A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-02-28 / 9. szám

gyog ... Szidjuk, átkoz­zuk, ha csúnya, esős időben valahol a cipőnkre tapad. Ugyan, melyikünk is go.idolna ilyenkor arra, mennyi csodá­latos álmot gyúrt ebbe a ragadós anyagba létezése óta az emberiség? Kinek jutnának eszébe az agyagból készült terrakotta-szobrocskák, Tanagra és Myrina görög városok világhírű ter­mékei? Talán csak a gyerekek, az ogyagkenyeret, agyagpogácsát dagasz­tó nevetős apróságok méltányolják eléggé a szobrászat első, ősrégi alap­anyagát. Pedig az agyagművesség szin­te egyidős az emberrel, s méltán hihet­jük, hogy — amíg ember él a földön — nem is merül feledésbe: hiszen az agyagműves, a gelencsér magától a földtől kapta munkáját-kenyerét, s ép­pen ezért örök, akár a föld. Már oz őskori cölöpépítmények ma­radványai között is megtaláljuk a dur­va, fazekaskorong nélkül készített agyagedényeket, amelyeknek egyszerű díszítései az emberi ízlés és fantázia fejlődéséről vallanak, s arról tanúskod­nak, hogy az ember már nemcsak húnyt szemmel álmodik... Az agyagművesség hazánkban is hosszú múltra tekint vissza: Korabinszky 1786-ban kiadott lexikonjában számos községet említ, amelyeknek lakosai agyagiparral fog­lalkoznak. Az általa felsorolt városok, falvak között Zsaluzsány nevét is meg­találjuk. Aki manapság látogat el Hrnciarske Zaluzanyba (Fazekaszsalu­­zsányba), s — a régi lexikon útmutatá­sai alapján — agyagműveseket, faze­kasmestereket keres, nem csalódik. Ebben a faluban a foglalkozás apáról fiúra szállt, őseiktől az agyag szerete­­tét örökölték a lakosok. A felszabadu­lás után, huszonöt évvel ezelőtt a zsa­luzsányi fazekasok is szakítottak a múlt­tal, évszázadokig változatlan korábbi életükkel, s megalakították a Samotka nevű szövetkezetét, amelynek jelenleg százhuszonhat tagja van: mindannyian a község lakosai. — Szövetkezetünk tagjai apjuktól, nagyapjuktól tanulták mesterségüket — mondja Gablas Milan, a Samotka igaz­gatója. — Ipari tanulók nevelésével eddig nem foglalkoztunk, a jövőben azonban erre is szükség lesz. Gondol­kozunk a műhelyek, a berendezések re­konstruálásán is, hiszen tizenhetedik századi módszerekkel dolgozunk. A tel­jes rekonstrukciót 1990-ig szándékozzuk végrehajtani ... Szövetkezetünk legkere­settebb termékei a virágvázák és a káposztás hordók, de a többi kerámiai tárgyak eladásával sincsenek problé­máink. Távoli vidékekről, hazánk min­den tójáról érkeznek hozzánk a vásár­lók. Különben most, február elsejétől új kerámia-ipari termékkel gazdagítjuk a piacot: megkezdtük egy kis kerámia­kályha gyártását, amelyet — olcsón — mindössze négyzázötven koronáért — vásárolhatnak meg az érdeklődők. — Most azoknak a fiataloknak a ne­vében kérdezek, akiket érdekel a kerá-A mia-ipar, az agyagművesség, s elhatá­rozták, hogy ezt a foglalkozást választ­ják élethivatásul: milyen szakiskolában tanulhatnak tovább, hol sajátíthatják el a mesterség titkait? — Az érdeklődők Uherské Hradisté­­be, kerámiai szakközépiskolába jelent­kezhetnek, vagy pedig Bratislavában tanulhatnak tovább, ahol kerámiai iparitanuló-iskola működik. A műhelyeket, amelyek­ben a szövetkezet tagjai most, a dél­utáni órákban is szorgalmasan dolgoz­nak, Slízik Milan mester kíséretében

Next

/
Thumbnails
Contents