A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-03-14 / 11. szám
Kontsek Béla Hrubják Emília Varjú- Olga emberek többsége azt vallja Adyval: szeretném, ha szeretnének ... HORVATH MARIKA: Szerintem azért kevés a Hú a gimnáziumban, mert többségük szakiskolába jár. Mire mi végzünk, nekik már szakma lesz a kezükben. Nagyobb részük azt tartja, hogy igy hamarább jut kereseti lehetőséghez. Több fiútól hallottam: ha szakiskolára megyek, akkor nyugodtan megnősülhetek, mert a családalapításhoz szakma van a kezemben. Női szemmel nézve nem elitélendő az ilyen igyekezet, persze mindenki úgy dönt, ahogy jónak látja, mert a gondtalan élet biztosítására minden lehetősége megvan hazánkban. BARDOS GABI: Egyrészt talán jó is, hogy kevesebb a fiú az iskolánkban, igy a lányoknak kell a szervezési és közéleti tevékenységek zömével megbirkózniuk. Ezzel nemcsak sokrétű ismeretekre teszünk szert, hanem jellemünket erősiti az a tudat, hogy a fiúk hiján mi is minden munkát el tudunk végezni, minden tisztséget el tudunk látni. A diákbarátság vagy ifjúkori szerelem munkára serkent. Ha van barátunk, akkor az erőt ad az életben, mert van kivel megbeszélnünk problémáinkat, megosztani a bánatot, örömet. Mindenesetre szép az olyan barátság, amely gondolkodásra, tettvágyra, új célok kitűzésére ösztönzi az embert. HORVATH MARIKA: Csatlakozom ahhoz, amit a Gabi mondott. Az őszinte diákbarátság segít tisztázni a nemek közötti kapcsolatot, tehát az élet számára is hasznos. Persze csak annyi időt lehet erre fordítani, ami nem hátráltat a tanulásban, egyéb kötelességek teljesítésében. Egy ilyen barátság természetesen azzal jár, hogy mennek szórakozni, moziba, ha tehetik, színházba, táncolni. VARJÚ OLGA: A SZISZ-nek e téren is megvan a küldetése, segit az erkölcsi nevelésben, a fiú és lány közti egyenrangú viszony, a megbecsülés megteremtésében. A mi erősségünk kölcsönös barátsága, megértés. Az egyoldalú elzárkózottság vagy szerelmi kapcsolat akadályt jelentene a tanulásban. Igy vallanak magukról, érzelmi világukról a harmadik, negyedik osztályos tanulók, akik mór felnőtt emberek, akik maholnap kikerülnek az életbe. Ezért tettük fel a következő kérdést: — Van-e meghatározott tervük, életcéljuk, milyen pályát választanak? HRUBJAK EMILIA: Nekem megvan a meghatározott életcélom. Nagyon szeretem a biológiát, tanár szeretnék lenni. De ez még sok mindentől, nem utolsósorban az anyagiaktól is függ. Hogy az élet nehézségeit könnyebben elviselhessem, fiatalon akarok megismerkedni a nehéz munkával. A gimnázium befejeztével dolgozni megyek, mindenképpen fizikai munkára. Ha majd igy erőt és bizalmat szerzek s a keresetből megtakarítok bizonyos összeget, akkor jelentkezem az egyetemre. BARDOS GABI: Ha már gimnáziumba jelentkeztem, az a célom, hogy tovább tanuljak. Nagy csalódás lenne számomra, ha a felvételi vizsgák nem sikerülnének, vagy helyszűke miatt nem vennének fel. Történész szeretnék lenni. Nagyon érdekel a népek múltja, harca, kultúrája. Pedagógusként szeretném ezeket a hagyományokat ápolni. VARJÚ OLGA: Nekem sokféle az érdeklődési köröm. Sok mindent szeretnék csinálni. Kiskoromban például sokat szavaltam, énekeltem. A gimnáziumban megváltozott az Ízlésem. Talán azért is, mert sokat foglalkozom a SZISZ-munkával, így kevesebb időm marad a saját kedvteléseimre, jelenleg intenziven foglalkozom a német nyelv tanulásával. Azt meghatározni, hogy mi leszek, talán még korai. Egy év múlva érettségizek, addig bizonyára eldöntőm, hogy milyen pályát választok. HORVATH MARIKA: Csak olyan pályát választok, amely mindenképpen kielégít. Számomra ez a színművészet. Gyerekkoromtól színésznő szeretnék lenni. Vonz a szinpad, a színpad szó, a tánc és a dal. Utolsó kérdésem: hogyan rendeznék életüket, emberek sorsát, ha magasabb tisztségbe kerülnének az életben. BARDOS GABI: Elsősorban is több gondot fordítanék az anyákra. Több bölcsődét építenék, megszervezném a segítséget az elhagyott anyáknak és emelném az anyasági segélyt. Ez talán önző vélemény is, mert elsősorban feleség, anya szeretnék lenni, három gyermeket „tervezek". HORVATH MARIKA: A nő számára a legnagyobb öröm és vágy, hogy anya legyen. Én is az szeretnék lenni. S ha rám bíznák az emberiség sorsának irányítását, mindenképpen a béke megőrzésére törekednék, mert az anya elsőrendű vágya, hogy békés, nyugodt élete legyen gyermekének, családjának, mindenkinek. VARJÚ OLGA: Belőlem nem lenne szigorú vezető, mert érzékeny lelkű vagyok, szivemen viselem az emberek sorsát, bánatát. A közügyek irányításában pedig bánkódni nem lehet. A boldog életet két-három gyerekkel képzelem el. Ezeket mindenesetre az emberek iránti megbecsülésre szeretném nevelni. HRUBJAK EMILIA: Ha vezető tisztségbe kerülök, arra logok törekedni, hogy a kispolgári szokások végleg eltűnjenek az életből, hogy ne legyen olyan ember, aki csak a maga hasznát nézi és mit sem törődik a mások boldogulásával. Az ideális családot mindenesetre én is több gyermekesnek képzelem el. Ez nemcsak ösztön, de megfontolt cél is, mert látom, hogy társadalmunk minden anyagi feltételt biztosit a dolgozó anyának, a családnak. Ennyi a válasz, a beszélgetés lényege. Bizonyára sok más életkérdés is szóbakerült volna még ezen a kötetlen beszélgetésen, de nem akartunk sok időt ellopni hangulatos diákdélutánjukból. Jóleső érzéssel távoztunk a szenei magyar nyelvű gimnáziumból, melynek ilyen fejlett, határozott felfogású, szocialista elveket valló, életvidám és szervezőképes diákjai vannak. MAJOR ÁGOSTON hvstU 13
