A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-22 / 47. szám

A szigetlakok többsége ma is lóháton közlekedik. Kis pónilovakkal gyűjtik és szállítják a ritkán talál­ható tüzelőanyagot. A kialudt Rano-Raraku vulkán oldalán mintegy szét­szórt hadsereg katonái sorakoznak a „hosszú fülű kőfejek" A sziget halászfalujának sivár képe A húsvét-szigeti lányok szívesen álltak a kamera elé Évente egyszer érkezett ide egy chilei hadihajó, hogy váltást hozzon a helyőrségnek, elvigye a birkagyapjút és élelmiszereket, meg iparcikket hozzon a lakosság­nak. Csak Thor Heyerdahl népesebb, csaknem egy esztendeig tartó expedíciója hozott némi változást a szigeten az ötvenes évek derekán, mivel a sziget­lakok tucatjait foglalkoztatták a rejtélyes kőszobrok kiásásánál, s felállításánál. Tíz évvel később, 1966-ban az amerikai légierő telepítette ide megfigyelőállomá­sát. Repülőteret építettek, s megismertették a sziget­lakokat a dollárral. Addig itt a pénznek alig volt értéke — az expedícióik is inkább ruhadarabokkal, apróbb használati tárgyakkal, edényekkel, konzervek­­kel fizettek szállásukért, s a munkáért. Az amerikai katonák még feleséget is vásároltak maguknak a Húsvét-szigeten, akik közül néhányat magukkal vit­tek ... Mert Allende elnökké választásakor 1970-ben az Egyesült Államok sürgősen visszavonta 44 főnyi ka­tonai személyzetét a szigetről. A Húsvét-szigetet ugyanis Salvador Allende képviselte korábban a chilei szenátusban, felhívva o figyelmet arra, hogy az amerikaiak nemcsak a műholdakat figyelik onnan, hanem katonai tevékenységre is felhasználják bázi­sukat. Ezt a Húsvét-sziget egyik 23 éves tanítójától Jacobo Reytől hallottam, aki a Népi Egység helybeli titkára volt. Éppen terveken dolgozott, hogy a Húsvét-sziget 1499 főnyi lakosságának hogyan lehetne új munka­­alkalmat teremteni és bővíteni az iskolát felsőbb tagozattal. Sok a gyerek: 500 tanuló zsúfolódik 14 tanító keze alatt a barakkszerű, de viszonylag kor­szerűen felszerelt iskolában. Azóta a tervek megvaló­sulása bizonyára elakadt. Hetenként egyszer jön repülőgép A halászat és az idegenforgalom — ennek a kettő­nek a fejlesztése hozhat változást a húsvét-szigetiek életében. Az Allende-kormány hűtőház építését mér­legelte, s felépítette — a napi 50 dollárért a gazdag turistákat ellátó — Rapa Nui első, légkondicionált, földszintes szállodáját, és tavaly megindult a heti egyszeri légijárat Tahiti és az innen 3800 kilométerre levő Chile között. A gép érinti a Húsvét-sziget repülő­terét, Mataverit. A LAN-Chile Boeingjének érkezését csaknem az egész lakosság várja a repülőtéren, kapkodják a postát, újságokat, s kinyit a sziget két kis üzlete is, az egyikben fagylaltot és kötöttárut kínálnak eladás­ra, a másik a szatócsbolt, amelyben még aznap elkel a repülőgéppel érkezett áru. A tranzitutasokat a sziget néhány — természetesen rendszám nélküli terepjáró gépkocsiján, potom 15 dollárért elviszik a legközelebbi kőszobrokhoz, amelyek a Húsvét-sziget egyedülálló hírnevét adják. Néhány fényképfelvételt készíthetnek, majd a poros úton rohannak velük vissza a repülőtérre, ahonnan háromórás pihenő és üzemanyag-felvétel után továbbindul a gép... A kőszobrok hallgatnak Martin Rapu Pua, egy hatalmas termetű szigetlakó házában szálltom meg, élvezve a civilizáció olyan áldásait, mint az egész nap bömbölő rádió, villany (és az elektromos erőmű éjszaka zúgó Diesel-motor­jai), meg a vízvezeték. A nappalokat a vulkánok kialudt kráterében, a Rano-Raraku oldalán némán ácsorgó több méteres hosszú fülű kőszobroknál töltöttem. Még mindig nem sikerült megfejteni e kőóriósok eredetét: földöntúli isteneik, vagy elhunyt vezetőik, szent emberek dicső­ségére faragták-e az 5—15 méter magas szobrokat Húsvét-sziget őslakói a vulkánhegyek oldalából? és hogyan szállították o tengerpartra ezeket a több tíz­tonnás kőembereket? Az már bizonyos, hogy az ős­­lakók nemcsak Polinézia, hanem — s ezt Heyerdahl bizonyította — Dél-Amerikából is érkeztek, az inka idők kezdetén. Vajon járt-e itt a fantáziájával világhírt szerzett svájci Erich von Danikén, aki merészen azt állítja „Visszaemlékezések a jövőre" című könyvében, hogy ezeket a hatalmas kőszobrokat „csak emberfeletti lények", más bolygókról érkezett óriások készíthették és állíthatták fel . . . Heyerdahl a szigetlakok segítsé­gével elszállított és felállított egy ilyen moai-t, ami azóta is vigyázza az Anekena-öblöt, ahol a legenda szerint Hotu Matua király, az őslakók vezetője egy­szer partra szállt... És a Rano Raraku oldalán ma is látható a „műhely", ahol a kőembereket faragták, benne egy félbemaradt szoborral. Ez ma a sziget gyerekeinek egyik kedvenc kirándulóhelye, ahol a kőszobrok között jól lehet bújócskázni . . . Hatvan éve tört ki az első világhá­ború. Az imperialista hatalmak két nagy cso­portja, a Központi hatalmak és az Antant között. A kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése következtében az imperializmus időszakában a világ újra felosztásáért indított harc kö­rülményei között, kikristályosodott az európai imperialista hatalmak két szemben álló nagy tömbje. Németország már 1879-ben létrehozta az Osztrák—Magyar Monarchiával a kettős szövetséget (ők alkották a német vezetés alatt álló Központi hatalmak csoportosulásá­nak magvát), amely 1882-ben Olaszország csatlakozásával hármas szövetséggé bővült, míg Nagy-Britannia, Franciaország és Orosz­ország szövetkezésével 1891—1907 között ki­alakult az Antant. A szemben álló felek köl­csönösen egymás rovására területi hódítá­sokra, egymás gyarmatainak megszerzésére (elsősorban a németek, az angol és a francia gyarmatok elhódítására), befolyási övezeteik kibővítésére, új árupiacok, nyersanyag-for­rások és tőkebefektetési területek megszer­zésére, valamint vetélytársaik gazdasági, és katonai szétzúzására törekedtek. Az imperialista hatalmak fokozódó ellen­tétei megújuló válságokat robbantottak ki (marokkói válság, balkáni háború stb.), ame­lyek végül is az első világháború kitörésé­hez vezettek. Legharciasabban a német impe­rializmus lépett fel, és ebből kifolyólag a fő ellentét az angol és német imperialisták kö­zött alakult ki. A háború kirobbantásának közvetlen kiváltó okául a szarajevói merény­let szolgált, amelynek során 1914. június 28- , án Ferenc Ferdinánd osztrák—magyar trón­örököst meggyilkolták. A merényletet egy tit­kos szerb, terrorista szervezet készítette elő és hajtotta végre. Az Osztrák—Magyar Mo­narchia, a háborúra az összes hatalmak közül a legjobban felkészült Némétország biztatá­sára 1914 július 23-án szándékosan teljesítet­len ultimátumot nyújtott át Szerbiának majd július 28-án hadat üzent és hadműveleteket kezdett ellene. Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia Szerbia védelmében általá­nos mozgósítást rendelt el. Németország ha­dat üzent Oroszországnak, Franciaországnak, Nagy-Britannia pedig Németországnak. Ez­zel megkezdődött az első világháború, amely egyike volt az emberiség legvéresebb hábo­rúinak. A háború folyamán az*elesettek szá­ma kb. 10 millió volt, ugyancsak 10 millió ember halt meg járványokban és éhség kö­vetkeztében. Az első világháború Európa, Ázsia és Af­rika területeire terjedt ki, 33 állam vett ben­ne részt, amelynek lakossága több, mint más­­félmilliárd főt tett ki. A harcoló államok fegyveres erőinek összesített létszáma közel 74 millió fő volt (több,* mint 48 millió az An­tant, és több, mint 25 millió a Központi ha­talmak részéről). A sokmilliós hadseregek és a haditechnika gyors fejlődése, a hadiipar, addig ismeretlen méretű megnövekedését és a harcoló államok egész gazdaságának a ha­digazdaságra való átállítását követelték meg. Az első világháború időszakában kezdődött el a kapitalizmus általános válsága, amely­nek legnagyobb politikai eredménye az impe­rializmus frontjának áttörése volt Oroszor­szágban, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme, amelynek során a kapitaliz­mus rendszere mellett létrejött a szocializ­mus rendszere. Jelentős következménye volt a háborúnak a Habsburg-monarchia felbom­lása. I

Next

/
Thumbnails
Contents