A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-12-27 / 52. szám

A „Novaja Ladoga" — a szovjet flotta számára épített legújabb lengyel hajó és tervezői: S. Paszkowski és J. Stachowiak kon több száz leendő mérnök és hajó­építő szakember folytatja tanulmányait. Köztük nagy számban vannak külföldi diákok is. A szakgimnáziumokban és technikumokban több ezer fiatal tanul. A munkások közül sokan esti tagozaton tökéletesítik szakmai tudásukat. A len­gyel hajóipar jelenleg több tízezer ké­pesített szakmunkással, technikussal, mérnökkel és egyéb szakemberrel ren­delkezik. Ismervén a szovjet tengerészek és halászok véleményét a lengyel ten­gerjárókról, hajóiparunk joggal számít­hat a Szovjetunióból érkező megrende­lések további növekedésére. Arra törek­szünk, hogy az általunk készített külön­böző típusú tengerjárók minél nagyobb mértékben kielégítsék a Szovjetunió kereskedelmi és halászati flottájának igényeit, lépést tartva a világ kereske­delmi- és halászhajó gyártásának gyors fejlődésével — fejezte be Stanislaw Za­­czek mérnök, a gdanski Lenin Hajógyár vezérigazgatója. MINDEN HETEDIK HAJŰ — Korszerű óceánjárók építése mind műszaki, mind pedig szervezési szem­pontból igen nehéz feladat. E területen az iparilag erősen fejlett országoké a vezető szerep. Mi olyan időszakban kezdtük kifejleszteni hajógyártásunkat, amikor az ország még csaknem teljes egészében romokban hevert — mondja Stanislaw Zaczek mérnök, a gdanski Lenin Hajógyár vezérigazgatója. — Jelenleg a világon első helyen állunk a halászhajók építésében — foly­tatja tájékoztatóját. — A gdanski hajó­gyár a világ legnagyobb hajógyárainak élvonalába tartozik. Eddig 600 hajót bocsájtottak itt vízre, összesen több mint 3 millió BRT űrtartalommal. A len­gyel hajóépítő ipar létrehozását és ki­­fejlesztését túlzás nélkül óriási hord­erejű vállalkozásnak tekinthetjük. A gdanski hajógyár fejlődésének és fel­virágzásának alapját, tőkéjét az egész lengyel hajóiparhoz hasonlóan a szovjet hajómegrendelések alkotják. Meg sze­retném jegyezni, hogy a hajógyártás­ban óriási jelentősége van a tradíció­nak. A megrendelő számára az jelenti a legfőbb biztosítékot, hogy a vásárlan­­dó hajókat korszerűen építik majd meg. Aki nem rendelkezik tradícióval, attól kockázatos rendelni. Ezt a kockázatot vállalták magukra a szovjet elvtársak. A velük kötött szer­ződés egyben nyersanyagellátásunkat/is biztosítja. Ezen felül kiváló felkészült­ségű műszaki tanácsadókat mérnökeink és technikusaink számára. Jövőre lesz huszonöt éve, hogy a gdanski hajógyár átadta az első óceán­járót a szovjet megrendelőknek. A szov­jet megrendelésre készült első hajó, a szén- és ércszállító gőzhajó sorozat első darabjának neve: „Május elseje". E sorozat két utolsó darabja, az „Avan­­csa" és a „Leonov határőr", már telje­sen automatizált, automatikus gőzhajók 13,600 tonnás rakodótérrel. A szovjet megrendelők számára kü­lönböző hajótípusokat készítettünk: vol­tak közöttük szénszáliítók, faanyag­szállítók, feldolgozó halászhajók, tar­tályhajók és déligyümölcs szállítók. Amint a szakemberek kiszámították, a szovjet lobogó alatt hajózó tenger­járók közül minden ötödik Lengyel­­országban, s minden hetedik a gdanski Lenin Hajógyárban készült. A Szovjetunió tengerjáróink legfonto­sabb vásárlója volt és marad. A szovjet Az „Avancsa" halász­hajó vízre bocsátása megrendelőkkel 1949-ben kötött első szerződés egy hosszú távú kétoldali kereskedelmi kapcsolat megindítását jelentette. Az általunk épített hajók hozzájárulnak a szovjet kereskedelmi flotta erősödéséhez, a hosszú lejáratú szovjet megrendelések viszont óriási mértékben elősegítik a termelés állandó fejlődését, ugyanakkor új műszaki meg­oldások kidolgozására, a tervek és a technológia folytonos tökéletesítésére ösztönöznek bennünket. A kölcsönös gazdasági együttműködés eredménye azonban nemcsak az épített hajók szá­mában és űrtartalmában mutatkozik meg. A szovjet megrendelések lényeges szerepet játszanak a hajógyártással kooperáló sok más lengyel iparág fej­lesztésében és dinamizálásában. Csaknem szószerint megvalósult az egykori jelszó: egész Lengyelország ha­jókat épít. A hajógyár főleg szerelő­építő jellegű. A hajók műszaki-üzemel­tetési értékét azonban az egyes típu­soknak megfelelő felszerelése és beren­dezése határozza meg. A lengyel hajó­ipar 28 üzem és gyár felett gyakorol ellenőrzést. 250 egyéb üzemmel pedig állandó együttműködési kapcsolatot tart fenn. Ezek az üzemek hajómotorokat és esztergapadokat, elektromotorokat, mé­rőeszközöket, röntgengépeket és tartá­lyokat, bútorokat és edényeket gyárta­nak. Gyakran megtörténik, hogy a ké­szülékek és a hajók felszereléséhez tar­tozó, kitűnő minőségi színvonalat kép­viselő egyéb berendezési tárgyak ma külön is keresett exportáruként szerepel­nek a nemzetközi piacon. Ez a helyzet például a gőzkazánokkal és a bútorok­kal. A hajóipar fejlődése maga után von­ja a szakképzési hálózat kiépítését és fejlesztését. Ma két műszoki főiskolán­A FÖELLENÖR Érdekes interjút közölt a US News and World egyik legutóbbi száma. John Murray tábornok, a saigoni bábkormánynak nyúj­tott amerikai fegyverkezési segély nemrégiben nyugdíjba vonult fő­ellenőre, beszél a Thieu-rezsim veszteségeiről. Szerinte a saigoni kormánynak az idén majdnem 160 ezer halottal, sebesülttel, el­tűnttel kell számolnia, s ez majd­nem kétszer annyi, mint az 1970-es és 1973-as évben el­szenvedett veszteség mértéke és ELÉGEDETLEN több mint a vietnami háború csúcspontján, 1972-ben a vesz­teséglistára került 150 ezer kato­na. A tábornok szerint Thieu hadseregének hetente legalább 500 halottal kell számolnia. Miért e főellenőri nyilatkozat? Miért szólal meg egy nyugdíjba vonult katonatiszt egy olyan ügy­ben, amely tulajdonképpen már nem tartozik reá? A cikk utal erre, ha leplezi is a lényeget. „Murray tábornok nem biztos benne, hogy az Egye­sült Államok kongresszusa pon­tosan fel tudta mérni, mit jelent a döntése, mellyel évi egymil­­liárdról 700 millióra csökkentette a Thieu-rendszernek nyújtott amerikai segélyt." Itt bizony kilóg a lóláb! A jobb­oldali tőkés körök, a fegyver-, a hadianyag-, az utánpótlás­szállítók féltik a dél-vietnami há­borúban évek óta szerzett hatal­mas profitjukat. Ezek szócsöve­ként nyilatkozott a „főellenőr", aki bizonyára maga is részesült a haszonból.

Next

/
Thumbnails
Contents