A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-05 / 27. szám
ELINDULUNK... „Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, Most gyeitek szabad mellű örömök S pusztuljatok bílincses iskolák. De elcsitult a jókedv-förgeteg S helyéte ült a döbbent némaság: Köröttünk már az Elet csörtetett." (Ady) Május utolsó napján önfeledten, boldogan rohantunk ki a velőfényes délutánba: vége, nincs tovább! „Megúsztuk" az utolsó szigorlatot, tanárok lettünk. Magyar-latin szakosak. Nevetve szorongattuk egymás kezét, s mint az elmúlt öt ev során sok-sok alkalommal, most is együtt indultunk el a napsütötte utcán. Mögöttünk zajosan csapódott be az egyetem nehéz ajtaja. Döbbenten egymásra néztünk, s mind a négyen visszafordultunk: éreztük, hogy ez az ajtócsapádás más, mint az eddigiek voltak. Valaminek a végét, s valaminek a kezdetét jelenti... Ha valamikor, évek múlva visszagondolok majd a diákkoromra, elsősorban rájuk fogok emlékezni. Rajuk, hármukra, akikkel öt éven át együtt álmodoztunk, harcoltunk s elképzeltük, mihez kezdünk majd azután, ha utoljára csapódik be mögöttünk a nehéz, sötétbarna ajtó. Szinte állandóan együtt voltunk. Egymás mellett ültünk az előadásokon, a szemináriumokon, a diákcsinycket is közösen követtük el. S most elválunk, elindulunk . . . Elindulunk a nyárba, az életbe, a titokzatos jövö felé. Mindegyikünk más-más úton. A Komensky Egyetem Bölcsészkarán ez év július 3-án avatnak első ízben magyar-latin szakos tanárokat. Bemutatom őket olvasóimnak: kérem, fogadják szivükbe ezt a néhány fiatal embert, akik ezen a nyáron indulnak el, hogy meghódítsanak maguknak egy darab életet, hogy valóra váltsák a diákkor színes álmait. JUHOS PALIal kezdem a sort, az egyetlen fiúval, aki öt fiú közül egyedül megmaradt kis csoportunkban. Trhové Mytoból (Vásárútrál) jött, s elért eredményeivel a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) jó hírnevét öregbiti. Pali azonban még mindig elégedetlen önmagával: A jelenlegi szakomat később szeretném kibővíteni spanyol vagy olasz nyelvvel, s alaposabban meg akarok ismerkedni az újlatin nyelvekkel. Azéit jöttem a bölcsészkarra, mert tanítani szerettem volna, de a képzettségemnek megfelelő tanári álláshoz egyelőre nem juthatok. Kénytelen vagyok hát iskolán kívüli munkahelyet keresni. Eddig még nem döntöttem el, hová megyek dolgozni, mert több állás közül választhatok. Csak augusztusban állok munkába, a júliust ugyanis utazgatással akarom eltölteni. Egyetemi tanulmányaim idején mindig tanulással telt a vakáció, s most szeretném pótolni azt, ami eddig elmaradt. Szávai augusztusban lépek munkaviszonyba, de most még csak ismerkedem majd a munkahellyel, mivel novemberben egyéves katonai szolgálatra kell mennem. Örülök, hogy abba a kis csoportba tartozom, amely az egyetem fennállása óta elsőként végezte el a magyar-latin szakot. Természetesen nagyobb nehézségekkel kellett megküzdenünk, mint szlovák anyanyelvű kollégáinknak, hiszen fordítások alkalmával a latin szövegek értelmét nekünk is tiszta szlováksággal kellett visszaadnunk ... — Ez eddig rendben van, az ógörögről most ne beszéljünk — szál közbe Ili, az örökké vidám Mészáros Ili — azaz most már KUSTYAN GYORGYNÉ , akinek a vizsgák előtti izgalmas percekben is mindig volt néhány megjegyzése, amellyel kedvre derítette sápadt, vizsgcilázban égő társait. Ili már júliusban munkába lép: Csehszlovákia Kommunista Pártja Komárnói Járási Bizottsága ideológiai osztályán dolgozik majd: Természetesen nem ez volt az eredeti célom, hiszen mindannyian azért jöttünk a bölcsészkarra, hogy a tanári oklevél megszerzése után tanítsunk. En is tanári pályán szerettem volna elhelyezkedni, de szakom miatt ez lehetetlenné vált, mivel Komáromban és környékén sok a magyar szakos tanár, a latin pedig mát nem kötelező tantárgy a középiskolákban. Bízom azonban abban, hogy ezen a munkahelyen is megtalálom azt, ami érdekel és szeretném jól teljesíteni a rám bízott feladatokat. Négyünk közül csupán Ancsinak sikerült tanán álláshoz jutnia. SÁNDORNE DOLINSZKY ANNA ez év szeptemberétől a nyitreri gimnáziumban tanít majd: Nagyon boldog vagyok, hogy Így sikerült . . . Most előttem a nyár, hiszen én vakációval kezdem a munkát. Egyelőre én is utazni akarok. Bulgáriába megyek cr férjemmel, legalábbis úgy terveztük. Remélem, vidám, gondtalan és forró lesz a nyár, s ősszel pihenten állhatok majd az osztály elé. Szeretném tudásom legjavát továbbadni a jövő nemzedékeinek .. . Június végén új elsősöket vesznek fel a bölcsészkarra. Mit üzentek nekik, a „gólyáknak"? PALI: Azt, hogy a kezdeti nehézségek ne riasszak el őket, hanem mindig tartsák szem előtt Arany János szavait: „Előtted a küzdés, előtted a pálya, az erőtlen csügged, az erős megállja. S tudod, az erő mi? Akarat, mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat." ILI: Én is azt mondom, hogy akarni kell, ennyi az egész. A diákélet nem mindig fenékig tejfel, sok lemondással jár, de megéri . . . ANCSI: Akik utánunk jönnek, kövessék a mi példánkat: próbáljanak mindjárt tanulmányaik megkezdésekor kialakítani egy közösséget, és kölcsönösen segítsek egymást. Hiszen a mi csoportunkban is előfordult, hogy egyikünkmásikunk elcsüggedt, de ilyenkor a többi mellcállt, s közös erővel sikerült legyőzni az akadályokat. Ha valamikor, évek múltán visszagondolok majd a diákkoromra, elsősorban rájuk fogok emlékezni. Rájuk, hármukra, akikkel együtt szövögettük a diákkor színes álmait, s most együtt indulunk a titokzatos jövö felé, erővel és optimizmussal teli. Mindannyian másmás úton. Jó utat, szerencsés megérkezést kívánok nekik! gimnázium A Fóti Gyermekváros nagyméretű nevelóintézmény Budapest közelében. Állami gondozásra szorult gyermekek számára hozták létre, akik elvesztették családi támaszukat, árvák, félárvák lettek, akikről szociális vagy erkölcsi okokból kell gondoskodni a szocialista társadalomhoz méltóan, Alapvető cél, hogy az elvesztett családi otthont a lehető legteljesebb mértékben pótolják. Továbbá, hogy a gyermeki személyiség mindenoldalú, céltudatos fejlesztésével, életben helytálló, alkotó jellemű, közösségi embereket neveljenek fel. Elsősorban magukra maradt egytestvéreket hoznak be, s egészen az önállósodásig gondoskodnak felnevelésükről ezen az egy helyen. Erre a sokrétű, a családi otthont pótló, az adott életkoroknak megfelelő oktatási intézményeket is biztosító feladatra építették meg a Gyermekváros egészét. Ezekben az intézményegységekben folytatják 920 fiú- és leánygyermek együttes nevelését és oktatását; de gondoskodásuk nem zárul le a 18. életévvel, az ott megszerzett szakmunkásbizonyítvánnyal, vagy gyermekfelügyelői (óvónői) oklevéllel, mert figyelemmel kísérik a tőlük távozóknál a főiskolai, ill. egyetemi diploma megszerzését, önálló társadalmi tevékenységük megkezdését is, „Szülök" ők az elhelyezkedés, sőt még a „párválasztás", a családalapítás gondjaiban is. Szülők és hivatásos nevelők egy személyben. Tevékenységükben az erkölcsi és anyagi felelősség el nem választható, A szocializmust építő állam teljes erkölcsi és anyagi támogatása áll mellettük. Az elmondott keretekben végzett nevelői tevékenységük alapvető feltételeit, gyermekcsoportjaik szervezési alapját, hivatástudattal rendelkező, önként vállalkozó pedagógusházaspárok beköltöztetésével biztosították. Gyermekcsoportjaik szervezésének alapja a mellettük lakó, velük életközösséget vállaló pedagógus-házaspár. Nevelői munkájuk tartalmának lényege: keresik a közösségi nevelésben lehetséges legjobb kölcsönhatásokat, kis és nagy gyermekek, fiúk és lányok vonatkozásában. A Fóti Gyermekváros „nagy kombinátjának", 920 gyermek otthonának, nevelési intézményeinek meg-Tyereskova is kedves vendége volt a Gyermekvárosnak felelő, jó vezetését azzal biztosítják, hogy célszerűen kialakított egységekre bontják. Az egyes sajátos feladatokat ellátó, jól elkülöníthető egységek élére mindenütt teljes felelősségű szakembert állítottak, így például az óvodai nevelést szakképzett vezető óvónő, a szakmai képzést mérnök, az egészségügy! feladatokat jól képzett orvos látja el, teljes felelősségű részlegvezetőként. Ezek az intézményegység-vezetők alkotják a Fóti Gyermekváros vezető együttesét. E kilenctagú „vezetőség" tevékenységét hangolja össze az egyszemélyi felelős Igazgató, egy helyettessel. Amikor a Szlovák Újságíró Szövetség tanulmányi csoportja Fóton járt, dr. Barna Lajos, a Gyermekváros igazgatója fogadott bennünket, aki nagy előszeretettel magyarázta el a gyermekek otthonának szervezeti felépítését, belső tagozódását. Ezek szerint tíz óvodás otthonépületben 200 gyermek kap helyet 3—6 éves korig. Minden épületben ott laknak az óvónők és a gyermekfelügyelők is. Általános iskolás korú, ő—14 éves gyermekek száma 480. Valamennyi gyermekcsoport helyisége, hálóterme, nappali szobája mellé az együttlakó pedagógus-házaspár korszerű lakása, továbbá az egyedülálló gyermekfelügyelő részére külön szolgálati szoba épült ezekben az otthonokban. A leányok otthonának élén a közösségi nevelésben nagy gyakorlottal rendelkező Uzsonnázó óvodások VARGA ERZSEBET
