszervezéssel igyek­szünk elérni. A felsorolt adatok, kiegészítve még azzal, hogy a munkatermelékenység 1973-tól 1974-ig 45 ezer koronával nö­vekedett, önmagukért beszélnek. Bizo­nyítják, hogy a rimaszombati tejüzem vezetői s dolgozói, híven a párt XIV. kongresszusának határozataihoz, meg­birkóznak a feladatokkal. Persze, amig a tejtermelés a rimaszombati járásban nem kerül biztos alapokra, csak belső — kis hatású — intézkedésekkel befo­lyásolhatják a termelés mennyiségét. A minőségért és a gazdaságos termelé­sért vállalják a felelősséget, hisz most is határozatban rögzítették a műszaki nor­mák szigorúbb betartását. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvitele l-k&t 6

Next

/
Thumbnails
Contents