A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-26 / 30. szám

„Itt a szabad szlovák rádió..." Banská Bystricában, a Szlovák Nem­zeti Felkelés terén hatalmas obeliszk emlékeztet a felszabadító szovjet had­sereg hősiességére, áldozataira. Az emlékművet 1945. január 24-én leplez­ték le. Az obeliszken ez a felirat ol­vasható orosz és szlovák nyelven: „A szovjet hadsereg hőseinek, akik a Szov­jetunió függetlenségéért és a Cseh­szlovák Köztársaság feltámasztásáért áldozták életüket." A felkelés kitörésekor, 1944. augusz­tus 30-án az itteni rádióban, a szabad szlovák rádióban hangzott el a kiált­vány a Csehszlovák Köztársaság hely­reállításáról. A kiáltványt Ladislov Sára, az állami ipariskola tanára olvasta fel. A Szlovák Nemzeti Felkelésben szer­zett érdemeiért Banská Bystrica városát a Felkelési Érdemrend 1. fokozatával tüntették ki. A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója alkalmából pedig meg­kapta o Felkelési Emlékérmet, a Köz­­társasági Érdemrendet és a Vörös Zász­ló Érdemrendet. Fent: Banská Bystrica — felszabadulási emlékmű Ebben az épületben volt az a stúdió, ahol 1944. augusztus 20-án Ladislav Sára felolvasta a rádióban a Csehszlo­vák Köztársaság megújításáról szóló kiáltványt R oínava (Rozsnyó) szépen fejlődő járási székhely a Sajó mel­lett, a vadregényes gömörl tájon. A köz­pontját képező tér barátságosan fogad­ja az érkezőt, aki azonnal megérzi, hogy jó helyen jár, ha a tájegység tör­ténelmével akar ismerkedni. Igaz. Rozsnyó hétszáz éves múltra tekinthet vissza, de a régi dicsőség fényét las­san elhomályosítják a XX. század tör­ténelmi eseményei, amelyek a szocia­lizmushoz vezető útra vezérelték né­pűnket. Elsősorban a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső napjaira gondolunk, ami­kor ezeket az eseményeket említjük. Most már azt is megmondhatjuk, hogy miért jöttünk Rozsnyóra: azért, hogy partizánösvényeken járjunk, nyomon kövessük a felkelés harcosait, s ha rá­juk találunk, elbeszélgessünk velük, okuljunk szavaikból. A Bányászok tere barátságosan fo­Motto: A Szlovák Namiati Falkalés nemcsak váratlan meglepetést, hanem nagy politikai és katonai bonyodalmat is jelentett a náci Németország számára. Politikai szempontból a Szlovák Nemzeti Felkelés felforgatta Tisának Hitler­től függő államát. Frankót állandó félelemben és idegességben tartotta a protektorátus sorsát illetően, végül Magyarországon meggyorsította azo­kat a tendenciákat, amelyek képviselői hátat akartak fordítani a náci szö­vetségesnek: egyszóval összekuszálta a nácik közép-európai helyzetét. Gustáv Husák Tanúság tétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvéből. Partizánösvényeken gad bennünket, a várost ölelő hegyek azonban még mogorván, ködfátyolon át néznek a messzeségbe. De félóra sem telik bele, elszáll a köd, s felra­gyog a nap. Ogy érezzük, ez a kora­reggeli természeti közjáték szimbólum: jelképe annak a harminc év előtti ese­ménynek, amely elűzte egünkről a kö­döt. Lépjünk hát az első ösvényre! Va­jon hová vezet? A város központját képező Bányászok teréről indul, s nem is ösvény, hanem utca: Safárik utcá­nak hívják. A 17-es számú házban la­kik a felkelés egyik szervezője, Karol Mandat. Nem nehéz rátalálnunk, hi­szen a városkában nagyon sokan is­merik. Legendákat mesélnek arról, hogyan mentett ki gyerekeket és asz­­szonyokat égő házakból, olyankor is, amikor már — rajta kívül — senki sem mert a tűzhöz közelíteni. Mikor megtudja, hogy egy magyar nyelvű he­tilap szerkesztője keresi, elmosolyodik: — Szeretem a magyarokat — mond­ja. — Ha akarja, beszélhetek magyarul is, de szlovákul nekem könnyebb. Tud­ja, sok magyar harcolt a brigádunk­ban. Oroszul és németül is megtanul­tam. Sokszor úgy tévesztettük meg a németeket, hogy felvettük az egyen­ruhájukat, s akkor bizony hasznát vet­te az ember a nyelvtudásnak. De tér­jünk talán a lényegre. A felkelésnek előzményei voltak, már 1941-től szer­vezkedtünk. Mikor a németek megtá­madták a Szovjetuniót, a CSKP veze­tésével megkezdtük az illegális mun­kát. Kapcsolatokat kerestünk a szlo­vák hadsereggel, buzdítottuk a kato­nákat, hogy ne menjenek a frontra, ne harcoljanak az oroszok ellen. Az üzemekben szabotázsakciókat szervez­tünk. A hadsereggel én tartottam fenn a kapcsolatot, s 1944. augusztus 28-án Liptovsky Mikulásban négy teherautó fegyvert vettem át a dobsinai felkelő körzet számára. Az egyik legnagyobb ütközet Svermovo (Telgárt) mellett Ját­szódott le. Liptovská Osadában a par­tizánok elfogtak hat német katonát, akiktől megtudtuk, hogy a németek támadásra készülnek. Telgárt mellett állomásozó egységünk ellen, amelynek .Ián Stanek százados volt a parancs­noka. Golian alezredestől parancsot kaptam, hogy hírt vigyek Stanek szá­zadosnak. A németek reggel öt órára tervezték a támadást, mi megelőztük őket, s reggel négykor váratlanul tá­madtunk. Kubachyig űztük a fasisztá­kat. Meglepetésükben ágyúkat, autókat, motorkerékpárokat stb. hagytak el. A szervezett felkelés leverése után a Cierna Lehota és SlavoSovce környé­ki hegyekbe vonultunk. A németek a vidék urainak kezdték érezni magukat. Kvetyinszkij, a Szovjetunió hőse, bri­gádunk — a Klement Gottwald par­tizánbrigád — vezetője parancsot adott. hogy támadjuk meg a németeket Rozs­nyó és Dobsina körzetében. A legna­gyobb ütközetre Niíná Slaná (Alsósajt) és Henckovce között került sor, októ­ber 24-én. Én vezettem az egységet. A németek egy harckocsit, rengeteg autót és pontosan kilencvenegy halottat hagytak a harctéren. Ez után a csata után történt, hogy a fasiszták Cervená Skálában elfogták a feleségemet, pin­cébe zárták, s megparancsolták neki. hogy élve vagy halva kerítsen elő. A slavoSovcei partizánparancsnokságra Júlia Olexová hozta a hírt; mi halotti levelet állítottunk ki számomra, ame­lyet aztán a postás elvitt az evangéli­kus lelkészi hivatalba. A németek el­hitték, hogy meghaltam, s szabadon engedték a feleségemet. Utána az ille­gális kommunista párt utasítására Sal­gótarján és Rimaszombat környékére vonultunk. Nyílt ütközetre november 24-én került sor egy Rimaszombat mel­letti kis falu, Poproé határában. 1945. január 26-án brigádunk egyesült a Vörös Hadsereggel. Sokan közülünk beléptek a csehszlovák hadseregbe. Én hazajöttem, mert megsebesültem, or­vosi kezelésre szorultam. Hát ennyi lenne az egész. A második ösvény kanyargósabb és hosszabb: a Szilicei- és a Pelsőci-fenn­­sik között szalad fehéren egy PleSivec (Pelsőc) melletti falucska, Gemerská Hörka (Gömörhorka) felé. A falu vé­gén váratlanul gondol egyet, s beka­nyarodik a papírgyár udvarára. Né­hány kérdés és ugyanannyi válasz hangzik el, s már biztosak lehetünk a dolgunkban: jó helyen járunk. Hatala János, az üzem különleges osztályának vezetője a Klement Gottwald nevét vi­selő partizánbrigád tagjaként harcolt a felkelés hónapjaiban: 1944. november 15-től egészen 1945. március 5-ig. Jani Hatala János bácsi egy kicsit sem lepődik meg a vá­ratlan látogatáson: nem sokat kell kér­dezősködnünk, szívesen beszámol éle­tének legfontosabb eseményeiről, s a felkelés nagy napjairól: — Itt, Gömörhorkán születtem 1914- ben, s 1931-től dolgozom a papírgyár­ban. Fiatal koromban tagja voltam a kommunista ifjúmunkás szervezetnek, amely a CSKP vezetése alatt dolgo­zott. Amikor a szervezetet feloszlatták, az öcsémmel együtt engem is fogságra Ítéltek, de Masaryk halála után, hogy BeneS lett a köztársasági elnök, am­nesztiát kaptam. Szóval a szervezetün­ket betiltották, de mi azért csak ta­­lálkozgattunk, összedugtuk a fejünket a hasonló korú fiatalokkal, s amikor megtudtuk, hogy kitört a Szlovák Nem­zeti Felkelés, ugyancsak gondolkoz­tunk, hogyan juthatnánk át szlovák területre. November elején már a mi vidékünkön is tevékenykedtek parti­zánok, s november 14-én társaimmal elmentünk a Klement Gottwald bri­gádba. Feketelehotán voltunk elszállá­solva, onnan jártunk hidakat robban-1. Vjacseszlav Kvetyinszkij, a Szovjetunió Hőse, a Klement Gottwald brigád parancsnoka. 2. Kozlov őrnagy, a brigád egyik szakaszvezetője 3. Gyeniszov kapitány, a brigád komisszárja 4. Fábry József, a Petőfi-brigád parancsnoka 5. Karol Mandat HŐSÖKRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents