A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-14 / 7. szám
alaposan próbára teszik a szervezetet. A gépkocsivezetők túlnyomó többsége idővel gyomor-, Idegrendszeri- és Izületi bántalmakra panaszkodik. Nos, ezeket a jelentkező betegségeket hivatott megelőzni, illetve a minimumra csökkenteni a mi egészségügyi központunk. Most már csak arra kell „megtanítani" a dolgozóinkat, hogy éljenek a lehetőséggel és teljes egészében használják ki létesítményünk berendezéseit egészségük védelmére, nem gondoltam. Elégedett vagyok a sorsommal. Svájcban például odajött hozzám egy hazánkfia ötévesnyi gyerekkel a kezén. Beszélgettünk. Mindenről. A végén majd hajba kaptunk. Ezen az ócska Ford kocsin kívül, meg a fonynyadt gyerekeden kívül mid van? .,. No, látod 1 Nekem van szép családi házam, Polski-Flatom és öt olyan gyerekem, hogy ha Svájc lábakon állna, felborítanák mindenestül. Nesze, Itt egy üveg pllzenl, fogd és menj a fenébe I... Elkotródott. A sört sem fogadta el... NÉHÁNY MARKÁNS ARC ÉS JELLEM Hárman integetnek felém a csillogó autóbusz mellől: Tánczos Károly, Trestyánszky Ödön és Spltalsky Ladislav. Kézfogás, bemutatkozás. Trestyánszky a városi közlekedésben, a másik kettő különjáratos buszon dolgozik. — Decemberben 3900 koronát vettem fel tisztán — mondta a hosszúra nőtt Trestyánszky Ödön huncutul csillogó szemmel. — Szerfölött elégedett vagyok, a világért sem hagynám el a vállalatot... Tánczos Károly 39 éves gépkocsivezető. Tizenhét éve dolgozik a vállalatnál. Az utóbbi években különjáratokon. Bejárta már a szocialista országokat, de járt már Franciaországban, az NSZK- ban, Svájcban, Hollandiában és Belgiumban is. Nős, öt gyerek apja. A legfiatalabb gyerek négyéves, a legidősebb tizenkilenc. Sok utat megtett már az autóbuszával, sok szép élménnyel gazdagodott. — Sehol a világon nincs olyan Jó dolga a melósnak, mint nálunk — állítja őszintén. — Sehol nem környékezték meg, soha nem villant fel agyában a gondolat, hogy esetleg? ... — Disszidálok?... — vág közbe nevetve. — Nem, elvtársam, arra én soha IEGY A MILLIOMOSOK KÖZÜL Fister István. Keménykötésű, negyvenöt éves férfi. Éppen szabadnapos volt. Dolny Peterben (Alsópéteren) lakik, ott kerestem fel. Az első pillanatban megéreztem, hogy vendégszerető a Fister család. Beszélgetésünkből sok minden kiderült. Nagymama: Tessék, fogyassza a szalonnát, kolbásztl... A Pityu gyerek: Én is sofőr szeretnék lenni. Az is leszek, tetszik apu mestersége ... Marika: Érettségi előtt állok. Orvosi pályára készülök. Reménykedem, hogy sikerül majd a felvételim. Mindenképpen orvos szeretnék lenni. Kicsi korom óta vonzódom a pólyához. Nem tudnám megmondani, hogy miért... Igen, már én Is vezetek. A közelmúltban szereztem meg a hajtási jogosítványt. Jól érzem magam a volán mögött... FiJterné: Nem könnyű a sofőr-feleség sorsa ... Eleinte nem nagyon izgatott, elment, majd hazajön. Az utóbbi években azonban, hogy sűrűsödik a közúti forgalom és szaporodnak a halálos kimenetelű balesetek, egyre többet idegeskedem, Szorongva lesem az órát, már itthon kellene lennie. Nehéz a sofőr-feleség sorsa ... Fister István életéről is regényt lehetne írni. Heten voltak testyérek, ő a legidősebb. Gyerekkorától a gépek érdeFülöp Kálmán igazgató kelték. Fél évig kovácsinaskodott, aztán jött a háború, és abbamaradt az inaskodás. A felszabadulás után letette a sofőrvizsgát, egy évig a gépállomáson dolgozott, majd bevonult katonának, ott megszerezte a hajtási jogosítványt autóbuszra, leszerelése után, 1952-ben került a vállalathoz. Néhány hónapig amolyan beugró volt, a következő év tavaszán került a Komárom—Perbete közti vonalra, azóta Is ezen a járaton teljesít szolgálatot. — Egymillió kétszázezer kilométert tettem meg. Sokat lehetne beszélni a kezdeti nehézségekről, viszonyokról. A fejlődést szinte ki sem lehet fejezni... — Soha semmi komolyabb baj nem történt? — Nem ... azaz mégis. Hetvenkettőben nagy köd volt, az út is síkos. Lassan, óvatosan vezettem. Hirtelen egy katona állt a busz előtt, integetett, álljak meg, mert előttem több kocsi összeszaladt. Ha nem fékezek, elütöm a katonát, ha fékezek, megcsúszhatok. Lehúzódva az út szélére, fékeztem, majd megálltam, de a busz és pótkocsi lassan az árokba csúszott. Szerencsére senkinek semmi baja nem történt. Megijedtem, s az önbizalmam is megrendült, de az utasok biztattak, úgy éreztem, szeretnek... és visszanyertem az önbizalmamat... Fister István úgyszólván mindenhez ért, szabad idejében ezermesterkedik. Szeret a kertben foglolatoskodni, szereti a gyümölcsfákat, a szőlőt. A bort is megissza, de csak szolgálaton kívül. Négyéves a Skodája. Gyakran jár családjával a Tátrába, s el-elugranak a Balatonhoz is ... így fut életében az idő és az út, futnak az útszéll fák, miközben duruzsol a motor, sofőr-fülének a legszebb muzsika ... LOVICSEK BÉLA Kést 13 A három markáns are Tánczos Károly a különjáratos buszon A Fister család
