A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-12-27 / 52. szám

ff

... és megállapodtak abban, hogy nincs a földön semmi szebb, mint Bagdad és lakossága. Szívemet elfogta a vágy, és ringatott a remény, hogy mihamar meglátom.“ így mesélt Bagdadról Abul-Haszán Harun al Rasid kalifának az Ezeregyéjszaka meséiben.

Bagdad! Hosszú évszázadokig a muzulmán világ urainak városa — a nagy kalifáké, akik a Pireneusoktól a Pamírig hatalmukban tartották a földtekét. Megkeresni a kezdetét, valódi kezdetét annak, ami Bagdad, olyan feladat, mint megkeresni egy tűt a szénaboglyában. Túlontúl sok az olyan dolog itt, amit megillet a legrégibb jelző. Itt bizony a biblia is igen fiatal időmérő. A város ugyanis négyszer olyan idős, mint a mai neve.

A kanyargó Tigris partjai mellett azon a területen, ahol ma Irak fővárosa, Bagdad áll, már az ókorban volt egy település. Ott keresztezték a folyót a „világ fővárosa", Babilon felől Perzsiába vezető karavánutak. E forgalmas helyen a kicsi településnél később római erőd épült, amely az átkelőhelyet és a római birodalom határait védte az idegenek támadásaitól. Az erőd a Tigris nyugati partján állt, azon a környéken, ahol ma a kazimijai „arany mecset" négy, aranysisakos minaretje emelkedik ki a házak tengeréből. Az erőd körül tovább növekedett a település, az idők folyamán egy kis kereskedőváros alakult ki. Nagy fellendülése azonban az iszlám térhódításával következett be. Medina és Kufa után ez lett az iszlám főpapjainak s egyúttal világi uralkodóinak, a kalifáknak a székhelye. El Manszur kalifa helyezte át ide a székhelyét 762-ben. Erős fallal vétette körül az új székvárost, s a Medinet esz-Szalem — „a béke városa" — nevet adta neki.

A város rohamosan fejlődött. Az Ezeregyéjszaka elbeszéléseiben az igazság és a nagylelkűség megtestesítőjeként megörökített, művészet- és tudománypártoló Harun al Rasidnak, a leghíresebb bagdadi kalifának (763—809) a korában már kétmillió lakos élt falai között — annyi, mint napjainkban!

A város lassan kiterjedt a Tigris keleti partjára is. Ott épült fel az öreg Bazár, amely száz meg száz utcácskája, boltíves, fedett főútvonalai, sok ezer parányi üzlete és műhelye révén felér egy önálló várossal. Majd 1035-ben megépült az új városfal is, amelyből az erős kapuk maradványait még ma is láthatjuk. A kalifák is áttelepültek a keleti partra: a bazár közelében emeltek palotát (az épület ma is áll), s megalapították a híres M úszta nszi ríja iskolát. Ebben több ezer diák tanult akkor, amikor Európában még egy kézen meg lehetett számolni az egyetemeket. Sorban épültek a szebbnél szebb mecsetek is. Stílusuk, gazdag díszítésük a perzsa hatást őrzi. Palotákat, kereskedő- és raktárházakat építettek, s a város egyre nagyobb és gazdagabb lett.

Ám Bagdad e korai fénye homályba borult. Ázsia pusztáiról ide is eljutottak a mongol hadak. Hulagu kán vezetésével 1258-ban százezres lovas hadsereg érkezett a város falai alá. Rövid ostrom után elfoglalták és felégették Bagdadot — a'kalifák mesés kincsei, a hatalmas könyvtárak és mecsetek mind elpusztultak. Még ki sem heverhette a város e rombolást, 1401-ben már újabb mongol támadás érte. Amit Hulagu kán seregei meghagytak, azt ekkor Timur Lenk seregei pusztították el. S még ezzel sem zárult le a sor, — a perzsák is bevették. Majd 1638-ban IV. Murad szultán foglalta el Bagdadot, s a török birodalom másodrangú vidéki városa lett. Igaz, a karavánutaknak fontos óllo-Az óváros egyik XII. században épült mecsetje

az Ezeregyéjszaka városa

A modern városrész sugárútja

mása volt, de o régi pompának, a nyüzsgő életnek és a művészeteknek nyoma sem maradt.

A török uralomnak az első világháborúban az angol csapatok vetettek véget. Bagdad 1922-ben ismét fővárosi rangot kapott, amikor létrehozták az iraki köztársaságot.

Ma az idelátogatóknak az a benyomása, hogy Bagdad „egyemeletes város", s ezért a város hatalmas kiterjedésű. Egyetlen pontról sem áttekinthető halmaza a földszintes és egyemeletes családi házaknak. Bagdad mai arculatát egyébként három korszak határozta meg. Az első az arab uralom kezdetétől a XIX. század elejéig tartott, amelyben a városfalak, az erődszerű kapuk meg a leghíresebb mecsetek épültek, s kialakultak az óváros és a bazár sikátorai. A második korszak a török uralom utolsó évtizedeit fogja át, s két török helytartó — Daud és Khalil pasa nevéhez fűződik. Daud 1818-ban kezdett nagyszabású városrendezési terveinek megvalósításához. Konstantinápoly mintájára modern várost akart varázsolni Bagdadból, ezért széles utakat, tereket vágatott a házrengetegbe, s vízvezetéket épített. Khalil több mint száz év múlva megépítette a 2,6 kilométer hoszszú Harun al-Rasid utcát, amelynek mindkét oldalát árkádosították: egy

vagy kétemeletes házainak homlokzatát összesen 1500 oszlop tartja. Ez az utca sokáig Bagdad legelőkelőbb része és fő közlekedési tengelye volt. A város fejlődése ezzel egy időre megállt. A városépítés harmadik szakasza csak az 1958. évi forradalom után kezdődött. Azóta alakult ki az új városközpont a Rasid utca folytatásaként, attól délre, a Szaadun sugárút környékén. A Szaadun mentén modern szállodák, hatalmas neonreklámmal tündöklő mozik s irodaépületek állnak, s ott találjuk a legfényesebb üzleteket és a legjobb éttermeket.

Modern épületet, korszerű városnegyedet azonban nemcsak a város szívében — az egykori óváros lerombolt öreg házai helyén — találunk, hanem sokfelé... Az utca egyik oldalán kecses villák, villany, rádió, televízió, hidegmeleg víz, minden házban garázs és kocsi. Szemben, ugyanennek az utcának a másik oldalán pálmaliget takarja el könyörületesen a sórfalut. A falakat agyagból verték, a tető gyékény. A vizet az úton éktelenkedő pocsolyából hordják, a falu apraja-nagyja a pocsolyában mosdik. Az utca két oldala közti távolság tíz méter és ötezer esztendő.

A letűnt korok is fiatal álarcot vesznek magukra, hogy meghosszabbítsák életüket. Az Aranymecset emlék, és az is marad. De a Szaadun körút végén a mecset csak most bontakozik ki a zsalúzásból. Van Bagdadban egy ház, amely húszmillió font sterlingbe került. Fejszál király akart benne lakni. Letaszították a trónról azok az emberek, akiknek a házáért egy font sterlinget se ad senki. Ilyen ház pedig százezernél több van Bagdadban. Mindegyik csak egy halom földet, néhány vödör vizet, pár kéve gyékényt és egynapi munkát ér.

De az új Bagdad gyors iramban épül. Számos hivatalnak, minisztériumnak mór nem lehetett helyet szorítani a túlzsúfolt központban, ezért ezek ma még a sivatag peremén állnak. De a körülöttük kialakult úthálózat és a kezdődő építkezések jelzik, hogy ezek az új épületek mór nem sokáig állnak magányosan a város szélén. Hiszen Bagdad szinte robbanásszerűen terjeszkedik. Ahol tavaly még a sivatag homokját kergette a szél, ott most több hektáros zöldelő park terül el. S ahol napjainkban még csak a kietlen homok van, ott jövőre' már sporttelepek, lakóházak, klubok lesznek.