A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-21 / 8. szám
Olvasóink a felszabadulásról zerkilencszáznegyvennégy december 16-án történt. A szovjet hadsereg egységei elfoglalták a szalánci hegyeket és a KoSice (Kassa) — vidéki járás területére léptek. Már az esti órákban kemény harcok dúltak SkároS (Eszkáros) község közelében. A szovjet katonák keletről és délről nyomultak előre. A felderítők már korábban behatoltak a faluba. Az erdő felől közeledtek, s a Jámbor Mihály udvarába kerültek. A fasiszták a magasabb fekvésű temetőoldalon foglaltak állást, s gólyószórókból tüzeltek. A szovjet csapatok 1944. december 17-én hajnali 3-kor vonultak be a községbe. A felszabadító harcban tankok és katyusák is részt vettek. Járásunkban Eszkáros volt az első felszabadított község. Az emberek szívélyesen és barátságosan fogadták a szovjet katonákat. Kenyérrel, tejjel, élelemmel látták el őket. A polgárok mindenben a segítségükre voltak, tájékoztatást nyújtottak a szomszédos községek fekvéséről, az ellenség állásáról, s megmutatták a Zdafta (Hernádzsadány) község felé vezető utat. Persze, a szovjet katonák elfáradtak a kemény harcokban, s előrenyomulásukat a németek megállították. Ennek az lett a következménye, hogy a szovjet parancsnokság elrendelte Eszkáros kiürítését. A polgárok a Magyarországhoz tartózd Füzér és Hollóháza községekben találtak menedéket. Majdnem öt hétig tartózkodtak ott. A faluban csupán az öregek és a betegek maradtak, akiknek az élelmezéséről a szovjet katonák gondoskodtak. Az ottmaradtak kemény harcról számoltak be. Eszkáros felszabadítása sok áldozatot követelt. 106 szovjet katona veszítette el az életét. A község lakosai közül 1 nő és 2 férfi halt meg. 44 ellenséges katonát halálos találat ért. Hét német tankot kilőttek. A lakosság öt hét múlva költözhetett vissza. Megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a község tel-A helyi pártszervezet kezdeményezésére 1956. július 21-én 11 lakos megalakítja az egységes földművesszövetkezetet. Szövetkezeti elnöknek a sokat tapasztalt Fedor Miklóst választották meg, aki jelenleg az egyesített „Hornád“ szövetkezet alelnöke. Azon az emlékezetes napon a szövetkezet tagjai új életet kezdtek. Megkezdődött az úri és grófi földek tagosítása. Azon az őszön száz juhot vásároltak. A hegyes, dombos határ jó feltételeket biztosított juhtenyésztésre. A munkából kijut mindenkinek. A polgárok Z-akcióban új művelődési házat építettek. Az épületben helyezték el a mozit, könyvtá-REMÉNYT HOZÓ HAJNAL Molnár Jolán, aki az elsők között érettségizett Ilyen viskókban laktak tegnap Ilyen villákban laknak ma jesen elpusztult. Egy ház sem maradt épségben. Az emberek nem tudtak hol lakni. Gyorsan rendbeszedett helyiségekben húzódtak meg. Azokat, akik teljesen hajlék nélkül maradtak, az urasági kastélyban szállásolták el. Sokat szenvedett Eszkáros népe. A felszabadulás után azonban egészen megváltozott az élet. Már 1945-ben megalakult a kommunista párt helyi szervezete. 1946-ban a tagok száma negyvenre nőtt. Megalakult a helyi nemzeti bizottság. Míg korábban a község vezetése a jobbmódú gazdák kezében volt, a felszabadulás után a szegények, a kommunisták vették kezükbe a vezetést. Az urasági és grófi földeket szétosztották a szegények között. Két-három katasztrális hold jutott egy családnak. A földet jármos tehenekkel művelték meg. Az 1946—1948-as években újjáépült a község. 14,7 millió korona költséggel 67 családi ház épült. Amennyire lehetett, helyrehozták a károkat. A felszabadulás utáni három évtized alatt teljesen megváltozott a község arculata. 1950-től a polgárok már saját erőből is építenek családi házakat. A már említett 67 házon kívül, további 80 épült fel. 1948-ban padlásra kerültek a petróleumlámpák. Három évvel később óvoda épült. A községet rendszeres autóbuszjárat köti össze a járási székhellyel. Eszkáros gyors ütemben fejlődik. Kezdetben kétszer hoztak a faluba friss kenyeret. Most viszont már naponta kapható friss kenyér. 1955-ben új híd épült a művelődési ház előtt. 1956-ban bevezették a községbe a telefont. Gottwald elvtársnak a IX. pártkongresszuson elmondott szavait (nem lesz nálunk szocializmus a falu szocializálása nélkül) Eszkároson is komolyan vették. rat, gyűléstermet, az állandó színpadot, az ifjúsági klubot, a hnb-irodát és a tűzoltók raktárát. Molnár Jolán és Jámbor Mária az 1956— 58-as években elvégezték az egészségügyi szakközépiskolát, ök ketten elsőként kaptak érettségi bizonyítványt a községben. Azóta ötvenre nőtt az érettségizettek száma. Később négy fiú elvégezte a mezőgazdasági technikumot. Közülük ketten (Jassó Vincent és Molnár Bertalan) mérnöki oklevelet szereztek. Kéder István, a hnb elnöke segít az emlékezésben. Tőle tudom meg, hogy a hangosbemondó társadalmi munkában készült el. Hogy Jassó András az első, aki 1960-ban televízió-készüléket vásárolt. Hogy a községben kisegítő iskola épült, amelyben 42 szellemileg fogyatékos gyermeket tanítanak. Ennek az iskolának az éttermébe járnak étkezni az óvodások és a nyugdíjasok is. Eszkáros új élelmiszerboltot és vendéglátó üzemet kapott. Hernádzsadány és Eszkáros között portalanították az utat, a faluban szabályozták a patakot, vizet vezettek be a kisegítő iskolába. Eszkároson, mint hazánk más községeiben is, jól élnek az emberek. Értékelik az eredményeket. Becsületes munkával támogatják a párt politikáját, s méltányolják a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat. Hálájuk jeléül a falu fölött levő dombon megépítették az elesett szovjet hősök emlékművét, amelyet a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére tavaly december 15-én lepleztek le. Magáért beszél az a tény is, hogy a község 494 felnőtt polgára közül 244 tagja a CSSZBSZ helyi szervezetének. Ez a falu felnőtt lakosságának a 80 százaléka. IVÁN SÁNDOR hót»» 4 Káder István, a hnb elnöke
