A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-07 / 6. szám
közök altnak rendelkezésre. Szakkabineteket rendeztek be, ahol két-hórom pedagógus nyugodt körülmények között készülhet az órára. Az Iskolába 64 cigánygyerek jár. Többségük a rendes osztályokban tanul, az 1—4. évfolyamban 2—2 csoport számára azonban különleges osztályt nyitottak, hogy biztosítsák számukra a megfelelő eredmények elérését. Jelenleg 65 kilencedikes tanulója van az iskolának. Ezek közül 18 akar középiskolában tovább tanulni. Ez az arány jónak mondható, hiszen a megelőző években nem volt Ilyen igény a továbbtanulás iránt. Néhány évvel ezelőtt a járás valamennyi Iskolája közül itt volt a leggyakoribb az óramulasztás. Az utóbbi időben ez a minimumra csökkent. . A tanulók sikeresen szerepeltek az elmúlt években a matematikai, fizikai, kémiai olimpiászokon járási, sőt kerületi méretben is. Az iskola labdarúgó csapata a kerületi bajnokságban játszik igen jó eredménnyel Farkas József tanító irányítása mellett. Kulturális téren is aktívan működnek. Kiejtési és szava lóversenyeken vesznek részt. A 'tánccsoport, amelyet Bordán Kató tanítónő vezet, tavaly a járási versenyben a második helyen végzett. A pionírok októberben hatvan mázsa papír- és textilhulladékot gyűjtöttek. Az elmúlt évben egy három felvonósos mesejátékot adtak elő nagy sikerrel. Az osztályfőnökök mint rajvezetők segítik a csapat munkáját. Két énekkar működik az iskolában: Keszegh Béla és Morvái Zsuzsa tanítók vezetésével. Az iskola kamarakórusa rendszeresen fellép a polgári szertartásokon. Ezen a téren (de a tanulásban is) dicséret illeti Édes Árpit és testvérét Katit, akik állandó szereplői az említett kulturbrigádnak. Az igazgató elismeréssel beszélt Édes Dezsőről, akinek ezt megelőzőleg már három gyermeke ebben az Iskolában végzett. Mindannyian kitűnő tanulók voltak, és a középiskolákban is nagyon jól megálltók a helyüket. Ketten már végeztek, egy most jár a műszaki főiskola gépészmérnöki karára. Egyik gyermeke vegyipari technikumot, egy másik egészségügyi szakközépiskolát végzett. Az első szülői értekezlet mindig október 15-én van. Az idei tanévben annyi szülő jött össze, hogy alig fértek el az iskola folyosóján. A szülői munkaközösség 10 ezer koronával járult hozzá a tanulók sífelszereléséhez. Harminc tanuló számára van teljes felszerelése az iskolának. Az efsz 5 ezer korona értékben vásárolt az úttörőcsapat számára rajzászlókat és csapatzászlót. Ezt ünnepélyesen adták át az SZNF tavalyi jubileumi évfordulóján, 1200 korona értékű könyvajándékkal együtt. Marcelházára kétszer köszöntött rá a szabadság. Először csak egy hétre 1945 januárjában. Másodszor és véglegesen 1945 március végén. Azóta harminc év telt el. Felnőtt egy új nemzedék, amely előtt kitárultak nemcsak az iskolák, hanem a nagy lehetőségek kapui is. E rövid cikkben csak ízelítőt lehetett adni arról, ami a felszabadulás óta a község életében történt Mindenesetre, igyekeztem felvázolni, hova jutottak el a marcelháziak az elmúlt harminc év folyamán. Az elért eredmények önmagukért beszélnek. KURUCZ LUJZA Azzal a céllal utaztam Ipelské Kosihy-ba, hogy a többgyermekes családok problémáiról érdeklődjem. Utam a helyi nemzeti bizottság felé vezetett, amely a kultúrház épületében volt. Az udvaron három katlanban is forrt, rotyogott az étel. Nem kellett sokat töprengenem, milyen okból. A körülötte sürgő-forgó jókedvű emberek igazolták sejtésemet: lakodalom lesz a faluban. A nemzeti bizottság irodáit zárva találtam. így a körülöttem állóktól kérdeztem meg, milyen a népességszaporulat, a falu vezetői segítenek-e a többgyermekes családok problémáin, sok-e a többgyermekes család a faluban? — Leggyakoribb a kettő, esetleg a három gyerek — mondja Takács Istvánhé, vagy ahogy mindenki hívja: Mari nene. — Á lányomnak négy családja van, a legnagyobbat, Lacikát, mi neveljük. Meglátogathatja őket. Ott laknak a híd után a második házban. Szintén négy gyereket nevelnek Hudecék, Kalmárék, Kúkel Péterék. Nem is tudok róla, hogy a faluban valakinek is több lenne. Mari néni lányáéknál senkit sem találunk otthon. így Hudecéknél kopogtatunk. Vajon hogy fogadják a váratlan vendéget? — Nocsak szaladj át, fiam, ide a szomszédba, hívd haza anyukát — ugrasztja a középső fiút, Palit, az apja, — majd felénk fordulva hozzáteszi : — Tollat fosztani ment, de addig is tessék, üljenek le nálunk. Pár perc múlva megérkezik a ház asszonya. Kezdhetjük a beszélgetést. — Nálunk úgy van, hogy a háztartásban mindent közösen végzünk — mondja. — Sokat segítenek a gyerekek. Mindent úgy megcsinálnak, mintha magam tenném. Ha nem így volna, nem járhatnék dolgozni. Reggel mindig megkérdezik, mi lesz az aznapi feladatuk. Akkor szépen elosztjuk, hogy mindenkinek egyformán jusson. Ma is azzal jött a kislányom, hogy „Anyukám én sütnék tálcsikásat“. Még csak tízéves, de tessék megkóstolni milyen finom ez a tészta. A gyerekek segítenek elvégezni a házkörüli munkákat, ők etetik az állatokat. — De ha ők kérnek valamit, könyvét, ruhát — veszi át a szót az édesapa —, mi is azon iparkodunk, hogy megkapják. A két nagyobb fiú a nyári szünetben már kisegített a szövetkezetben. Munkájukkal biztosan meg voltak elégedve, mert erre a nyárra is hívják őket. Mi is ott dolgozunk, állatgondozók vagyunk. — Mikor összeházasodtunk alig volt valamink. A szüléink cselédek voltak — szól ismét Hudecné. — Férjem az Ipolykeszi Állami Gazdaságban dolgozott. Attól kaptunk szolgálati lakást. — Mi a kedvenc tantárgyatok? — kérdezem a gyerekektől. — Legjobban a németet szeretem — mondja Pali. — Azt hiszem, tanító akar lenni — teszi hozzá az édesanyja. — Én a számtant és a szlovákot. — Ebben a tanévben már 99 egyest kapott — büszkélkedik a mama. — Az állami gazdaságban voltam előbb kocsis, majd állatgondozó, később traktoros. Aztán munkahelyet változtattam, nagy volt a család, sok pénz kellett, de egy munkabaleset következtében fél évre munkaképtelenné váltam. Felgyógyulásom után beléptem a helybeli földművesszövetkezetbe. A vezetőség igyekezett segíteni a lakásproblémámon, házhelyet és harmincezer korona kölcsönt kaptam. A kölcsönből kezdtem építeni ezt a házat. Négy éve költöztünk be. A linóleumot ugyan a homokra terítettük, arra raktuk a bútort, de a magunkéban voltunk. A fürdőszoba még ma sincs készen. Ha akkor nem segít a szövetkezet, ha nem ilyen társadalmi rendszerben élünk, még ma is szükséglakásban laknánk. Nekünk a felszabadulás és 1948 februárja adott mindent. Ha ez így nincs, ma nem volna házunk, a nagyobbik fiam nem tanulhatna szakmát, a középső nem járhatna gimnáziumba s a kislányom hétköznapon nem süthetne kalácsot — Én nem kaptam gyermekgondozási segélyt, mégis vállaltuk a négy gyereket. Ha én is mehettem volna dolgozni mindjárt a második gyerek megszületése után, már biztosan jobban állnánk anyagilag. Lehet, hogy nemcsak a házunk lenne rendben, de már autót is vettünk volna. Ügy érzem, mégis megérte a nehezebbet választani. Mert igaz, hogy sok gyerek sok gond, de — sok öröm is. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei Sok kell a gyerekekre, ruhára, cipőre, könyvre. Hisz csak újságra évente majdnem ezer koronát költünk. SOK-E A NÉGY? A művelődési ház udvarán már péntektől tart a lakodalmi hangulat %
