A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-21 / 8. szám
— Gondolom, hogy a lakosság körében ezért terjedt el a tréfás „gatyagyár“ elnevezés ... Major László elmosolyodik: — Lehet... A tornaijai „gatyagyár" évről évre fejlődött. Tudom, hogy a statisztikai adatok rettenetesen unalmasak, de azért felsorolnék néhányat: az ötéves tervben kitűzött feladatokat üzemünk már a múlt év végéig 100,3 százalékra teljesítette, illetve túlteljesítette. Csupán 1974-ben nyolcvanhétmillió korona értékű árut termeltünk. Tér tanulókról? Hiszen az üzem fejlődése az alkalmazottakkal szemben is nagyobb igényeket támaszt... — A múlt évben bizony már éreztük a munkaerőhiányt. Éppen ezért a jövőben szakmunkástanulóinkról is jobban kell gondoskodnunk. Eddig az üzem nem rendelkezett tanulóotthonnal, de ez év szeptember elsejétől már legalább hatvan-hetven férőhelyes otthon áll majd a tanulók rendelkezésére. Azoknak a dolgozóknak pedig, akik nem tudnak naponta hazajárni, munkásszállót létesítünk. — Hogyan reagált a tornaijai ruhagyár a Slovnaft felhívására? A takarékoskodásra gondolok ... — Erre a felhívásra mi nem reagáltunk, mivel a múlt évet ráfizetéssel zártuk. Az idén viszont — főként az új technológiai eljárások alkalmazásával, az üzem további fejlesztésével — több mint kétmillió koronát akarunk megtakarítani. Az üzem dolgozóinak is vannak újítási javaslataik, s más vállalatoktól is veszünk át különféle újításokat. A 614-es üzemrészleg a Csehszlovák-Szovjet Barátság Szocialista Brigád megtisztelő nevet viseli. Csupa fiatal dolgozik itt. Férfizakó— Hány zakót tud elkészíteni naponta? — Száznyolcvanat, kétszázat, kétszázhúszat ... Mikor mennyit. — Nem unalmas ez a munka? — Én szeretem. Az ő varrógépén is ott van az a bizonyos szürke fedelű füzet, csak más név áll a címoldalán: Bodnár tetem: szelíden, békésen mosolyog ... Hirtelen eszembe jut, hogy ezen a helyen valamikor kaszárnya volt. S önkéntelenül arra gondolok, mi lenne, ha a világ összes kaszárnyája helyén gyárak, üzemek épülnének ... VARGA ERZSÉBET mékeink húsz százalékát exportáljuk. — Hány dolgozót foglalkoztat jelenleg az üzem? S mennyi a női alkalmazottak száma? — Ezerkilencszázhetvennégy végén nyolcszázegy állandó munkás és kétszáz ipari tanuló dolgozott a gyárban. Alkalmazottaink nyolcvanöt százaléka nő ... A jövő év végéig pedig már ezernégyszázra kell növelnünk dolgozóink számát. Az üzem tehát kétségtelenül gyors ütemben fejlődik, annak ellenére, hogy az új gyárcsarnok üzembe helyezése több mint egy évet késett. A gyárudvar közepén ugyanis új csarnok épült, amely a legkorszerűbb légkondicionáló berendezéssel van ellátva. Ezerkilencszázhetvennégyben új technológiai eljárásokat vezettünk be. A régi eljárással egy férfinadrágokat varró dolgozó átlagos teljesítménye 250—270 darab volt műszakonként, az új módszer bevezetésével ez 340—360-ra emelkedett. — A termékek minőségére ez nincs kihatással? — A minőség még jobb, mint volt. — Hogyan gondoskodnak az utánpótlásról, a fiatal szakmunkás-PRANDL SÁNDOR FELVÉTELEI kát varrnak. Találomra kérdezek meg egy kislányt, akiről később kiderül, hogy nem is egészen kislány, hiszen már férjes asszony: — Hány éves? — Húsz. Erzsébet... Azt is megtudom, hogy Sajógömörből jár be a munkahelyére. Figyelem a kezét, az ujjait... Bámulatra méltó ügyességgel dolgozik. Aztán az arcára téved tekin-A VARRÓGÉP 13 Major László üzemgazdász
