A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-26 / 30. szám

EMLÉKEZÜNK A felkelés és az antifasiszta ellenállás kiemelkedő személyiségei KÉRDÉSEK: 1. Mi a címe Fuíík magyarul is megjelent, börtönben irt, hiressé vált naplójának? 2. Hol és mikor végezték ki a fasiszták Schönherz Zoltánt, a kommunista mozgalom kiemelkedő harcosát? 3. Mikor (mely napon) és ki olvasta fel a szabad szlovák rádióban a Csehszlovák Köztársaság helyreállításáról szóló kiáltványt? felesleges mindenféle kérdezőskődés. A két bajtárs egymással versengve Idé­zi fel a harminc év előtti eseménye­ket. Mindketten a Klement Gottwald partizánbrigádban harcoltak. — Tudja, működött a környéken egy magyarokból álló csoport is, a Petőfi­­brigád. A parancsnokuk, Fábri József hívott minket is, hogy menjünk át hozzájuk. Mi gondolkoztunk is a dol­gon, de amikor a kapitányunk megtud­ta, hogy min törjük a fejünket, meg­kérdezte tőlünk, nem mindegy-e, kik­kel — magyarokkal, szlovákokkal vagy oroszokkal — harcolunk együtt, hiszen mindannyiunknak közös a célunk. így aztán maradtunk a Klement Gottwald brigádban. Most már Pista bácsi is lelkesedik, s minden tréfálkozás nélkül megmond­ja, hogy ő volt a brigád legidősebb tagja. Ezerkilencszázegyben született, s 1921-től tagja a kommunista pártnak. János bácsi az izgalmasabb akciókat igyekszik feleleveníteni: — A számomra legérdekesebb, leg­veszélyesebb ütközet Krokaván volt. Pistával együtt voltunk őrségen, ami­kor megtámadtak a németek. Várat­lan támadás volt, mindjárt kaptam a géppuska után, s képzelje el, hogy a géppuska nem sült el: úgy befagyott, hogy nem működött. A németek már csak körülbelül nyolcvan lépésnyire le­hettek. Pista aztán tüzelt. — Na és ki győzött? — Ki győzött volna? A németek el­menekültek, nekünk meg csak két se­besültünk volt. A következőkben teljesen kiesem a beszélgetésből. János bácsi és Pista bácsi egymással vitatkozik, illetve mindegyikük más-más történetet akar elmesélni: — 1944. november 17-én a Kakason bekerítettek bennünket, reflektorokkal világították meg és lőtték az erdőt. Az­tán mi kitörtünk ... — Turcsokon hét-nyolc ember eltűnt közülünk... — Ratkószuhán elfogtunk egy hidász­csapatot, nyolcvantagút. Pótokra vit­tük be őket... • Az emlékek megelevenednek, a két hetvenévesnél idősebb ember újra fiatal, puskával a kezükben vonulnak a Rozsnyó környéki erdők, hegyek kes­keny ösvényein, őrt állnak, harcolnak, a földre vetik magukat és felállnak, s felemelt fővel futnak előre: piros haj­nalok felé. Szaladnak a partizánösvények, talál­koznak, majd újra elválnak, vezetik a vándort, aki elindult, hogy megtalál­ja a hősöket. Varga Erzsébet FRANTI5EK KUBAC — született 1887. december 3-án Sze­reden. Részt vett Csehszlovákia Kom­munista Pártja szlo­vákiai szervezeté­nek megalapításá­ban, A szlovákiai marxista baloldal 1921. január 16— 17-én megtartott lu­­bochríai (fenyőhózai) kongresszusán a III. Internacionáléba való belépés irányelveinek elfogadására szavazott. A kommunista párt megalakulása utón különböző funkciókat töltött be: volt járási párttitkár, később titkára a Me­zőgazdasági Munkások Szövetségének, 1929-ben a kosicei (kassai) választó­­kerület képviselője, 1935-ben szenátor volt. 1937-ben azonban az ifjúmunká­sok hlohoveci (galgóci) tüntetése után megfosztották mandátumától. 1938 őszén, a párt feloszlatása után, illegalitásba vonult. Közreműködött a párt lapjának a Hlas Tudu-nak kiadá­sában. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején népjóléti megbízott volt. A fel­kelés leverése után tagja volt az SZLKP munkabizottságának. Számos je­lentős tisztséget töltött be a felszaba­dulás után. Meghalt 1958. június 15- én Bratislavában. JULIUS FUCIK -született 1903. feb­ruár 23-án Prágá­ban, cseh kommu­nista újságíró, kri­tikus, író, a cseh nemzeti ellenállás harcosa, cseh nem­zeti hős. 1921-től Csehszlovákia Kom­munista Pártjának tagja. A prágai Károly Egyetem böl­csészkarán tanult. Tanulmányai befe­jezése után a Tvorba című művelődés­politikai folyóirat, 1927-től 1929-ig a haladó Kmen folyóirat és a Haló no­­viny napilap szerkesztője. Irt a Pravda, Socialista, Avantgarde című lapokba. 1929-től a Rudé Próvo szerkesztője. Cikkeiben harcolt a cseh történelem meghamisítása, a fasiszta ideológia térhódítása ellen. Kétszer járt a Szov­jetunióban, először 1930-ban illegáli­san, majd 1935—36-ban mint a Rudé Právo levelezője. Első útjának ered­ményeiről az Ahol a holnap már a tegnapé című riportgyűjteményében számolt be (megjelent 1931-ben). Má­sodik Szovjetunióban tett útjának ta­pasztalatait cinekben, riportokban is­mertette, ezek könyv alakban 1949-ben jelentek meg A szeretett országban címen. A megszállás alatt tagja volt a CSKP illegális központi bizottságá­nak, ahol az antifasiszta ellenállás saj­tóját irányította. 1942-ben a Gestapo elfogta, a Pankróc börtönbe került, innen a berlin-plötzenseei börtönbe vitték, ahol 1943. szeptember 8-án ki­végezték. A börtönben írt, híressé vált naplójában (Üzenet az élőkhöz — cseh címe: Riport az akasztófa alól) emléket állított harcostársainak és le­leplező képet rajzolt a fasiszta gépe­zet kiszolgálóiról és az árulókról. Ha­lála után, 1952-ben Nemzetközi Béke­díjjal tüntették ki. SCHONHERZ ZOL­TÁN — született 1905, július 25-én Kassán, a kommu­nista mozgalom­nak: Csehszlovákia Kommunista Párt­jának és a Kom­munisták Magyar­országi Pártjának kiemelkedő harco­sa. Egyetemi hall­gató korában kapcsolódott be a kom­munista mozgalomba. A mérnöki ok­levél megszerzése után Prágában Csehszlovákia Kommunista Pártja mun­kájában vett részt, később Kassán ka­pott pártfeiodatot. A csehszlovák ren­dőrség ismételten letartóztatta és íté­let nélkül hónapokig fogva tartotta. Az 1920-as évek végétől kapcsolatban állt a Kommunisták Magyarországi Pártjával, mely akkor illegalitásban működött. 1935—36-ban a Szovjetunió­ban a CSKP ifjúsági szövetségét kép­viselte a Kommunista Ifjúsági Interna­­cionáléban. A Komintern VII. kong­resszusa után Csehszlovákiában az egységes antifasiszta ifjúsági mozga­lom s elsősorban a Magyar Fiatalok Szövetsége megszervezésében tevé­kenykedett. Az első bécsi döntés (1938. november 2.) után először Kassán szer­vezte meg az illegális KMP területi bi­zottságát, amelynek hatásköre Rozs­nyótól egészen Ungváríg terjedt. Ké­sőbb Kulich Gyula mellett részt vett az Országos Ifjúsági Bizottság mun­kájában. 1940-ben a Kommunista In­­ternacionálé határozata alapján a KMP vezetésének megerősítésére a központi bizottság és a titkárság tagjaként dol­gozott. Részt vett az antifasiszta füg­getlenségi mozgalom szervezésében, az illegális Szabad Nép szerkesztésé­ben. 1942. július 6-án elfogták, had­bíróság elé állították. Október 9-én o Margit-körúti katonai fogház udvarán kivégezték. Rozáava — a Bányászok tere. tani, akadályozni a németek vonulásait. Legtöbbször egy kis faluban, Krokaván tartózkodtunk, de akkor már sokan voltunk, s a legkülönbözőbb nemzetek fiai — szlovákok, magyarok, oroszok, jugoszlávok, sőt németek Is — részt vettek a harcokban. Brigádparancsno­kunk orosz volt: Kvetyinszkij, a Szov­jetunió Hőse. Hogy mf volt a felada­tunk? Elvenni a németektől, amit ők fosztogatásaik alkalmával a lakosság­tól elraboltak. Egyszer egy egész mar­hacsordát elvettünk tőlük. A vissza­vonuló német csapatokat az erdő szé­lén vártuk és rajtaütésszerűen meg­támadtuk őket. Nagyon féltek az er­dőktől, „minden fa lő“ — mondták. Minden partizáncsoportnak megvolt a saját körzete, mozgási területe. Miu­tán megjött a Vörös Hadsereg, már-Bacsó István a felkelés idején cius 15-én hazatértem és művezető let­tem itt, az üzemben. Később a káder­osztály vezetője voltam, most pedig már nyugdíjba készülök. Az ösvény fut tovább. Fehéren és porosán, zöldellő fák között, egy domb­oldalon felfelé. Mert dimbes-dombos helyen épült Gömörhorka.* Hosszú ba­rangolás után végre rátalálunk Bacsó István házára. István bácsi meglepő­dik. amikor megtudja, ki keresi. Az­tán hamisan elmosolyodik, s kijelenti: — £n bizony nem voltam partizán. Rossz nyomon jöttünk volna? Lehe­tetlen ... Tanácstalanságunkban István bácsi menye siet segítségünkre. Elárul­ja, hogy apósa szeret tréfálni, s most — úgy látszik —, elhatározta, hogy megtréfálja az újságírót. Tehát még­sem tévedtünk el. Hamarosan megér­kezik István bácsi harcostársa, BACSÖ JANOS is, aki véletlenül — és szeren­csénkre — éppen most határozta el, hogy meglátogatja barátját. Most már A megfejtő neve Foglalkozása Címe Válaszok: 1. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents