A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-22 / 47. szám
25 ÉVE HALT MEG GEORGE DIMITROV, a bolgár nép nagy fia, és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló vezetője. Munkásszülők gyermeke volt, maga is nyomdásznak tanult. Húszéves korában belépett a Bolgár Szociáldemokrata Pártba, majd egy évvel később részt vett a bolgár forradalmi marxista párt a tesznyákok („szűkelvűek“) pártjának létrehozásában. 1909-ben a párt központi bizottságának tagja lett, majd a bolgár forradalmi szakszervezet titkára. 1919—20-ban egyik vezetője volt a bolgár proletariátus nagy tömegsztrájkjainak. 1923-ban jelentős szerepet játszott a munkások és parasztok szeptemberi felkelésében. A felkelés leverése után kénytelen elhagyni a hazáját. Távollétében a reakciós bolgár rendszer halálra ítélte. Hosszú évekig a III. Internacionálé Végrehajtó Bizottságában dolgozott. 1933-ban Németországban a Reichstag épülete felgyújtása vádjával letartóztatták, és bíróság elé állították. A lipcsei perben elhangzott híres beszédében leleplezte a vád hamisságát és feltárta a német fasizmus imperialista, népellenes jellegét. Az egész világra kiterjedő nemzetközi tiltakozó mozgalom és a Szovjetunió segítségével 1934-ben kiszabadult börtönéből. 1935-től 43-ig, a III. Internacionálé Végrehajtó Bizottságának főtitkáraként irányította a kommunista pártok antifasiszta harcát, és lerakta a népfrontpolitika alapjait. A III. Internacionálé VII. kongresszusán felhívta a világ népeinek figyelmét a munkásegységfront és a népfront létrehozásának szükségességére, a fasizmus és a háború ellen. A Bolgár Kommunista Párt vezetőjeként szervezte és irányította az 1942-ben megalakult bolgár népfront antifasiszta harcát. Miután 1944 szeptember 9-én a bolgár nép a kommunista párt vezetésével magához ragadta a hatalmat, visszatért Bulgáriába. 1946-tól, mint a minisztertanács elnöke, és a Bolgár Kommunista Párt főtitkára, 1949 július 2-án bekövetkezett haláláig vezette a bolgár nép harcát, a népi demokratikus rendszer megszilárdításáért és a szocializmus építéséért. Ha nem kerülök közelebbi barátságba már az első napon a Húsvét-sziget hatfőnyi rendőrségével, alighanem a helybeli kis kórházban kötöttem volna ki. Egy római és egy frankfurti kollégámmal a sziget valószínűleg legszebb fiatalasszonyát próbáltuk lencsevégre kapni a halászok falujában, ám sikertelenül. A dél-tengeri szépség válogatott gorombaságokat kiáltott felénk, majd kereken megmondta, hogy „csak dollárért" hajlandó ránk mosolyogniI Mivel a Húsvét-sziget chilei felségterület, ahol az escudo a törvényes fizetőeszköz, természetesen eszünk ágában sem volt valutabűntettet elkövetni. A fekete hajúhoz hasonló szépséggel azonban nem találkozunk a szigeten, ezért folytattuk a „rábeszélést", amire a fiatalasszony öklömnyi köveket hajigáit felénk — körülöttünk pedig egyre népesebb nézősereg gyülekezett. A férfiak a mi pártunkra álltak, a nők a fiatalasszony mellé. Egyre szorult körülöttünk a gyűrű, amikor két rendőr közeledett. Ez hozta a fordulatot rövid húsvét-szigeti tartózkodásomban. Az őrmester, akivel előző délután egy pikniken ismerkedtem meg, olyan szónoki tehetséggel rendelkezett, hogy hamarosan az asszonyok is mellénk álltak — csak a dél-tengeri szépség szórta felénk szidalmait, kövekkel a kezében távolodván tőlünk . .. így úsztam meg sérülés nélkül a találkozást Húsvét-sziget szépségével... 250 évvel ezelőtt a Világ Köldökén E kicsiny, mindössze 117 négyzetkilométeres sziget (négy és félszer elférne Prága területén) asszonyai azóta néznek ferde szemmel az idegenekre, hogy felfedezték őket. S ennek tavaly előtt húsvétkor ünnepelték 250. évfordulóját. A holland Jacob Roggeveen és társai voltak az első európaiak, akik két vitorlásukkal eljutottak ide, a világ minden más lakóhelyétől legtávolabb fekvő szigetre. A naptár 1722 húsvétját mutatta — s ezért adták a szigetnek a Húsvét nevet. A helybeliek ma Rapa Nui-nak nevezik, vagy ősi nevén Píto o te Henuá-nak, a Világ Köldökének, mivel ez a kialudt kis vulkánsziget árván emelkedik ki a Csendes-óceánból — félúton Chile és Tahiti között, távol a tengeri útvonalaktól. Már Roggeveennek is feltűnt, hogy a hatalmas kőszobrok előtt áhítatosan fejet hajtó, izmos férfiak között alig néhány nő volt. A többieket a barlangokba rejtették az idegenek érkezésének hírére. Fél évszázaddal később Cook még kevesebb nőt talált a szigeten, igaz, azok annál gátlástalanabbal viselkedtek velük szemben. 1862 karácsonyán azután perui rabszolgavadászok a sziget szinte minden lakosát összefogdosták: ezer szigetlakát hurcoltak el a Peru partjai előtt fekvő Guanó-szigetekre, madártrágyót ásni ... A nemzetközi tiltakozás kikényszerítette viszszaszállításukat, de már csupán tizenöten térhettek haza élve a Húsvét-szigetre. Az amerikaiak távoztak Chile 1888-ban annektálta a szigetet, s itt rendezték be a hadsereg gyapjúellátását biztosító óriási birkafarmot, amelynek következményeként csaknem teljesen kipusztult a Húsvét-sziget növényvilága.
