A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-21 / 12. szám
TEREMTŐ NAPOK ÉS ÓRÁK radalmi Tanácsnak az volt a feladata, hogy segítsen a község vezetőinek a szervezési munkában és tartson fenn szoros kapcsolatot a község vezetői és a katonai hivatal között. A hivatalos szervekre a feladatok sokasága várt. A megrongált utak és a vasútvonal rendbeszedése, a közellátás megjavítása stb. A Forradalmi Tanács felhívására a falu lakossága bekapcsolódott ezekbe a munkákba. Elegendő lisztről és kenyérről úgy gondoskodtak, hogy a helybeli parasztoktól felvásárolták a gabonát és a helybeli malomban meg őröl tették. Ideiglenes vágóhidat is létesítettek, s kielégítették mind a katonaság, mind a lakosság igényeit. Egy héttel a felszabadulás után már kinyitottak az üzletek. 1945 elején megalakult a Járási Forradalmi Tanács, amely az első neés troktorállomós. Nagyobb ipari üzem a faluban nem volt. Csupán néhány kisiparos műhelyében folyt a munka. A malmot 1948-ban államosították, a kisüzemek azonban csak később teremtettek munkalehetőséget. Miután a titkár mindezt elsorolta, fejébe nyomta a sapkáját és mosolyogva megjegyezte: — A többit már mindenki tudja és látja. Elég, ha az ember végigmegy a falun. Nézetem szerint, ha nem lettünk volna képesek változást elérni az emberek szemléletében, akkor vívmányainkkal sem dicsekedhetnénk! Végigmentem a falun. Megcsodáltam a társadalmi munkával felépült óriási művelődési házat, az új egészségügyi központot, a tűzoltászertárt, a készülő modern áruházat, az új gép- és traktorállomást, szomszédságában Jesenské (Feled), 1944. december 23. Hajnalodik. Az óvóhelyek szellőző nyílásain jól látható, hogy a lecsapódó aknák tölcséreit szovjet kotonák foglalják el. Elszántan harcolnak minden házért, üldözik a fasisztákat. Néhány óráig tartott a kemény csata, aztán elcsendesedtek az utcák. — Itt vannak az oroszoki — kiáltotta valaki. Az emberek úgy érezték, mintha egyszerre felfrissültek volna, mintha a köd is eloszlott volna. Pedig még folyt a vér, és lőporos volt a levegő. Ennek ellenére a lakosság kitörő lelkesedéssel, melegen üdvözölte a felszabadítókat. A szovjet katonák azonban szomorúan nézték a Rimáig húzódó sáros utat, amelyen egészen a németek által felrobbantott betonhídig halottak és sebesülök szegélyezték a keskeny töltést. Feled felszabadulását drágán kellett megfizetniük a felszabadítóknak, bár a gyűlölt fasisztáknak is nagy volt a veszteségük. így elevenedik fel 1944. december 23. felejthetetlen hajnala. Miközben jegyzeteimet készítem, a bnb tágas, meleg irodájának ablakából nézem a gyászos tömeget, amely körülveszi az elesett szovjet katonák emlékművét. Asszonyok, gyermekek és öregek minden esztendőben leróják hálájukat Anatolij Szergejevics Cigankov őrnagynak, Danilov kapitánynak, Kalacsev Poljiakov, Nyevolin altisztnek és mindazoknak, akik a német fasiszták ellen vívott harcban Feled utcáin haltak hősi halált. E nevek említésekor elszorul a felediek szíve. Soha nem felejtik el azokat, akik életüket áldozták a szabadságunkért. Marija Alexejevna Cigankova immár harmadszor vesz részt a koszorúzási ünnepségen. Mikor az egyszerű szovjet asszony megtudta, hogy férje községünkben vezette utolsó támadását a fasiszták ellen, 1965-ben ellátogatott hozzánk. Azóta mindig szeretett vendége Felednek, s az üzemek és tömegszervezetek dolgozói ajándékokkal kedveskednek neki. Egy-egy látogatása alkalmával meghatóban beszél drága férjéről, aki nem láthatta viszont kisfiát, nem dédelgetheti kis unokáját, aki többször is megemlítette már, hogy egyszer majd ő is meglátogatja azt a hatalmas szomorúfűzfát, amely a nagyapja sírja fölött áll. gyedévi költségvetési terv kidolgozását tekintette egyik legfontosabb feladatának. Intézkedéseket hozott továbbá egészségügyi, közbiztonsági, szociális és jogi kérdésekben. 1945 derekán már új községi elöljáróság, a községi tanács vette kezébe az irányítást. A frontátvonulós idején elsősegélynyújtó állomás működött a faluban. Hosszú, nyomasztó csend után szólítottam meg a hnb titkárát, Mogyoródy elvtársat. Megkértem, beszéljen a három évtized eseményeiről. Legfőképpen arról, hogyan is kezdték a háború utáni életet? Mogyoródy elvtárs hosszon vázolta a fejleményeket. Olyan intézkedésekre volt szükség, amely helyes mederbe terelte az életet. Már december 24- én megalakult a katonai parancsnokság, amely főleg szervezési munkákat végzett. Együd József elég jól beszélt oroszul, ő volt a tolmács. A képviseleti szervben Pálos Gyula vállalt funkciót, mint községi bíró, és Harsányi Aurél, mint körzeti jegyző. Érdemes megemlíteni, hogy Harsányi Aurél saját lakásán rendezte be a hivatalát. A községi elöljáróságon kívül megalakult a Forradalmi Tanács is, melynek tagjai helybeli kommunisták voltak. Késik István, Petrik István, Miklós Pál és Demjén István elvtársak. A ForGondoskodott a betegekről, eltemette a halottakat. Községünkben 55 szovjet katona, köztük 23 tiszt vesztette életét. Az ő emléküket őrzi a megkoszorúzott emlékmű, amelyet a szovjet katonákkal közösen 1945 tavaszán, egészen pontosan május 1-én avottak fel. Itt jegyzem meg, hogy az első szabad május elsejei felvonuláson menetelt először a munkástömeg vörös zászló alatt, amelyet Kósik István rejtegetett a németek elől. A felvonuláson csak az a 150 személy nem vett részt, akik áldozatai lettek a véres harcoknak. A lakosság megélhetését főként a mezőgazdaság biztosította. 1948 februárja után a mezőgazdaság gyors fejlődésnek indult. A parasztság intenzív munkához kezdett, de a várt eredmények elmaradtok. A szárazság miatt... A községhez tartozó földeken akkor körülbelül 110 földműves dolgozott. 1948 végén megolokult a gépágy nagy lakótömbbel, az új utcákat, amelynek mindkét oldalán nyílegyenesen sorakoznak a villának is beillő családi házak. A hatalmas magraktár azon a helyen áll, amelyet a szovjet katonák elsőként szabadítottak fel. Magától érthetődően, az üzemek és középületek egy-egy határkövet jelentenek a község fejlődésében. Ezekről fejezeteket lehetne írni. Én mégis viszszatérek a művelődési házhoz. Az épületben talált otthonra a 7000 kötetes könyvtár, a zeneiskola, az ifjúsági klub, amelynek berendezésére csaknem 100 000 koronát fordított a község vezetősége. Ott von a mozi is, amelynek a vászna mögött korszerűen felszerelt színpad áll. A polgárok ebben a helyiségben találkoznak. Itt beszélik meg a közös teendőket. A jövőben sürgősen változtatni akarnak a szlovák és a magyar általános iskolák helyzetén. További utcákat hoznak rendbe. Átadják rendeltetésének az új bevásárló központot. Bővítik az óvodák befogadóképességét. Újabb lokótömbböt is építenek. S mert a meglévő üzemek még mindig nem tudnak elegendő munkalehetőséget biztosítani, gondoskodnak arról, hogy 400 dolgozónok ne kelljen kijárnia a községből. A közületi szolgáltató vállalat bővítésére is gondolnak. S mindezeket azért soroltam fel, hogy bizonyítsam, Feled lakossága jól használta ki a felszabadulás utáni három évtized minden napját, minden óráját. TÓTH ERNŐ Olvasóink a felszabadulásról h©C 4 Cigankova asszony a felediek körében Az új egészségügyi központ A hatalmas művelődési ház
