A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-21 / 8. szám
ft» A varrógépen a sötét színű ruhaanyagok társaságában egy füzet hever. Lőrincz Valéria, Kecovo — ez a három szó olvasható a füzet szürke fedőlapján. — Mit ír ebbe a füzetbe? — kérdezem Lőrincz Valériától. — Azt, hogy melyik nap hány nadrágot varrtam meg. — És mennyit szokott megvarrni? — Egy műszak alatt 300—400 darabot. — Csak nadrágokat varr? — Igen. — Nem unja? Nem egyhangú ez a munka? — Én szeretek varrni. — Otthon is szokott? — Persze. — Jól keres? — Meg vagyok elégedve. Ezerötszáz-ezerhatszáz koronát keresek havonta. — Hány éves? — Tizennyolc. < — Mi az a Kecovo? — A falu, ahol lakom. Kecső ... — A szakmáját hol tanulta ki? — Itt. Az üzem iparitanuló-iskolájában. Kattog a varrógép, csodálatra méltó ügyességgel dolgoznak Lőrincz Valéria ujjai: Egy férfinadrág néhány perc alatt elkészül... Olvasóm már biztosan kitalálta, hogy hazánk valamelyik ruhagyárában vagyunk. Ehhez csupán annyit kell hozzátennem, hogy a trencíni Ruhaipari Vállalat safárikoyói (tornaijai) üzemét látogattuk meg. Férfiruhák: öltönyök, zakók, nadrágok készülnek itt, s nemcsak a belföldi fogyasztók számára: a férfiak a világ sok-sok országában viselik a Tornaiján készült divatos ruhákat. Nem véletlenül kerestük fel éppen ezt az üzemet. Hiszen a felszabadulás óta eltelt harminc szabad esztendő egyik legnagyobb vívmánya ez a ruhagyár, amely ez év október elsején ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. A korszerű konfekcióüzem nemcsak Tornaija, de a környék asszonyai, lányai számára is munkalehetőséget biztosít, s jelentős mértékben hozzájárul az életszínvonal állandó emelkedéséhez. — Ezen a vidéken az üzem létrejötte előtt egyáltalán nem volt ipar mondja Major László, a ruhagyár üzemgazdásza. — Ezt főként a nők érezték és fájlalták, mert — ha nem akartak távoli vidékekre menni — nagyon nehezen találtak maguknak munkát. Tornaiján és környékén az ötvenes években nagyok voltak a munkaerőtartalékok. A trencíni Ruhaipari Vállalat tornaijai üzeme 1965. október elsején jött létre. Kezdetben csupán nyolcvan munkást foglalkoztatott, s akkor még csak kötények és manchesternadrágok készültek itt.
