A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-12-13 / 50. szám

Bonyák József zeliezovcei (zselízi) olvasónk felvétele: Esőben. Sztaho József sazdicei (százdi) olvasónk felvétele: Ez már a múlté ... Sztrecsko Rudolf komáméi (komáromi] olvasónk felvétele: Rögtönzött előadás. LEVELEK, TUDÓSÍTÁSOK EGY SZERÉNY MŰVÉSZ Gerő Gusztáv luéeneci (losonci) festőművész 85 éves. Az ember el sem hinné, hogy még mindig dolgo­zik. Pedig újabb és újabb témák ösztönzik alkotásra. Régóta isme­rem a művészt. Első rajztanáromat, nevelőmet és régi szomszédunkat tisztelem benne. Csendes, szerény ember. Talán ezzel magyarázható, hogy szülővárosában, Banská Stiav­­nicában (Selmecbányán) többen is­merik, mint Losoncon, ötvennégy éve él városunkban, de csak akkor kezdték észrevenni őt, amikor ta­valy Selmecbányán megrendezték gyűjteményes kiállítását, és képei­nek egy részét a város múzeumá­nak ajándékozta. A tavalyi kiállításon a szakembe­rek érthetetlennek találták, hogy egy művész hogyan lehet ennyire szerény, a közönség számára csu­pán 84 éves korában teszi lehetővé műveinek a megtekintését. Ami azt illeti, az elröpült évek nem voltak terméketlenek. Szobáját megtöltik saját festményei. Képein erdők, fák váltják egymást, s olajfestmények mellett akvarellek, zsírkréta- és tus­rajzok, temperák és enkausztikak díszítik a falakat. — Apám erdész volt — magyarázza szerényen a művész. — Gyermekkorom óta imá­dom a természetet. Piargon született, Selmecbányán érettségizett, és Budapesten végezte a Képzőművészeti Főiskolát. Az el­ső világháború második évében Pfemyslnél fogságba esett, s mint hadifogoly egészen Vlagyivosztokig sodródott. A háború befejezése után Koreán, Japánon és Amerikán ke­resztül került haza. Losoncon, majd Füleken volt tanár, s közben dol­gozott az ottani zománcgyárban is. Tagja a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének. Képeit a Képzőmű­vészeti Alap boltja állítja ki és értékesíti. Az idős művész 85. születésnapjá­ra a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége, a Banská Bystrica-i Kerületi Galéria és a Járási Nép­művelési Központ december elején gyűjteményes kiállítást rendez Lo­soncon, abban a városban, ahol Ge­rő Gusztáv 54 éve él és alkot. SÓLYOM LÁSZLÓ HASZNOS KEZDEMÉNYEZÉS A levicei (lévai) járásban már ed­dig is sokat tettek a cigány lakos­ság átnevelésének érdekében. A Lé­vai Általános Iskolának van két osztálya, ahol csak cigánygyereke­ket tanítanak, és nemsokára külön óvodát is nyitnak számukra a vá­rosban. A Járási Népművelési Köz­pont pedig, a cigányok helyzetével foglalkozó párthatározat szellemé­ben érdekes, új kezdeményezést va­lósított meg: zeliezovcéban (Zseli­­zen) megrendezte a cigány néptánc­július Rubimky, a Járási Népmű­velési Központ igazgatója elismerő oklevelet nyújt át a tánccsoportok vezetőinek. csoportok első járási fesztiválját. A Járási Népművelési Központ dol­gozóit, akik vállalták a kiválasztás és a felkészítés nehéz munkáját, az a cél vezette, hogy kulturális tevé­kenységre ösztönözzék a cigány la­kosságot, s felelevenítsék feledésbe merült szokásaikat. A sikeres, nagy érdeklődést kiváltó fesztivál arra figyelmeztetett, hogy ők is élhetnek kulturáltabban. A lévai járás cigány lakosságának négy legjobb tánccsoportja vett részt a fesztiválon. Lehet, kevésnek tűnik a csoportok száma, de ha fi­gyelembe vesszük, hogy ezek az együttesek korábban nem fejtettek ki állandó tevékenységet, nem ren­delkeztek szakvezetővel, elégedettek lehetünk az eredménnyel. Érdekes szokások, hagyományok elevenedtek meg táncaikban. A cigány múlt egy-egy jellemző epizódját állítot­ták színpadra. Különösen a zselizi és a Dolná Sec-i (alsószecsei) tánc­csoport nyújtott jó teljesítményt, utóbbi egy lakodalmassal. A Sárov­­cei (sárói) tánccsoport még fiatal, de szép jövő áll előtte. A tánccso­portoknak most már szorosabb kap­csolatra kell törekedniük a Járási Népművelési Központtal, és ösztö­nözniük kell a cigány lakosságot, hiszen társadalmunk minden felté­telt biztosít hagyományaik ápolásá­hoz, kultúrájuk fejlesztéséhez. BENYÁK JÓZSEF A Ml KÖNYVTÁRUNK Hodejov (Várgede) egyik leglátoga­tottabb háza vasárnaponként a köz­ségi népkönyvtár, amely délután kettőtől este hat óráig várja látoga­tóit. A könyvtár vezetője, Bohus László munkás, fáradságot nem is­merve, lelkiismeretesen végzi mun­káját. Tizenkét évvel ezelőtt vállal­ta el ideiglenesen a könyvtár veze­tését, és annyira szívéhez nőtt a könyvvel való munka, hogy már hozzátartozik az életéhez. Négyezer kötetes a könyvtár, s Laci bácsi csakúgy eligazodik a könyvek ren­getegében, mint a gazdasszony a konyhájában. És annyira ismeri a birodalmát, hogy útbaigazítást tud adni, akár szakkönyvet vagy isme­retterjesztő könyvet, akár szépiro­dalmi alkotást kér valaki. Szakmai felkészültséggel végzett jó munká­ját bizonyítják azok az elismerő ok­levelek, amelyeket a jnb művelődé­si szakosztályától kapott. Szereti a könyvet, szereti az ifjú­ságot, olvasótáborának a zömét fia­talok alkotják. S különösen vasár­nap délutánonként nagy a forgalom a könyvtárban. Olyankor szól a ze­ne, jó hangulatot kelt a lemezját­szó: nem kell becsalogatni a fiata­lokat és a felnőtteket, jönnek ma­guktól a könyvtárba. Laci bácsi példás könyvtáros, odaadó munká­jáért nem vár külön elismerést. Számára az az igazi öröm, ha bővül a könyvtár olvasótábora, ha kielé­gítheti az olvasók tudásszomját. K. 1. FÉNYKÉPEZZEM ÖN IS!

Next

/
Thumbnails
Contents