A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-28 / 9. szám
V tekintjük meg. Furcsa, eddig sohasem iátott gépek között járunk: az agyagot óriási dobokban keverik, később sajtolják, majd kockákra metélik. Egy-egy agyagkocka negyven kilogramm súlyú. — Az agyagkockák további gépsorokon mennek át, míg az agyag egészen finommá, vajszerűvé válik — magyarázza kísérőnk. — Egyetlen icipici kavicsdarabkát sem találnak benne ... Azután már csak ügyeskezű emberekre van szükség, akik feldolgozzák, formába öntik a kifinomított alapanyagot. Szemünk előtt alakul, szemünk előtt formálódik, válik szebbnél szebb álmok hordozójává az agyag. Virágcserepek, vázák, kályhák, negyven-, húsz- és tizenkét literes káposztás hordók készülnek az egyes műhelyekben. Egy furcsa készítmény-domb előtt csodálkozva állunk meg: — Hát ezek meg miféle csodabogarak? — kérdezzük Slízik elvtársat. — Speciális samott-téglák. Különféle üzemek számára készítjük őket. Az agyagtárgyakat — miután egy kissé megszáradtak — csillogó mázzal vonják be, majd kiégetik őket. — Mennyi ideig tart a kiégetés? — állunk meg egy hatalmas kemence bejáratánál. — Pontosan ötven óráig. Az agyagból készült tárgyak rendkívül törékenyek, nem is csodálkozunk hát, mikor az egyik műhelyből kilépve óriási cserépdombbal találjuk szemben magunkat. — Ismerik azt a babonát, miszerint a cserépdarabok szerencsét jelentenek? — kérdezzük az ott sürgölődő szállítómunkásokat. — Ha valóban úgy lenne, mi volnánk a világ legszerencsésebb emberei I — nevet egy piros arcú nénike, s legyint, mert észrevette, hogy közben rossz helyre léptem, s bokáig süllyedtem az agyagba: éppen a „szerencsét" jelentő cserépdomb előtt... — Most pedig valami nagyon szépet mutatok maguknak — jelenti ki kísérőnk, s titokzatosan mosolyog . .. Egy egészen kicsi műhelybe lépünk. Itt csak egyetlen munkás dolgozik. — Ezt mind egyedül csinálta? — kiáltok fel meglepetten, amint körülnézek. — Egyedül — hangzik a válasz, s a fiatal fiú tovább dolgozik a csodálatos virágvázán. Ebben a műhelyben készülnek a szövetkezet legszebb termékei, a díszes, hatalmas virágvázák, itt kapnak a legszebb formát a Zaluzany-I agyagművesek álmai. Itt tudjuk meg, hogy különleges, egzotikus madarak, csodálatos növények, távoli kék vizek élnek a falu mestereinek gazdag képzeletében: ezek azok az ősöktől örökölt motívumok, díszítő elemek, amelyek hazánk minden táján elárulják, miről ólmodnak évszázadok óta a zsaluzsányi gelencsérek. VARGA ERZSÉBET (Prandl Sándor felvételei) 13 Február elsején megkezdték egy kis kerámiakályha gyártását