A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-22 / 47. szám

Soha senkinek nem panaszkodtam, és tanácsot sem kértem. Most azonban kénytelen vagyok Önökhöz fordulni. 19 éves voltam, amikor férjhez mentem. Most 44 éves vagyok. Hárohi gyermeknek adtam életet. Tíz évig éltem boldogan a férjemmel, 4ki évente többször is szolgálati úton volt. Egy alkalommal két hónapig volt távol. Mikor hazajött, furcsán viselkedett. Egészen megváltozott. Ha kérdeztem, mi bántja, azt felelte, hogy fáradt. Aztán később levelet hagyott az asztalon, amelyből megtudtam, hogy egy másik nőt szeret, aki gyermeket is szült neki. Ahhoz az asszonyhoz kell költöznie! Magamra hagyott három gyermekemmel, és én nem is tudom leírni, hogy mennyit szenvedtem. Három évig éltünk külön, aztán betegen visszakönyörögte magát, és én visszafogadtam, mert még mindig szerettem. Dolgozni nem tudott. Egyik betegség után jött a másik. Ügy fürösztöttem, öltöztettem, mint egy kisgyermeket. Mikor már jobban érezte magát, egyre gyakrabban meglátogatta kislányát. És azt vettem észre, hogy sehol nem találja a helyét. Sehol nem érzi jól magát. Csak az italboltban. Italozással próbálta elfelejteni, amit velünk tett. S amikor jól felhajtott a garatra, mindig lelkiismeretfurdalása volt. Miért tűrsz annyi szenvedést mellettem? Miért vagy olyan jó hozzám? Hiszen én gazember vagyok, visszaéltem a jóságoddal stb. És én hiába vigasztaltam azzal, hogy mindenki megbotlik, csak sírt, mint a gyerek. Sajnáltam őt. Egy-egy ilyen gyötrelme után mindig elment ahhoz a másik nőhöz. Meg akarta verni. Még öngyilkosságot is megkísérelt. Szerencse, hogy az a másik nő idejében észrevette, és mentőt hívott. Azóta negyedik éve gyógykezelésen van, gyakran meglátogatom, sajnos az egészsége nem javul. A főorvos biztat, de nem engedi haza. Ügy látom, már nem is lesz egészséges. Gyermekeim kirepültek a családi fészekből. Távol laknak és ritkán látogatnak haza. Ketten maradtunk a szülői házban kislányommal, aki most érettségizik. A kertünket nem tudjuk megművelni, ezért tavaly felesbe odaadtam egy özvegyembernek. Nagyon rendes férfi, mégis pletykálnak rólunk, pedig soha nem iön be a lakásunkba, és sokszor otthon sem vagyok, amikor a kertben dolgozik. Ennek ellenére még a kolléganőim is olyan megjegyzéseket tesznek a munkahelyemen, hogy: vénségedre bolondultál meg, vénségedre tartasz szeretőt? Nagyon bántanak az ilyen és hasonló megjegyzések. Sokat sírok otthon is, a munkahelyemen is. Kolléganőim meg is sajnálnak, és vigasztalnak, hogy sose búsulj, nem úgy gondoljuk mi azt, hiszen tudjuk, hogy semmi jóban nem volt részed az urad mellett. Nem tagadom, rokonszenves számomra az az ember, akinek a kertünket kiadtam. Tisztelem és becsülöm. De nem hozzám való. Majdnem húsz év a korkülönbség közöttünk. Meg nekem férjem van, s nincs hozzá erőm, hogy elváljak tőle. Pedig tudom, hogy már soha nem lesz egészséges. Mit tegyek, hogy ne pletykáljanak rólam az emberek? Mondjam a bérlőmnek azt, hogy ne jöjjön többet, mert magam fogom megdolgozni a kertet? De nem bírom egyedül, ezt látom. Kérem, adjanak tanácsot, hogy Önök mit tennének az én helyemben?

Jelige: Leírtam mindazt, amit leírni fájdalom

Válasz „Kétségek között" jeligére

Kétségei írásra kényszerítettek. Figyelmesen elolvastam a levelét. Első házassága rosszul sikerült, de gyermeket szült, aki most héthónapos. Bizalmába férkőzött egy „rokonszenves“ fiú, aki feleségül akarja venni. A probléma azonban az, hogy a fiú két évvel fiatalabb önnél, és két évre bevonul katonának. Nem tud határozottan dönteni, annak ellenére sem, hogy a fiú „bolondság elkövetésével“ fenyegetőzik. Kérem, olvassa el, amit a „lila orgonák“ esetéről írtam, mert egy és más az ön személyére és sorsára is vonatkoztatható. Annyit tennék még' hozzá, hogy a házasulandók kötelesek egymást minden kendőzés nélkül megismerni, és csak abban az eáétben lépjenek házasságra, ha számukra békés, nyugodt családi élet ígérkezik. Én a két év korkülönbségben még nem látok veszélyt, de számolnia kell azzal, hogy ebből problémák adódhatnak. Első házassága, amely szülei, barátai, ismerősei ellenére jött létre, rosszul végződött. Gyermekét édesanyjára bízta, és ön a keresetéből él. Ez így rendjén is lenne. Szerintem azonban nem lenne helyes jelenlegi rendezett életét felcserélni egy újabb házassággal, amely már most bizonytalannak látszik. Elsősorban is magára és a gyermekére gondoljon, ne a „rokonszenves“ fiú fenyegetőzéseivel foglalkozzon. Azt tanácsolom, hogy ha a vonzalmuk kölcsönösen mély, akkor a házasságkötést halaszszák el a leszerelés utáni napokra. Higgye el: rövid ismeretség után a gyors házasságra lépés nem vezetne jóra. Olyan férfi ismeretségét keresse, aki gyermekének apja, nevelője lenne. A fiú bevonulása előtt a házasságot értelmetlennek látom. Csak önzést látok benne, semmi mást. Ajánlom, hogy legyen óvatosabb, mint első házasságra lépése idején, mert most már a gyermekéről is szó van!

Gáfrik Gyula Luéenec, (Losonc)

Kétségeivel kapcsolatban tisztáznia kellene egy fontos kérdést. Mégpedig azt, hogy hányszor beszélt azzal a fiúval jövendő életükről. Mert ha csak táncmulatságon került szóba a házasságuk, a határozott válasz egyenesen képtelenség. A szórakozás kevés a megismerkedéshez, a megértéshez, és főként a házassághoz kevés, amelynek elengedhetetlen feltétele a gyermeknevelés. Ismerje meg jobban a fiút. Az élettárs kiválasztásához időre van szükség. Egy-két alkalmi találkozás ehhez nem elég. Megértem, hogy nehéz helyzetbe került. Gyermeke apa nélkül maradt. Viszont gondoljon arra, hogy egyszer már csalódott. A másodszori férjhezmenést nem szabad elhamarkodnia, bármivel fenyegetőzik is a fiú. Nagyon ajánlom, hogy a határozott választ a katonaidő letöltése után mondja ki. De akkor is csupán komoly megfontolás eredményeképpen. A fő cél az legyen, hogy gyermekének nyugodt, zavartalan családi életet biztosítson!

Egy katona Podbofanyból

aas nrvas

t<IH2Í l!Nlll

A HOSSZÜ ÉLET TITKA

Prága ódon városában hazai és külföldi tudósok régóta kutatják, mi az egészséges, hosszú élet titka. Én egy újvárosi sarokház egyik üzlethelyiségében bukkantam rá — ha nem is magára a titokra, de azokra az emberekre, akik jó ismerői. Ma már nem bolt, hanem klubhelyiség, a kirakata pedig az ehető és mérges gombákkal kapcsolatos tudnivalókat ismerteti a járókelőkkel, mégpedig nem rajzolt vagy festett ábrákkal, hanem tavasztól késő őszig, friss példányokkal, valóságos trófeákkal.

A Francouzská és Záhfebská utcák összefutásánál levő gomba-szaktanácsadót önkéntes, társadalmi munkával tartják fenn. Az emberek, turisták és alkalmi, kirándulók megszokták, hogy gombazsákmányukkal eljöjjenek a tanácsadóba, ahol segítenek nekik az ehető fajták megállapításában, a mérgesek elkülönítésében. Tavaly a szárazság miatt aránylag kevés gombát hoztak, de azelőtt 927Q érdeklődőt és 14 427 gombamegjelölést ölelt fel az egyévi nyilvántartás.

Nem egy ily szakkör működik Prágában, van olyan is, amelynek tagjai élenjáró szakemberek, mérnökök, orvosok, botanikusok, sőt hivatásos mikológusok. Ennek a csoportnak ötvenegy rendes tagja van, néhány fiatal, pár középkorú, javarészt azonban nyugdíjas nő és férfi. Foglalkozás tekintetében véletlenszerűen kerültek össze, munkások, értelmiségiek, háztartásbeliek, iparosemberek, akiket közös szenvedélyük, a gomba és a természetszeretet irányított ide. A kör szerényen, minden propaganda nélkül ünnepli fennállásának idei 25. évfordulóját. Két régi taggal beszélgetek nemes kedvtelésükről, mindketten a fővárosi közlekedési vállalat nyugdíjazott dolgozói, FrantiSek Mrázek és Vladimir Nejedlo. A szakkör múlt évi zárójelentését s az idei munkatervet nézegetve tájékoztatnak. Nem látszik meg rajtuk a hetven év, mozgékonyabbak mint jómagam, meg is mondják, hogy kis csoportjuk életét legjobban úgy ismerném meg, ha velük mennék valamelyik kirándulásukra.

Szóbeli ecsetelés, fényképek, erdei emléktárgyak érzékeltetik a sok szép élményt, amelyben a csoport fiatalabb és idősebb tagjainak részük van. Nem unalmasak a rendszeres, péntek délutáni összejövetelek sem, hiszen mindig van megbeszélni, tanulni, vitatni való téma. A túraszombatok azonban felejthetetlenek. Vannak kirándulások, amelyeken 25-30 ember vesz részt, néha még családtagok és más hozzátartozók vagy ismerősök is csatlakoznak. Nem valamily közeli helyre mennek, ahol emberek százai fordulnak meg, hanem a fővárostól néha ötven km-es távolságra fekvő úticélt is választanak, aszerint, hogy mikor, hol milyen gombafajta fordul elő.

Sikeres kirándulásaikra közösen s egyénileg is jól kell felkészülniök. Jó erős, vízhatlan gyaloglócipő, megfelelő öltözék, sapka, esőköpeny, vitamin- és kalóriadús egynapi élelem és üdítő ital, a gomba számára pedig kosárka vagy más alkalmas szállítóeszköz, ez a felszerelésük.

Áprilistól novemberig példaadó életükkel, társadalmi munkájukkal hirdetik környezetükben: „Tartsatok velünk, sokáig maradtok egészségesek!“ Az egyszerű prágai emberek, természetszerető, gombagyűjtő kis csoportja igazolja, hogy érdekes, tartalmas és a közművelődés szempontjából is igen hasznos munkát anyagiak nélkül, a legszerényebb feltételekkel és eszközökkel is végezhetünk. Dr. SZ. GY.

Nagy László felvétele