A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-13 / 50. szám
Pulóvert nézünk, aztán ingeket, nyakkendőket, fehérneműt, pizsamát, kesztyűket, bizsut, karácsonyi üdvözlőlapokat, színes, habkönnyű selymeket, műszálas és gyapjúszöveteket, tarka karácsonyfadíszeket — dúskálkodni valóan sokféle van mindebből. Megállunk a sportszer- majd az illatszerosztályon, de csábítóan bőséges a választék az üvegáru- meg a vas- és edényosztályon is. És ahogy így komótosan osztályról osztályra haladunk, fokozatosan megtelik a két bevásárlótáska, sőt, egy skatulyányi új karácsonyfadísz már „táskán kívülre" szorul... Bizony egy kissé elfáradtunk a hoszszas nézelődésben, válogatásban, ezért az első emeleti presszóban jólesik egy kis pihenés, némi „erőgyűjtés" a gőzölgő fekete mellett. Mozgólépcső szállít a földszintre, ahol még egyszer végigsétálunk a gazdag választékot kínáló pultok között, aztán kellemes ünnepeket kívánva egymásnak elbúcsúzunk. Az igazgató nagyon elfoglalt ember, de kellemes és bőbeszédű társalgófél. — Ma is reggel hatkor itt voltam már. Szinte mindennap ilyen korán bejövök, mert ekkor még csönd és nyugalom van itt, így zavartalanul dolgozhatom. Aláírtam a tegnapról maradt postát, átnéztem a többi iratot, összevetettem néhány tervmutatót. Az irodai alkalmazottak, a raktórszemélyzet és a délelőtti műszak eladói hétre járnak be. Negyed nyolckor az osztályvezetőkkel rövid munkaértekezletet tartottam, öt perccel nyolc előtt pedig lementem a nyitáshoz. Megnéztem, a helyén van-e mindenki és elegendő áru*van-e a polcokon. — És aztán? — Nyolc után kezdek tárgyalni az ügyfelekkel. Amikor a második is elbúcsúzott, átnéztem a napi postát és elosztottam a leveleket az egyes osztályok között. Tíz után végigjártam az emeleteket, az egyes osztályokat. Viszszatérve a szobámba bekapcsoltam a zárt körű ipari tévét, amin ellenőrizni tudom, vajon minden rendben megy-e? Közben arra is akadt egy kis időm, hogy végiggondoljak egy-ikét gyakorlati kérdést... Jól öltözött, kerek arcú, fiatalos férfi. Erélyes és határozott, de nagyon barátságos és udvarias. — Olyan ez az áruház, akár egy kisebb üzem: 630 alkalmazottunk és 160 szakipari tanulónk van, s naponta kereken egymillió korona értékű árut forgalmazunk. — Nyitrának nyilván már szüksége volt erre az új nagyáruházra . .. — De még mennyire! Az, hogy szükséges talán egy kissé túl enyhe fogalmazás... — mondja halk derűvel. — Hiszen üzlethálózat sűrűsége tekintetében, Nyitra és környéke az ország legkevésbé fejlett járásai közé tartozott. A közelmúltban nálunk még egy négyzetméter hasznos üzleti területre, átlagosan hetven-nyolcvanezer korona áruforgalom is jutott, amíg máshol ma már ennek a felét is soknak tartják ... Persze, a Prior Áruház megnyitása nem jelent még végső megoldást, ez inkább csak a javulás felé vezető első lépés. — Milyennek látja az idei karácsonyi vásárt? Feszes testtartása feloldódik, örömmel újságolja: — A mi mércénkkel mérve az utóbbi esztendők egyik leggazdagabb karácsonya előtt állunk, hiszen már hetek óta alig győzzük feltölteni a polcokat friss áruval. Azt hiszem, az idén ház mintegy kétszáz vállalattal és üzemmel van közvetlen üzleti kapcsolatban; a naponta érkező áru értéke csak százezrekben fejezhető ki.. Pontban nyolckor kapunyitás! özönlik befelé a vevősereg. Kellemes meleg, ragyogó tisztaság, áruval teli polcok fogadnak a 60 ezer négyzetméteres eladási területtel rendelkező, szeptemberben nyílt új áruházban, ahol több száz eladó kínál a napi 25—30 ezer főnyi vevőseregnek kereken mintegy százmillió koronányi portékát. A tervezett évi forgalom 300 millió korona, ami azt jelenti, hogy a napi bevétel — természetesen, a vasárnapokat leszámítva — körülbelül kereken egymillió koronára tehető. * 60 A riporter találomra egy fiatal házaspár nyomába szegődött, hogy végigkísérje őket az új áruház három emeletének huszonnyolc osztályán. Életkoruk még így, együtt, is alig lehet több 60 esztendőnél. Kisfiúk első elemibe, a kislányuk óvodába jár. Mindkettőjük kezében egy-egy bevásárlótáska. Megyünk, hogy lássuk: mit érdemes megvenni és esetleg mire volna érdemes takarékoskodni?! Reggel, néhány perccel a nyolc órai kapunyitás előtt, vannak talán százan is, akik szótlan türelemmel ácsorognak mór a nyitrai Prior Aruház üvegajtós főbejárata előtt. Népviseletes vidéki asszony a járásszékhelyhez közel eső falvak valamelyikéből, hivatalnok, lakatos, óvónő, háziasszony, nyugdíjas, ápolónő, traktoros-feleség, diák, aki talán ma reggel „orvoshoz ment", buszsofőr, aki éppen ezen a napon kíván egy új inget venni. — Mit szeretne vásárolni? — faggatom találomra a körülöttem várakozókat. íme a válaszok, sorjázva: papírszalvétát, nyakéket, papucsot, gyermekcipőt, téli sapkát, fotópapírt, tányérokat, függönyt, sílécet, hanglemezt, korcsolyát, kesztyűt, kombinét, pulóvert, golyóstollat, kézitáskát, szövetet, karácsonyfadíszeket, kabátot... Vajon mindenki megtalálja, amit kíván? Alig néhány perc múlva elválik ... Minden esetre, a raktárak alagsori bejáratain már reggel hét óra óta özönlik befelé az áru. A nyitrai Prior Áru— Tévékészülékünk és hűtőszekrényünk van, de egy új rádió mindenképpen jól jönne már — mutat egy korszerű, négy hullámsávos rádiókészülékre a családfő. — És egy lemezjátszó is elkelne egészíti ki őt halk szóval a szőkésbarna feleség. Kicsit eltűnődünk a magnók, tévék, rádiók és egyéb villamoskészülékek, cikkek osztályán, fölpillantunk a menynyezeten függő csillárokra, aztán lassú léptekkel továbbhaladunk. A házaspár a bútorosztályon kicsinek, a szőnyegosztályon pedig ennél is szűkösebbnek találja a választékot. Különösen az ún. szőnyegpadlók, faltól falig szőnyegek hiányát nehezményezik. Sokáig elidőzünk a játékosztályon, ahol viszont inkább épp a bőség miatt nehéz választani. Amikor a kasszához érünk, egy mosolygós hajasbabót, távvezérfésű társasgépkocsit, egy elemmel működő házitelefont és még néhány apróságot számlázhat a pénztárosnő. A figyelmes férj aztán csinos feleségére gondol, amikor megkérj próbáljon föl egy műprém galléros, divatos szabású, gyapjú télikabátot. Derűs gavallériával kérdezi az asszonykától: ezt szeretné-e karácsonyi ajándéknak, vagy inkább új ruhának való szövetet, divatos téli csizmát, eketleg hasonló árban ékszert kíván-e ... Sajnos, a télikabát egy kissé szűknek bizonyult, így a döntés — nem kis sajnálatomra — egyelőre elnapoltatik. Emanuel Stevanka Dél felé jár már az idő, az áruház így túl van már a délelőtti csúcsforgalmon. Most mintegy másfél-két órányi nyugalmasabb időszak következik (ami persze nem azt jelenti, hogy pangás volnál), majd kettőtől hatig ismét élénk nyüzsgést várnak az eladók. Emanuel Stevanka áruházigazgatót ízlésesen, korszerűen berendezett dolgozószobájában találom. Telefonál, majd veszi a napi postát és aláír néhány levelet. Aztán egy ügyféllel tárgyal, aki valamelyik közületnek egyszerre több tévékészüléket venne, számla ellenében. Ismét berren a telefon: az áruház áruforgalmi osztályának egyik beszerzője kér tanácsot — Partizánskéból.