A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-27 / 52. szám
Boldog ember * — Irigylem magát, kartársam, sohasem panaszkodik. — Miért panaszkodnék? Rendesen keresek, remekül élek. — Nekem sajnos, rengeteg a gondom. A feleségem gyötör, a gyerekeim követelőznek. — Nálam ez nem fordulhat elő. A kislányom kitűnő tanuló, semmi baj sincs vele. A feleségemről ha csak anynyit mondok, hogy bűbájos, akkor keveset mondtam. Kedves, figyelmes, mindig vidám, derűs. Persze száguldók hazafelé, örülök, amikor átlépem a lakásunk küszöbét. — Sohasem fordul elő egy kis összezördülés? Például anyagiak miatt, ha az asszony többet költ a kelleténél, esetleg pazarol, és a többi? .... — Ezek nálunk ismeretlen problémák. Hazaadom a fizetésemet, megkapom a zsebpénzemet, a többi az aszszony gondja, ö is keres, öltözködésre is bőven telik. És nem is akárhogyan! Szalonban dolgoztat, a gyereket is nagyon szépen öltözteti és jól ellátja. — Higgye el, kartársam, irigylem magát. Minden szavából az elégedettség árad. — Hála istennek. Én igazán szerencsésnek érzem magam. Valóban boldog és elégedett vagyok. — Tehát semmiféle kívánsága sincs az élettől? — Csak egyetlenegy van: szeretnék nőtlen ember lenni. Mert minek nekem egy ilyen nagyszerű feleség? F. GY. • • • Majdnem azt írtam, méghozzá csaknem véletlenül, hogy a fogfájás lelki világa, de aztán úgy gondoltam, szertelen túlzás lenne egy egyszerű vacak kóros állapot, egy pitiáner foggyökér — vagy ínygyulladást értelmes lényekre, tehát emberekre jellemző tulajdonságokkal felruházni. Cirill barátom esetéből azonban arra kell következtetnem, hogy a fogfájás tulajdonképpen mégsem olyan egyszerű dolog, s hogy talán több köze van a lélekhez, mint a testhez ... Két dolgot szeretnék előre bocsájtani: Cirill barátomnak még soha életében nem fájt a foga, de ami tán még ennél is fontosabb, említett barátom már három napja nem ivott meg egyetlenegy féldeci konyakot, egyetlenegy deci bort sem. Tulajdonképpen nem is hiányzott neki, noha sosem tartozott az antialkoholisták széles táborába, sőtl Ámde három nap absztinencia azért meg sem kotytyant neki. Máskor. Most azonban vendégei voltak: két jókedvű fiatal újságíró, akik egyenesen a Krymnek nevezett kávéházból tévedtek be hozzá, tehát már amolyan rózsaszín felhőkön lebegve. Egy órát sakkoztak, Cirill — egyéb serkentő szer híján — kofolával kínálta őket, amitől mindketten mély mélabúba estek, sorra feladtak minden partit, majd búcsúzni kezdtek s csak úgy mellékesen megjegyezték, hogy ha már „semmivel sem kínálta meg", kísérje el őket Cirill a sarki kocsmáig, közel van az autóbuszmegállóhoz, s akkor ők, nálánál nagyobb legények lévén, a számára is fizetnek egy-egy féldecit. Cirill habozott, barátainak ajánlatát ugyan azonnal elfogadta, csak még azt nem tudta, hogyan indokolja meg hirtelen távozását a feleségének. Végül arra a bölcs megállapításra jutott, hogy „legegyenesebb a görbe út" ezért épp csak beszólt a szomszéd szobába, hogy átugrik egy féldecire, mert szörnyen fáj a foga. Amikor a kapun kiléptek, Cirill megborzongott. Hideg északi szél fújt, az eső is szemerkélt; s mint aki be akarja bizonyítani, hogy tud ő határozott is lenni, ha akar, Cirill hirtelen sarkon fordult. — Szevasztok! Én nem megyek sehova ilyen istenverte hidegben. S bevágta maga mögött a kaput. A barátai egy ideig még kérlelték, de aztán egy „süllyedj el!“ kiáltással továbbálltak. Nem süllyedt el, hanem nyugodtan és kényelmesen megvacsorázott, a felesége közben kissé ironikusan megkérdezte, megszűnt-e a fogfájása. Erre még-A FOGFÁJÁS LÉLEKTANA csak nem is válaszolt. Vacsora után fogat mosott. Már pizsamában volt, már a könyvet is előkészítette, amit majd elalvás előtt olvasni fog, amikor furcsa zsibongást érzett a szájában, pontosabban az egyik felső, hátulsó istentudja hányadik sorrendű fogában. Hát ez meg mi lehet? ötlött fel benne a kérdés, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonított az egésznek. Egy ideig ... Mert egy idő múlva a halk, szinte szemérmes zsibongás lüktető sajgássá, majd döfködő fájdalommá változott. Mint mondottam volt, Cirillnek még sosem fájt a foga. Most hirtelen kiugrott az ágyból, tükröt ragadott s a csillár alatt vizsgálgatni kezdte fogazatát. Egyre nagyobbakat nyögve, tán mondanom sem kell. — Szegénykém, hát még mindig fáj? — kérdezte a felesége félre nem érthető gúnnyal hangjában. Cirill most sem válaszolt, csak sziszegett és nyögdécselt, sőt utóbb már nyöszörgött is, holott a fogain bármely szögből vizsgálta is azokat, egy tűhegynyi lyukat sem fedezett fel. — Jujl — mondotta kurtán, de annál erőteljesebben. — Kérlek, hagyj aludni — szólt az asszony, ezúttal nagyon komolyan — ha tényleg annyira fáj, végy be egy Dinylt. — Hol van? — nyögte Cirill. — Az éjjeliszekrényben. Megtalálta, bevett belőle egy tablettát. Erre aztán a foga teljesen megbolondult. Mór nem fájt, már maga volt a megtestült fájdalom. Cirill fels alá futkosott a szobában, s néha ordítva feljajdult: — Az anyád keserves!... — de arra sem volt ereje, hogy a megkezdett „fohászt" végigmondja. Olyan érzése volt, hogy fűrészelik a fejét pont az orra alatt, a szája meg folyton telecsorgott undorító savanyú nyállal, félpercenként futott a fürdőszobába köpködni. — Más nem segít? — rázta meg már-már elalvó feleségét. — Vegyél be még egy Dinylt. Vagy tégy rá sósborszeszt, vagy — s ezt már nagyon dühösen mondta — menj a falnak! — Aúú! — üvöltötte Cirill és toporzékolt. A sósborszeszt nem találta, ezért bevett újabb két Dinyitablettát. Egy perc... s mintha borotvapengével vágták volna el a fájdalmat. Cirill megkínzott arccal, de boldogan dőlt hátra a fotelben. Nagy, ájtatos csöndesség. Szférák zenéje. Mennyei, angyali vegyeskórus ... Majd körülbelül öt perc múlva megjelentek szeme előtt az első színes szappanbuborékok, előbb csak egynéhány, később többszázezer. Fürdőszoba, vécékagyló, emberhez többé kevésbé méltatlan helyzet; Dinyl-tabletták, vacsora, ebéd, reggeli kihányása. Megkönnyebbülés. Azután lassú sajgás, majd ritmikus lüktetés s végül — eget, földet — világmindenséget hasogató ordító fájdalom a felső fogsorban. Egészen reggel kilencig. Akkor nyitották a kocsmát. ZS. NAGY LAJOS VÍZSZINTES SOROK: 1. Az idézet második része: 14. Jugoszlávia államfője. 15. Jellegzetes. 16. Svájc fővárosa. 17. Köd betűi felcserélve. 19................kapitány gyermekei, Verne ismert regénye. 21. Idegen Anna. 22. Hayerdhal tengerjárója. 23. Csak szlovákul. 25. Perselyben van! 26. Könnyeket hullat. 28. Ha ugyan szlovákul. 29. Lámpaláz. 30. Erős. 32. Mely személy. 34. Szem szlovákul 35. Faféleség. 37. Hat római számmal. 38. India része. 39. Korszak. 41. Angol helyeslés. 42. Szlovák személyes névmás. 44. Tantál vegyjele. 45. Igen oroszul. 46. Fényes selyemszövet. 49. Olaj angolul. 50. A jószívű teszi. 52. Folyó Tirolban. 53. I. E. N. 58. Női főszerep Ibsen: Peer Gynt drámájában. 60. Gyár. 62. Fél liter. 63. Bartók Béla. 65. Tartalék. 86. Krajcár rövidítése. 67. Személyem. 69. Bibliai név. 70. A száj része. 72. Tiltószó. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Verdi ismert operája. 2. Magyarországi labdarúgó-csapat. 3. Ella Olga. 4. Y. M. 5. Szóvégződés. 6. Ide. 7. Az idézet negyedik része. 8. Összevissza szán. 9. Nem egészen lent. 10. Hangtalan mese. 11. Házőrző. 12. Királynő olaszul. 13. Női név. 14. Az idézet harmadik része. 18. Az idézet első része. 20. Verskellék. 23. Literátus. 24. Alaktalan (gör.). 26. Laosz betűi. 27. Omladék. 30. Kilencszázkilencvenkilenc római számmal. 31. Sportág. 33. Becézett női név. 35. Síkság Olaszországban. 36. Szélmentes oldal a hajózásban (ang.). 37. Szovjet autó-márka. 40. A tudomány. 43. Fordítva azonos a vízszintes 52-el. 44. A Tátrai Nemzeti Park szlovák rövidítése. 46. Személyes névmás. 47. Győri... sportegylet. 48. Izomszalagja. 49. Egy angolul. 51. Énekel. 54. Ezer betűi. 55. Japán nemzeti játék. 56. Az üvegesek ragasztója. 57. Kettős mássalhangzó (ford.). 59. Nemzetközi segélykérő jel. 61. Rovar. 64. A bratislavai autók jelzése. 68. Indulatszó. 69. Folyadék. 70. Amur része. 71. Károly Oszkár. Beküldendő a függőleges 18, vízszintes 1, függőleges 14, és 7. számú sorok megfejtése. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Emberközelben — Ének a romok felett — Szívet cserélni nehéz — Felkél a nap — Gedeon ház.
