A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-13 / 50. szám
Bonyák József zeliezovcei (zselízi) olvasónk felvétele: Esőben. Sztaho József sazdicei (százdi) olvasónk felvétele: Ez már a múlté ... Sztrecsko Rudolf komáméi (komáromi] olvasónk felvétele: Rögtönzött előadás. LEVELEK, TUDÓSÍTÁSOK EGY SZERÉNY MŰVÉSZ Gerő Gusztáv luéeneci (losonci) festőművész 85 éves. Az ember el sem hinné, hogy még mindig dolgozik. Pedig újabb és újabb témák ösztönzik alkotásra. Régóta ismerem a művészt. Első rajztanáromat, nevelőmet és régi szomszédunkat tisztelem benne. Csendes, szerény ember. Talán ezzel magyarázható, hogy szülővárosában, Banská Stiavnicában (Selmecbányán) többen ismerik, mint Losoncon, ötvennégy éve él városunkban, de csak akkor kezdték észrevenni őt, amikor tavaly Selmecbányán megrendezték gyűjteményes kiállítását, és képeinek egy részét a város múzeumának ajándékozta. A tavalyi kiállításon a szakemberek érthetetlennek találták, hogy egy művész hogyan lehet ennyire szerény, a közönség számára csupán 84 éves korában teszi lehetővé műveinek a megtekintését. Ami azt illeti, az elröpült évek nem voltak terméketlenek. Szobáját megtöltik saját festményei. Képein erdők, fák váltják egymást, s olajfestmények mellett akvarellek, zsírkréta- és tusrajzok, temperák és enkausztikak díszítik a falakat. — Apám erdész volt — magyarázza szerényen a művész. — Gyermekkorom óta imádom a természetet. Piargon született, Selmecbányán érettségizett, és Budapesten végezte a Képzőművészeti Főiskolát. Az első világháború második évében Pfemyslnél fogságba esett, s mint hadifogoly egészen Vlagyivosztokig sodródott. A háború befejezése után Koreán, Japánon és Amerikán keresztül került haza. Losoncon, majd Füleken volt tanár, s közben dolgozott az ottani zománcgyárban is. Tagja a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének. Képeit a Képzőművészeti Alap boltja állítja ki és értékesíti. Az idős művész 85. születésnapjára a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége, a Banská Bystrica-i Kerületi Galéria és a Járási Népművelési Központ december elején gyűjteményes kiállítást rendez Losoncon, abban a városban, ahol Gerő Gusztáv 54 éve él és alkot. SÓLYOM LÁSZLÓ HASZNOS KEZDEMÉNYEZÉS A levicei (lévai) járásban már eddig is sokat tettek a cigány lakosság átnevelésének érdekében. A Lévai Általános Iskolának van két osztálya, ahol csak cigánygyerekeket tanítanak, és nemsokára külön óvodát is nyitnak számukra a városban. A Járási Népművelési Központ pedig, a cigányok helyzetével foglalkozó párthatározat szellemében érdekes, új kezdeményezést valósított meg: zeliezovcéban (Zselizen) megrendezte a cigány néptáncjúlius Rubimky, a Járási Népművelési Központ igazgatója elismerő oklevelet nyújt át a tánccsoportok vezetőinek. csoportok első járási fesztiválját. A Járási Népművelési Központ dolgozóit, akik vállalták a kiválasztás és a felkészítés nehéz munkáját, az a cél vezette, hogy kulturális tevékenységre ösztönözzék a cigány lakosságot, s felelevenítsék feledésbe merült szokásaikat. A sikeres, nagy érdeklődést kiváltó fesztivál arra figyelmeztetett, hogy ők is élhetnek kulturáltabban. A lévai járás cigány lakosságának négy legjobb tánccsoportja vett részt a fesztiválon. Lehet, kevésnek tűnik a csoportok száma, de ha figyelembe vesszük, hogy ezek az együttesek korábban nem fejtettek ki állandó tevékenységet, nem rendelkeztek szakvezetővel, elégedettek lehetünk az eredménnyel. Érdekes szokások, hagyományok elevenedtek meg táncaikban. A cigány múlt egy-egy jellemző epizódját állították színpadra. Különösen a zselizi és a Dolná Sec-i (alsószecsei) tánccsoport nyújtott jó teljesítményt, utóbbi egy lakodalmassal. A Sárovcei (sárói) tánccsoport még fiatal, de szép jövő áll előtte. A tánccsoportoknak most már szorosabb kapcsolatra kell törekedniük a Járási Népművelési Központtal, és ösztönözniük kell a cigány lakosságot, hiszen társadalmunk minden feltételt biztosít hagyományaik ápolásához, kultúrájuk fejlesztéséhez. BENYÁK JÓZSEF A Ml KÖNYVTÁRUNK Hodejov (Várgede) egyik leglátogatottabb háza vasárnaponként a községi népkönyvtár, amely délután kettőtől este hat óráig várja látogatóit. A könyvtár vezetője, Bohus László munkás, fáradságot nem ismerve, lelkiismeretesen végzi munkáját. Tizenkét évvel ezelőtt vállalta el ideiglenesen a könyvtár vezetését, és annyira szívéhez nőtt a könyvvel való munka, hogy már hozzátartozik az életéhez. Négyezer kötetes a könyvtár, s Laci bácsi csakúgy eligazodik a könyvek rengetegében, mint a gazdasszony a konyhájában. És annyira ismeri a birodalmát, hogy útbaigazítást tud adni, akár szakkönyvet vagy ismeretterjesztő könyvet, akár szépirodalmi alkotást kér valaki. Szakmai felkészültséggel végzett jó munkáját bizonyítják azok az elismerő oklevelek, amelyeket a jnb művelődési szakosztályától kapott. Szereti a könyvet, szereti az ifjúságot, olvasótáborának a zömét fiatalok alkotják. S különösen vasárnap délutánonként nagy a forgalom a könyvtárban. Olyankor szól a zene, jó hangulatot kelt a lemezjátszó: nem kell becsalogatni a fiatalokat és a felnőtteket, jönnek maguktól a könyvtárba. Laci bácsi példás könyvtáros, odaadó munkájáért nem vár külön elismerést. Számára az az igazi öröm, ha bővül a könyvtár olvasótábora, ha kielégítheti az olvasók tudásszomját. K. 1. FÉNYKÉPEZZEM ÖN IS!
