A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-03-14 / 11. szám

NAGY LAJOS Miért rohan az autó? Ha az autónak saját esze vol­na, biztosan lassabban menne. Mert tudná, hogy ha rohan, esetleg összetöri magát. 1. Az ‘autó tehát azért rohan, mert ember dirigálja. Az ember tudja, hogy ha rohan, esetleg összetöri magát. Azért csak ro­han. De az ember azt is tudja, hogy esetleg összetöri az autót, az pedig drága pénzbe kerül. Hát akkor miért rohan? 2. Talán azért rohan, hogy hamarabb érkezzen valahová? De nem jobb-e este tízkor érkez-Ini Sátoraljaújhelyre épkézláb, mint már este nyolckor ott lenni kitört nyakkal? 3. Azután érdemes-e egyálta­lán valahová megérkezni? Valaki siet, rohan, hogy fél hétkor ott legyen valahol, pedig a sors könyvében az van megírva, hogy ott fél hétkor pofont kell kapnia. INem jobb-e ezt az esetet egé­szen lekésni? 4. Valaki meg van híva a vá­rosba vacsorára. Autón megy és rohan. Hát lehet e ön- és köz­­veszélyesen sürgős egy vacsora annak, aki aznap már reggeli­zett, tízóraizott, ebédelt és uzsonnázott? Még ha egy olyan ember rohanna autón vacsorá­ra, aki öt nap óta nem evett — ezt meg lehetne érteni. 5. Vagy a sofőr a saját sza­kállára rohan? Nem gazdaságo­sabb-e már menet közben akár kétszer is szigorúan rászólni a sofőrre, hogy: „Ne hajtson úgy, mint egy őrült!" — mint kataszt­rófa utón órákon át számtalan­szor elmondani, hogy: Jaj, iste­nem! Annál is inkább, mert az előbbi kiszólásnak még lehet va­lami eredménye, de az utóbbi jajistenemek már egészen cél­talanok. 6. Vajon, aki a Semiramis­­kávéházba rohan az autón, hogy öt vagon tégla vagy kukorica adásvételét lebonyolítsa, azt hi­szi-e, hogy ő a „tűzoltóság", vagy azt hiszi, hogy ő a „men­tők"? Mert ha azt hiszi, akkor ért­hető, hogy rohan. Sőt biztosra vehető, hogy amikor már azt hiszi, hogy ő a dalai láma, akkor még jobban fog rohanni. (1927) J — Hallottam, hogy visz­­szaköltözöl a férjedhez. Igaz ez? — Igaz. Már nem bírom nézni, hogy milyen boldo­gan él az a semmirekellő. — Erre van pénzed, de ha én új ikalapot akarok, akkor nincs... — Mitől híztál meg eny­­nyire? — A gesztenyétől. — Mennyit eszel napon­ta? — £n nem eszem, én árulom. Férj a feleségnek: — Drágám, mit főzöl abban a négy fazékban? — Levest. — De miért négyben? — így talán egy ehető lesz. A skót átmegy a barát­jához: — Kölcsön adnád az autódat? — kérdi tőle. — Honnan volna nékem autóm — nevet a barátja. — Akkor a motorbicikli­det. — Az sincs ... — Mi volna ha a bicik­lidet adnád. — De mikor biciklim sincs. — Akkor legalább a ci­pődet add kölcsön. OKOS TILALOM Véleményem szerint van­nak okos és nem okos tilal­mak. Nem okos tilalom pél­dául, ha egy vendéglőben a falra akasztott nyomtatvá­nyon ez áll: „A padlóra köp­ni tilos!” Ez eddig rendben volna. Csakhogy a vendég­lőben a padlót szőnyeg fedi. S a szőnyegre a tilalom nem vonatkozik. Következéskép­pen a szőnyegre szabad köp­ni. Ha esetleg álcád olyan csökönyös fickó, aki min­denáron át akarja hágni a tilalmat, annak előbb nehéz testi munkával fel kell gön­gyölnie a szőnyeget. Csak ezután köphet. Nem tartom valószínűnek, hogy akadjon ilyen elvetemült embersza­bású lény. A szőnyeg is meg­felel, ha nincs padló. Egyéb­ként is a padlóra-köpés, sze­rény véleményem szerint, nem a jól elhelyezett tiltó táblácskák, hanem intelli­gencia kérdése. A nem-okos tilalmak mel­lett olykor-olykor okos tilal­mat is fellel az ember. Nem­régiben Seóovcén (Gálszé­­csen) átutazóban bementem a presszóba kávét inni. Kap­tam jóillatú kávét, s miköz­ben a kávét fogyasztottam, valami szokatlant tapasztal­tam: csend volt a presszó­ban. Csend. Nem üvöltött a zenegép, sem a magnók, sem a táskarádiók... A vendé­gek halkan beszélgettek, ká­véztak. Nem tudtam mire vélni ezt a különös, szokat­lan nyugalmat, csendet. Az­tán felfedeztem a falon egy okos tilalmat: „A presszó­ban magnók és táskarádiók üzemeltetése tilos”. Elolvas­tam vagy háromszor egymás után a szöveget, s arra gon­doltam, hogy nem okvetle­nül botfülű az aki szereti a csendet. — gs — 18

Next

/
Thumbnails
Contents