A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-14 / 11. szám
NAGY LAJOS Miért rohan az autó? Ha az autónak saját esze volna, biztosan lassabban menne. Mert tudná, hogy ha rohan, esetleg összetöri magát. 1. Az ‘autó tehát azért rohan, mert ember dirigálja. Az ember tudja, hogy ha rohan, esetleg összetöri magát. Azért csak rohan. De az ember azt is tudja, hogy esetleg összetöri az autót, az pedig drága pénzbe kerül. Hát akkor miért rohan? 2. Talán azért rohan, hogy hamarabb érkezzen valahová? De nem jobb-e este tízkor érkez-Ini Sátoraljaújhelyre épkézláb, mint már este nyolckor ott lenni kitört nyakkal? 3. Azután érdemes-e egyáltalán valahová megérkezni? Valaki siet, rohan, hogy fél hétkor ott legyen valahol, pedig a sors könyvében az van megírva, hogy ott fél hétkor pofont kell kapnia. INem jobb-e ezt az esetet egészen lekésni? 4. Valaki meg van híva a városba vacsorára. Autón megy és rohan. Hát lehet e ön- és közveszélyesen sürgős egy vacsora annak, aki aznap már reggelizett, tízóraizott, ebédelt és uzsonnázott? Még ha egy olyan ember rohanna autón vacsorára, aki öt nap óta nem evett — ezt meg lehetne érteni. 5. Vagy a sofőr a saját szakállára rohan? Nem gazdaságosabb-e már menet közben akár kétszer is szigorúan rászólni a sofőrre, hogy: „Ne hajtson úgy, mint egy őrült!" — mint katasztrófa utón órákon át számtalanszor elmondani, hogy: Jaj, istenem! Annál is inkább, mert az előbbi kiszólásnak még lehet valami eredménye, de az utóbbi jajistenemek már egészen céltalanok. 6. Vajon, aki a Semiramiskávéházba rohan az autón, hogy öt vagon tégla vagy kukorica adásvételét lebonyolítsa, azt hiszi-e, hogy ő a „tűzoltóság", vagy azt hiszi, hogy ő a „mentők"? Mert ha azt hiszi, akkor érthető, hogy rohan. Sőt biztosra vehető, hogy amikor már azt hiszi, hogy ő a dalai láma, akkor még jobban fog rohanni. (1927) J — Hallottam, hogy viszszaköltözöl a férjedhez. Igaz ez? — Igaz. Már nem bírom nézni, hogy milyen boldogan él az a semmirekellő. — Erre van pénzed, de ha én új ikalapot akarok, akkor nincs... — Mitől híztál meg enynyire? — A gesztenyétől. — Mennyit eszel naponta? — £n nem eszem, én árulom. Férj a feleségnek: — Drágám, mit főzöl abban a négy fazékban? — Levest. — De miért négyben? — így talán egy ehető lesz. A skót átmegy a barátjához: — Kölcsön adnád az autódat? — kérdi tőle. — Honnan volna nékem autóm — nevet a barátja. — Akkor a motorbiciklidet. — Az sincs ... — Mi volna ha a biciklidet adnád. — De mikor biciklim sincs. — Akkor legalább a cipődet add kölcsön. OKOS TILALOM Véleményem szerint vannak okos és nem okos tilalmak. Nem okos tilalom például, ha egy vendéglőben a falra akasztott nyomtatványon ez áll: „A padlóra köpni tilos!” Ez eddig rendben volna. Csakhogy a vendéglőben a padlót szőnyeg fedi. S a szőnyegre a tilalom nem vonatkozik. Következésképpen a szőnyegre szabad köpni. Ha esetleg álcád olyan csökönyös fickó, aki mindenáron át akarja hágni a tilalmat, annak előbb nehéz testi munkával fel kell göngyölnie a szőnyeget. Csak ezután köphet. Nem tartom valószínűnek, hogy akadjon ilyen elvetemült emberszabású lény. A szőnyeg is megfelel, ha nincs padló. Egyébként is a padlóra-köpés, szerény véleményem szerint, nem a jól elhelyezett tiltó táblácskák, hanem intelligencia kérdése. A nem-okos tilalmak mellett olykor-olykor okos tilalmat is fellel az ember. Nemrégiben Seóovcén (Gálszécsen) átutazóban bementem a presszóba kávét inni. Kaptam jóillatú kávét, s miközben a kávét fogyasztottam, valami szokatlant tapasztaltam: csend volt a presszóban. Csend. Nem üvöltött a zenegép, sem a magnók, sem a táskarádiók... A vendégek halkan beszélgettek, kávéztak. Nem tudtam mire vélni ezt a különös, szokatlan nyugalmat, csendet. Aztán felfedeztem a falon egy okos tilalmat: „A presszóban magnók és táskarádiók üzemeltetése tilos”. Elolvastam vagy háromszor egymás után a szöveget, s arra gondoltam, hogy nem okvetlenül botfülű az aki szereti a csendet. — gs — 18
