A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-21 / 8. szám
Egy nyolcéves srác: — Nézd, csak apuka, katonák I — Látom őket én is. Gyakorlatozni mennek. — Veszel nekem is ágyút? — Ugyan már, minek az neked? — Tüzéresdit fogok Frontéval játszani. Ezer golyó és gránát 2izka ugyancsak törte a fejét Kutná Horán, hogy mitévő legyen, mert Zsigmond király és császár jól választotta meg hadállásait, latba vetette eszét és minden addig ismert harci fortélyt. Mi mást tehetett volna 2izka, bevetette a tüzérséget. Hogy ez mit jelentett, a brezovoi származású Lőrinc leírásából tudhatjuk meg: „Az ágyúk célbavették azt a helyet, ahol a király állott seregével. A lövések eldördülése után a király és katonái fejvesztetten menekültek ..." A huszita hadviselés honosította meg az európai kontinensen a tűzfegyverek tömeges alkalmazását és a fekete puskapor erejének kihasználását. (S ezzel a harcedzett, huszita katonaság bevonul a XV. század hadtörténelmébe. Egyes szavaik, mint a Haubitzként ismert mozsár is a cseh Haufnice szóból vette eredetét. Hunyadi János, majd Mátyás király is felhasználta a cseh sikereket; a fekete seregében sok cseh szolgált, főként harci tapasztalatokkal rendelkező, kitűnő harcképességű gyalogosok.) A mozsarak, kisebb tarackok és bombavetők kombinálva a jól megvasalt kocsikra szerelt lövegekkel, igen mozgékony és hatékony fegyvernemnek bizonyultak. Az ősei lettek a későbbi tábori tüzérségnek. Bizony, nem voltak éppen könnyen kezelhetők ezek a régi ágyúk. Először is az állásba kellett szállítani a löveget. Erre a célra lovakat, ökörfogatokat vettek igénybe, s a legrosszabb esetben pedig embereket is, ha mór minden kötél szakadt. De ez még nem volt minden, mert még nagyobb gondot okozott a célzás. Ez csak úgy szemmérték szerint, a sapka karimája, esetleg egy földbe vert töltővessző segítségével történt. Az ágyú csövét megtöltötték kis zsákokba adagolt fekete puskaporral, ezt jól beletömték a csőbe és erre tették magát a golyót (először a kő- később pedig az öntöttvas golyóbist). A tapasztalt tüzérek kócból csináltak fojtást az ágyúkba, meggyújtották a gyújtókanócot és azután gyorsan fedezékbe vonultak. A lövés pillanatában az ágyú néhány métert ugrott hátrafelé és szörnyű füstfelhőbe burkolta a harcteret. Néhány sortűz után pedig pontos célzásról már szó sem lehetett a sűrű füst miatt. De ezen hiányosságok ellenére is sok nagy ütközetben mégis a tüzérségnek jutott a döntő szerep. Borodino, Hrades Králove, Port Artur, Verdun mellett az ellenséges gyalogságot éppen a tüzérségi beavatkozás futamította meg. Tűzzel-vassal 1945. január 15-én reggel, a moszkvai idő szerint nyolc óra negyvenöt perckor Jaslo lengyel város mellett vetették be az öt csehszlovák tüzérezredet a német védőállások ellen. Ezek az ezredek a szovjet területen alakultak meg és amikor átestek a tűzszorgalommal, felelősséggel és becsületességgel végzi, s ebben nem lát riporttémát. Rudinál az a helyzet, hogy az állapota csak súlyosbodhat. Egy-két éve van hátra, krónikus betegségben szenved. Orvos és nevelő — Ezen a vidéken nagyon sok volt a beteg gyerek. Különleges, ködös a Bodrogköz éghajlata, s ennek a következtében a kicsik hetven százaléka hörghurutban, légcsőgyulladásban szenved. Tehát, amikor tőlünk kigyógyulva kikerülnek, mi már nem tudjuk biztosítani, hogy újra meg ne betegedjenek. Megnehezíti a dolgunkat, hogy nehezen lehet a szülőkkel megteremteni a szükséges kapcsolatot. Mindig felmerül az emberben az aggályos kérdés, mi lesz holnap, haza engedhetem-e a gyereket, hogyan gondoskodik majd otthon a gyerekről az édesanyja. Mert a szülőkben is van hiba. Túlzottan melegen öltöztetik óvatosságból a gyereket, ami szintén egészségtelen. Többet kellene foglalkozni a szülőkkel. Mert az orvos feladata nem érhet véget a kórház kapujában, ez a munka ennél sokkal nagyobb hatósugarú kell JT Es rengett a föld... keresztségen, harcoltak Duklánál, az Ondavánál és a Kárpátokon túli térségben. A 38. hadsereggel, Maszkalenkó vezérezredes parancsnoksága alatt a mi tüzéreink is hozzájárultak a frontáttörési akció sikeréhez és ezzel mintegy előkészítették az osztravai hadműveletek sikerének feltételeit. Rudolf Bejkovsky, az akkori hadnagy és jelenlegi politikai tiszt így emlékszik vissza arra a hadműveletre: — Csaknem egy teljes hónapig, a legnagyobb titokban állandó megfigyelés alatt tartottuk az ellenséges állásokat. Nappal és éjszaka, minden rendelkezésünkre álló eszközzel, — lehallgatás, megfigyelés, légi fényképezés, kisebb és nagyobb gyalogsági támadások, — hogy az ellenséges tüzelő állások elárulják rejtekhelyüket. A parancsnokságon egy pillanatra sem szünetelt a munka. Semmit nem akartak a véletlenre bízni, s ezért az ellenséges állások minden egyes négyzetméterét ismerniük kellett, hogy a tüzérségi előkészítés során megsemmisíthessenek Gyakorlatozik a csehszlovák tüzérség Novohoperszk térségében — 1943-ban minden egyes tűzfészket. A front egy-egy kilométeres szakaszán kétszázötven ágyúcső és aknavető zúdított megsemmisítő tüzet az ellenséges állásokra. Minden ezredünk több mint ezerötszáz gránátot lőtt ki egyenként az ellenséges vonalakra. Amikor a pergőtűz végétért, a 105. szovjet hadosztály parancsnokával és a mi parancsnokainkkal együtt egészen előre mentünk és néztük, amint a szovjet gyalogság támadásra indult. Először rajvonalban, majd sűrű sorokban rohantak előre, de semmi ellenállásba nem ütköztek. A német erődítések, a géppuska-fészkek, s a teljes védelmi vonal romokban hevert, a tüzérségi tűz martalékává vált. hogy legyen. Amióta itt dolgozom én vagyok a körzeti gyermekorvos is sikerült elérnem, hogy a kismamák a szülőotthonban hozzák világra gyermekeiket (a múlt évben 1060-an), mig odahaza már csak tizen szültek. Hálapénz a borítékban Beszélgetésünk közben egy idősebb néni kopogtat, majd kihívja a doktornőt, aki néhány másodperc múlva visszatér: De nehéz ezekkel a falusi nénikékkel bánni, megértetni velük, hogy én akkor is megteszek mindent a fiáért vagy az unokájáért, ha nem csúsztat oda egy pénzesborítékot. Nem nézem, kié az a gyerek, fehér-e vagy cigány, én csuk a célt látom magam előtt, hogy meggyógyítsam, egészséges legyen. Ez a néni is az unokája miatt járt itt, s nemcsak bélelt borítékot, hanem tojást, befőttet is hozott. De szigorúan megmondtam, ha nem akarja, hogy kidobjam, tegye el. Hányszor megpróbáltam már nekik megmagyarázni, hogy inkább a gyerekükkel etessék meg a tojást meg a befőttet, de csak jönnek. Nézze, most is a sarokba mutat itt áll már régtől a bor, a tojás, a befőtt, de valaAz új, nagy hatóerejű rakétavető Akkor hirtelen az jutott eszembe, hogy mégiscsak van igazság ezen a földön. Amikor még erős volt a fasiszta fenevad, a lelkiismeretlen rablók és gyilkosok erkölcsi kódexe szerint rabolt, gyilkolt, fosztogatott és rombolt le minden szépet, hasznosat szinte az egész Európában. Soha senkit nem kímélt meg, senkinek sem kegyelmezett, oki szembeszállt vele, de még szórakozásból is gyilkolt. A szovjet főparancsnokság kitüntető elismerésben részesítette tüzérezredeinket. öt közül három ezredet kitüntetett és a tiszteletükre Moszkvában 224 ágyú adott le húsz tüzérségi sortüzet. A felejthetetlen nap 1949-ben az akkori honvédelmi miniszter, Ludvik Svoboda január 15-ét a csehszlovák tüzérség napjává nyilvánította. Európa jelentős részét rettegésben tartó fasiszták ellen és hazánk felszabadításáért vívott harc folyamán alakult ki, edződött időtálló hagyománnyá a csehszlovák—szovjet barátság. Tüzéreink tovább ápolják a két nép barátságát. Az alakulatnál végetér a beszélgetés a jaslói harcok résztvevőivel. — Amit most hallottunk, — mondja egy alig tizenkilenc esztendős, egyenruhás katona, aki nem vehetett még részt egyetlen igazi tüzérségi hadműveletben sem, — az számunkra sohasem válik holt történelemmé, hanem örök példakép marod. Ha szükség lesz ró, méltók leszünk mi is arra, hogy ama harcok szellemében küzdjünk az ellenség ellen. Elődeink a harctéren és mi most, harminc évvel később, a gyakorlótereken tisztában vagyunk azzal, hogy ugyanazokért az eszmékért harcolunk. Kiharcoljuk és megvédjük a békét. Felépítjük és megvédelmezzük szocialista társadalmunkat minden ellenséggel szemben ... RUDOLF BEJKOVSKV és KAREL HEJC A felvételek a Hadtörténeti Intézet és Eduard Karkan gyűjteményéből hogy nem esik jól elfogyasztani, mert úgy érzem, alamizsna, amire nem vagyok rászorulva. Hiszen megvan a tisztességes fizetésem. Vagy „bélelt" borítékok. Szigorúan visszautasítom. Vannak, akik kinevetnek érte, de már megszoktam. Nekem nincs nercbundám, két kocsim, villám, bankkönyvem mégis jól megvagyunk a családommal. Túlnézett önmagán Most, amikor nekiültem, hogy megírjam a Bacínska doktornővel folytatott beszélgetésünket, megpróbálom felidézni arcát, tekintetét, mozdulatait. Nincs segítségemre a fényképe — nem engedte meg, hogy felvételt készítsek róla. De előttem van embersége, nyíltsága, ami anynyira az emlékezetembe vésődött. Nehezen állt rá a beszélgetésre, de amikor elkezdte, már ömlött belőle a szó. Tiszták, szépek, humánusak voltak gondolatai, akárcsak vakitóan fehér köpenye. Egy becsületes embert ismerhettem meg belőlük, aki céltudatosan indult s egész életében tudta, hogy mit akar. Tudta, tudatosította, és mindig túlnézett önmagán. Ebben rejlik az a „több", amire érdemes volt odafiqyelni. ZOLCZER JÁNOS
