A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-22 / 47. szám

Smidegg zólyomi főispánnak, A kapzsiságáról és fukarságáról ismert főispán a fürdő fejlesztésére egy fillért sem adott, csak a hasznot zsebelte be, s amikor bérlete lejárt, és a fürdő 1726-ban ismét a város kezelésébe került, o fürdő rendbehozatala, újjáépítése szinte elölről kezdődött. Dr. Leschovini, Körmöcbánya város orvosa ekkor újból elemezte a források vizét.

1885 után, amikor Stubnyát is bekapcsolták az ország vasúti hálózatába, a fürdő igazi fejlődésnek indult. Akkor épült a ma J. Kollárról elnevezett gyógyintézet. A tizenkilencedik század végén és az első világháború előtti években magánvállalkozók Is szállodákat, éttermeket létesítettek, és ekkor kezdett kiépülni a fürdőtelep villanegyede.

Az első világháborút követő években Körmöcbánya ismét magánvállalkozóknak adta bérbe a fürdőt. Ekkor épült a történelmi jelentőségű Kőház helyén a Nagyszálló, a mai Fatra-gyógyintézet. 1946-ban Stubnyafürdő nevét Turcianske Teplicére változtatták. A felszabadulást követő években Stubnyafürdő is állami kezelésbe került. Az Állami Egészségügyi Igazgatóság nagy befektetésekkel korszerűsítette modern berendezéssel és felszereléssel látta el a gyógyintézetet és szakorvosokat bízott meg új gyógymódok bevezetésével.

Az itteni források 40,7—46,5 C fokos hévvize ként, nátriumot, meszet, klórt, magnéziumot és szénsavat tartalmaz. A fürdőt leginkább ízületi bántalmak, csonthártyagyulladás és bőrbetegségek ellen használják, de sikeresen alkalmazzák vese-, húgyhólyag-, húgycsőbóntalmak és gyulladásos prosztata-megbetegedések gyógyítására is.

Korszerű medencék, kádak állanak a betegek rendelkezésére, s a fürdőgyógykezelést ivókúrákkal egészítik ki.

Stubnyafürdő ideális nyaralóhely, a betegek számára pedig sok sikerrel büszkélkedő gyógyhely. Romantikus, gyönyörű vidékkel övezett táj középpontjában fekszik, levegője tiszta, ózondús. A parkban meleg vízzel feltöltött medence áll a fürdőzők rendelkezésére. A strandot sok ezren keresik fel a nyári hónapokban.

Stubnyafürdőnek — Banská Bystrica (Besztercebánya) és Martin mellett — jelentős szerepe volt a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Környékén nagy harcok folytak a megszálló fasiszták és kiszolgálóik ellen; a gyógyfürdő szanatóriumában a harcokban megsebesült partizánokat gyógyították.

A stubnyafürdői gyógyforrások történetét szintén sok legenda, rege őrzi. Az alábbiakban az egyik legérdekesebbet mondjuk el.

Tlkkadt meleg volt. Gyönyörű, teliholdas nyári este borult az árvái várra. A sűrű fenyvesek mögül a telihold felkúszott az ég bársonyára. Beezüstözte az ősi vár égbe nyúló, hatalmas kőtornyát, a fürge, mélyzöld színű Árva folyó csipkésen habzó tükrét, és be-bekukucskált Árva várónak ablakain.

Mélységes csönd ülte meg a tájat. A lengyel származású Stibor vajda, Zsigmond király hűséges hadvezére, az árvái vár ura, aki kegyetlenségeivel rettegésben tartotta a vidék népét, a vár gyéren megvilágított lovagtermében idegesen járt fel és alá. Már órákon át tűnődött, de arra a kérdésre, mely nyugtalanította, nem talált választ.

Miért jön váratlanul Zsigmond király Árva várába? Ellenség, háború fenyegeti az országot, vagy a vár elzálogosítása ügyében akar vele tárgyalni? Tőle is, mint Salgai Istvántól, a hajnácskői vár urától elveszi a várat és a birtokokat? — tűnődött az árvái várúr.

Már éjfélre járt. Stibor fáradtan az asztalhoz ült, melyre még este vacsoráját terítették. De nem nyúlt az ételhez. Töprengve izzadt homlokát törülgette.

— Valaki beárult! De ki?... Majd kitudódikI Ha a király sereggel jön, fegyverrel fogadom, ha pedig díszkísérettel, az uralkodónak kijáró tisztelettel — döntött a vajda, s kapitányát hívatta.

— Még napnyugta előtt, Pozsonyból futár hozta a hírt, hogy Zsigmond király kíséretével Árva várába jön. Kis lovascsapattal azonnal az uralkodó fogadására indulsz! De siessetek, hogy még Trencsén várában találjátok. Onnan futárral azonnal jelentést küldesz, hogy az uralkodó sereggel vagy díszkísérettel van-e úton — parancsolta kapitányának a várúr.

Amikor a nap néhány embernyi magasságba emelkedett, a lovasok már Zsolna határában ügettek, majd a budatini várban lovakat váltottak. A rettenetes kánikulában verejtékezve, de jókedvűen lovagoltak.

ünnepélyes csönd ülte meg a földeket, melyeken nopbarnított parasztok vidáman dolgoztak; a nehéz, megrakott szekerek pedig minden irányból nyikorogva, recsegve hordták az új termést.

Már késő estére járt, amikor Trencsén várába érkeztek. Éppen az uralkodó fogadtatására készült a vár népe.

—■ Díszkísérettel, gyönyörű díszes lovakkal és selymekkel díszített sátrakkal van útban a király — újságolták a trencséni vár vitézei. Tegnap Pöstyénben, a gyógyforrások mellett táboroztak. Az uralkodót olyan pompa veszi körül, akár a török szultánt.. .

Stibor kapitánya mindezt gyorslovú futárral azonnal jelentette. A vajda másnap este már tudta a hírt. Megnyugodott.

— Az uralkodót a lehető legnagyobb pompával fogadjuk. Mindenre ügyeljetek, minden a legnagyobb rendben legyen! — parancsolta Stibor szolgáinak, a vár főszakácsának pedig külön megparancsolta; — A legízletesebb falatok, a legjobb borok kerülnek az asztalra! Hadd lássa az uralkodó, hogy hűséges alattvalói, szolgái vagyunk.

Végtelennek tűnő napok váltották egymást, mire kíséretével Zsigmond harmadnap este megérkezett. Az uralkodó ugyan jókedvű volt, de Stibor kiérezte, hogy Zsigmondot bántja valami. A pompás vacsora után, borozgatás közben Zsigmond el is panaszolta baját.

— Eszek, iszok, mint az egészséges ember, mégis beteg vagyok. Kegyetlen kór gyötör. Orvosok, fizikusok azt tanácsolták, hogy Pöstyén és Trencséntyeplic gyógyforrásaiban fürödjek, mások pedig azt, hogy a Körmöcbánya közelében levő Stubnyára látogassak; beteg vesémnek az ottani gyógyvíz a legjobb orvosság. Pöstyén és Trencséntyeplic vizében megfürödtem, igaz, új erőt adott, de a vesém még mindig fáj, sajog. Arra kérlek, kísérj Stubnyára. Te úgy ismered a környéket mint a tenyeredet.

— örömmel: Többször is jártam már Stubnyán, a források vizében meg is fürdöttem. Kitűnő meleg víz tör ott fel a föld mélyéből . . .

Másnap pirkadat előtt, amikor még szürke volt a világ, de keleten már terjeszkedett a hajnalpír, és a nap csodálatos fényében pirosodtak a fák sudarai, útra keltek. Az Árva folyó mentén, majd a színpompás Kis-Fótra romantikus vidékének hepehupás, kanyargós útjain lassan halódtak Stubnya felé.

Mór a kristálytiszta Turóc folyó mentén lovagoltak, amikor váratlanul szakadt ruhás öregember alakja

Gyönyörű erdei parksétányok övezik a fürdőt

vált ki az erdő sűrűjéből. Hatalmas kampósbotját, mintha máris utolérte volna a mögötte csörtető veszedelem, arca elé tartotta. A kis lovascsapat élén lovagló Stibor közelében szinte kibukott az útra. Látszott, hogy végső erejével vánszorog. Leroskadt az út porába, és rémülten Stibor segítségét kérte:

— Ments meg uram!

Stibor azonnal felismerte a veszedelmet. A bokrok közül hatalmas vadkan fertelmes pofája tűnt fel. A kimerült öregembert csak néhány cserje választotta el a feldühödött állattól. A vadkan a sűrűség szélén megtorpant. Félelmetesre tátott pofáján, iszonyú agyarai között ömlött a tajték.

Csak néhány pillanat telt el az öregember és a vadkan felbukkanása között, de Stibornak, a tapasztalt vadásznak ez is elég volt ahhoz, hogy közbelépjen. Nyiisebesen leugrott paripájáról, és máris kardjával várta a támadásra készülő vadat.

Az árvái várúr ismerte a vadászat minden fortélyát, tudta, hogy egyetlen elhibázott mozdulat az életébe kerülhet.

A vadkan farkasszemet nézett vele, majd hirtelen, nagy erővel feléje ugrott. Stibor kardja a kan nyakán mély sebet ejtett. Az állat felhördült, visszatántorodott, majd veszett dühvei újra támadott. Stibor egy lépést hátrált, oldalra ugrott, és kardja mélyen a fenevad torkában állt meg. Az állat szinte ugrás közben dőlt el, súlyával magával rántotta Stibort. A vadkan vére vastag sugárban ömlött a selymes füvű rétre. Stibor a pillanat töredéke alatt ismét talpon volt, de ekkorra már lovasai körülvették a halóira sebzett vadkant és végeztek vele.

Az öregember ijedelmében egész testében reszkedett.

— Ha nem jössz a segítségemre, már nem élek — mondotta. Kenyér nélkül maradtak volna gyermekeim, feleségem, Köszönöm, amit értem tettél I

Stibor félbeszakította a hálálkodót:

— Megtette volna más isi

— Nagyúr, akinek nincs emberiség a szívében, egy vén pásztorjáéért nem kockáztatja a magáét.

— Azt mondod, pásztor vagy — szólalt meg Zsigmond király. — Ha így van, biztosan jól ismered a vidéket: az erdők sűrűjét, a patakok, folyók mentét, és azt is tudod, merre vannak azok a források, amelyeknek vize visszaadja a betegek egészségét.

— Sok forrós tör fel errefelé a föld gyomrából. Mindegyik más bajt, betegséget gyógyít — válaszolta most már nyugodtan az öreg juhász. — öregapóm és apám is errefelé legeltették a nyájat, tőlük tanultam meg, hogy milyen gyógyfüvekkel és forrósok vizével kell a beteg embert, állatot gyógyítani.

— Elkísérnél ahhoz a forráshoz, amely meggyógyítaná beteg vesémet? — kérdezte a juhásztól Zsigmond. — És megmutatnád azt is, milyen gyógyfűből készítsenek nekem teát?

— A közelben, az erdő mélyén von a kunyhóm, Hozok onnan gyógyfüvet, s asszonyomnak megmondom, hogy veled megyek. Hálából, mert megmentettétek az életemet.

Már késő délutánra járt, amikor a körmöci hegyek erdőit járták, és már besötétedett, mire a domb lábánál fakadó forrásokhoz értek. A vitézek gyorsan felverték a díszes sátrakat, elkészítették a vacsorát, majd lepihentek. Két-két vitéz felváltva őrködött.

A sűrű erdőre mély csönd borult. Csak o baglyok huhogtak az évszázados fák lombjai között. Az egyik őr félelmében majdnem felordított, amikor a hűs hojnalon a források felett szürke fátyolba öltözött táncoló alakokat pillantott meg. Azt hitte, hogy álmot lát. Lassan, kardját támadásra emelve a forráshoz ment. Amikor meggyőződött róla, hogy az, amit ő táncoló alaknak vélt, nem más, mint a meleg forrósok vizének párája, megnyugodott.

— Jó, hogy ijedtemben nem lármáztam föl a tábort. Életem végéig gúnyt űztek volna belőlem — sóhajtozott örömében oz őr, de másnap társainak mégis elmondotta hajnali kalandját.

Az első forrós vizében reggel, a harmadikban pedig este fürdesz, a középső forrás vizéből pedig annyit iszol, amennyit elbír a gyomrod — tanácsolta az öreg juhász Zsigmondnak. A gyógyfüvek főzetét reggel, délben és este, evés előtt kell innod. Meglásd, néhány napon belül egészséges leszel.

Zsigmond néhány nap elteltével már jobban érezte magát, és örömmel újságolta:

— Kitűnően érzem magami A fájdalmak teljesen megszűntek, azt hiszem holnap reggel indulhatunk.

Az öreg juhász nagyon boldog volt, hogy legalább részben viszonozhatta azt megmentéinek, omit érte tettek.

Másnap reggel csomagoltak, útra keltek. Amikor annak az erdőnek a peremére értek, ahol Stibor, az árvái várúr megmentette az öreg juhász életét, Zsigmond szívélyesen elbúcsúzott az öregtől.

— Fájdalmas kórtól szabadítottál meg. Fogadd el ezt az ajándékot, de okosan bánj vele. Szolgálja hasznodat — mondotta a király — és egy kis szarvasbőr zacskót nyújtott át a juhásznak.

Az öreg tisztelettudóan elköszönt. Nagyon meglepődött, amikor kunyhója asztalára szórta a zacskó tartalmát. Arany- és ezüstpénzek gurultak szét csillogva a tölgyfaasztal lapján.

— Költözzünk a városba. Ezért a pénzért díszes házat vásárolhatunk — tanácsolta apjának fiatalabbik fia.

— Mindennapi kenyerünket az erdő adja. Nem értünk mi a városi élethez. Az arany és az ezüst ott gyorsabban szétgurulna, mint itt, ezen a kis asztalon. A körmöci gróftól megvásárolom a stubnyai forrásokat. Nagy faházat építünk ott, és tanácsainkkal majd a betegeket szolgáljuk. Azt hiszem, ez a legokosabb ... — válaszolta fiának a juhász.

így is történt. Mire híre ment, hogy a stubnyai források vize visszaadta Zsigmond király egészségét, a fürdő már a juhász tulajdona volt. Szép, nagy faházat épített, évről évre egyre többen keresték fel a varázslatos erejű hőforrásokat. De amikor a körmöci gróf ezt megtudta, kényszerrel, pereskedés útján visszaváltotta a juhásztól egykori birtokát.

Az öreg juhász visszament az erdőbe és bánatában rövidesen meghalt.

hdt; 19

r ^