A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-15 / 46. szám

is ui li is ri isnrsnl:

Rendszeresen olvasom a Hetet, s nagyon szeretem az Emberi sorsok rovatot. Nehezen szántam rá magam, hogy önökhöz forduljak. Én is a szerencsétlen emberek közé tartozom. Négy évvel ezelőtt, váratlanul, tragikus körülmények között meghalt a férjem, s még a harminchetedik életévét sem töltötte be. Kiváló férjet és apát veszítettünk el benne. Boldog életet éltünk. Megértettük egymást. Nagyon sokat dolgoztunk, fáradoztunk azért, hogy mindenünk legyen. És amikor már minden jó lett volna, eltávozott tőlünk örökre. Két nagykorú és két kisebb gyermekem apja volt, Nehezen viselem a magányt. Szeretném, ha segítségemre lennének egy jó férj és egy jó apa keresésében. Olyan élettársra lenne szükségem, aki megértene és a gondot is megosztaná velem, Gyermekeimnek is nagyon hiányzik az apa, Egyszóval: szeretnék megértő szívre találni, aki ragaszkodna a gyermekeimhez és hozzám is. Nagyon szép, új, emeletes házunk van, nagy udvarral és sok virággal. Harmincnyolc éves vagyok, foglalkozásom szakácsnő, szeretem a tisztaságot, és az otthon a mindenem. A boldogságot akarom, hiszen még fiatal vagyok.

Jelige: „Rátalálunk egy jó szívre"

Mint sok más fiatal, én is tanácsért fordulok az Emberi sorsok rovathoz. Tizenkilenc éves vagyok. Körülbelül nyolc hónapja megismerkedtem egy lánnyal, akivel megszerettük egymást. Mikor azonban közöltem a szüleimmel, hogy egyszerű munkáslányt szeretek, aki három évvel idősebb nálam, és már

MICHAL BORSKV felvétele

nem is hagyhatom el, mert nincs egyedül, szüleim kijelentették, hogy szakítanom kell vele, bárhogy is ragaszkodunk egymáshoz. Nem hallgattam a szüléimre, titokban találkozgattunk, mivel másképp nem lehetett. Sajnos, a lány hamar tudományt szerzett arról, hogy a szüleim ellenzik a kapcsolatunkat, s közölte velem, hogy tegyem azt, amit a szüleim kívánnak. Persze, nem úgy cselekedtem, mert láttam, hogy a lány boldogtalan. Makacs hűségemnek az lett a következménye, hogy a szüleim kitagadtak. Szeretném, ha az olvasók megértenék nehéz helyzetemet és tanácsot adnának, mit tegyek, hogy a lány visszatérjen hozzám, hogy ismét boldogok lehessünk. Tudom, sok az olyan fiatal, akik kalandvágyból vagy szórakozásból írnak levelet az Emberi sorsok rovatába, én azonban nem tartozom ezek közé. Boldogságra vágyom, és mert rajta kívül nem szeretek mást, és mert ismét boldognak szeretném látni, mindenre képes vagyok, hogy jóra forduljon a viszonyunk. Szomorúan kell leírnom, hogy egyenlőre semmi konkrét eredménye nincs a közeledésemnek. Már nem akar hinni nekem. S ezek után remélhetem-e még, hogy visszatér hozzám?

Jelige: „Szeretnék visszamenni hozzád kedvesem"

Válasz „Csak Lacival lehetek boldog" jeligére

Szívesen olvasom az Emberi sorsok rovatot. Munkatársaimmal szinte minden esetet megvitatunk. Sok szomorú, kilátástalan emberi sorssal találkozunk. A tanácsadás nagyon nehéz. Az ön esete azonban nem tartozik ezek közé. Sőt mondhatnám, nem is szomorú, nem is kilátástalan a helyzete. Otthon mégis az idegei mennek tönkre és ez enyhén szólva felháborító, ön tulajdonképpen nem is tudja, hogy mit akar, és merem állítani, hogy halvány sejtelme sincs az életről, Szerintem ön iszákos embert még nem is látott és olyan szülőket sem, akik miatt szégyenkeznie kellene.

Nem tudom, mit ért ön mérsékelt alkoholfogyasztáson? Ha a napi öt üveg sör és az egy doboz cigaretta sok, akkor ön szerint mi a kevés? Ennél szerényebb, takarékosabb dolgozó férfit el sem lehet képzelni. Hiszen háromezer koronát keres. Az öt sör és az egy doboz cigaretta árát ön is kiadja kávéra, cukorkára, haj- és körömlakkra stb. És a változó divatot még nem is hoztam szóba. Feltételezhető, hogy zsebpénz nélkül sem megy el hazulról és a keresete sem közelíti meg a háromezer koronát, sőt tizennyolc évig nem is dolgozott az édesapjára .. . Hogy az édesanyja nem önnek ad igazat, az csak azért van, mert az édesapja rendes családapa, nem issza el a keresetét és a kocsmából részegen hazatántorogva nem veri kékre-zöldre a családját. Ne az apja, saját maga miatt szégyellje magát, amiért így vélekedik a szüleiről. Hogy az első szerelme azért hagyta cserben, mert mindennek elmondta neki az édesapját, ezen nem Is csodálkozom. Ha annak idején előttem is így vélekedett volna a lány az édesapjáról, bizony rögtön faképnél hagytam volna. Mert aki a napi öt sörét elfogyasztó és húsz darab cigarettáját elszívó édesapát nem tud megbecsülni, mit várhat a leendő férj, aki lehet, hogy több sört iszik meg, esetleg a tömény italt is megóhajtja, a keresete viszont nem közelíti meg a kétezer koronát sem. Hogy az udvarlójávai megértik egymást, abban nem kételkedem. Egy hónapi ismeretség után még Jól megértik egymást a fiatalok. De mi történik akkor, ha az udvarlója rájön, hogy nem érdemes önre az idejét pazarolnia. Megérdemelné, hogy olyan szülei legyenek, mint amilyeneknek lefesti őket. Szívből sajnálom a szüleit, és azt tanácsolom nekik, hogy minél előbb adják önt férjhez, szabaduljanak meg öntől. S mindezek utána kérdésére is szükséges válaszolnom: mitévő legyen? Térjen észhez, de minél előbb! Becsülje meg a szüleit, akik minden anyagi áldozatra képesek önért.

Jelige: „PSP"

Elmondok egy esetet

Nem tanácsért fordulok az Emberi sorsok rovatához. Egy eseményről szeretnék beszámolni. Falvainkban a hagyományos búcsút minden évben megtartják. És a búcsú nem is lenne búcsú, ha a nagy dínom-dánomot nem követné este táncmulatság. Kedves nejemmel én is részt vettem a bálon, s a szememet nem győztem forgatni, annyi volt a látnivaló. Sokan ropták a táncot olyanok, akik csak nemrégen kapták kezükbe az általános iskolai bizonyítványt. S olyan benyomást tettek rám, mintha az indián törzsek táncát nézném. A tizennégy éves kislányok úgy rázták, riszáltók magukat, hogy félő volt, elveszítik az emlőiket. Nem beszélve arról, hogy a táncparketten kihívóan csókolóztak, fogdosták egymást, meggyőzve a szolid szemlélőt, hogy kint a szabad ég alatt még ennél is többre lesznek képesek. És mindezt azért írtam meg, mert érzésem szerint az ilyen „ártatlan" báránykák kérnek legtöbbször tanácsot az Emberi sorsok rovatától, mit tegyenek, milyen megoldást válasszanak, mert ugyan még csak tizenhét évesek, de már csalódtak. Engem nem hatnak meg az ilyen levélírók sorai, hiszen aránylag gyorsan, nagyon rövid idő alatt a családi életnek szinte minden mozzanatát átélték. Félreértés ne essék, találkozunk megrázó, komoly esetekkel, amelyeket meg kell vitatni, és ahol lehet, okos tanácsokkal is segíteni kell. A nagyon fiatal levélíróknak azonban csak azt tanácsolhatom, hogy mielőtt tollat fognának a kezükbe, forduljanak önmagukba és akkor rendben lesz minden.

Jelige: „Megáll az eszem"

(Egy 35 éves fiatalember)

:ix nrvus tsin siess III

ELHÍZÁS

Már neves ókori orvosok is az egészség ellenségeként említik az elhízást műveikben. Az utóbbi évtizedekben egyre elterjedtebb a gazdaságilag fejlett államokban. Az első olyan tudományos munkák, amelyek rámutattak a kövérség okozta kóros szervezeti elváltozásokra és az életkor lerövidülése közötti öszszefüggésekre, századunk elején jelentek meg. Az elhízást betegségnek lehet minősíteni; a mai emberi civilizáció kísérő jelensége.

Egyes fejlett országokban a 45— 55 év közötti férfiak 50 és a nők 70 százalékának a normálisnál nagyobb a testsúlya, de a kövérség nálunk, a mi viszonyaink között is emelkedő tendenciát mutat: hozzávetőlegesen minden harmadik embernek nagyobb a testsúlya a normálisnál. Ezzel arányosan emelkedik az elhalálozások száma is.

Az elhízás — tudományos nevén adipositas — a szervezet zsírszövetének kóros megszaporodása, kórosan fokozott zsírlerakódás. Orvosilag nehéz megmondani, hol kezdődik tulajdonképpen a kövérség; ha a testsúly tíz százalékkal több a normálisnál, akkor már elhízásról lehet beszélni.

Korunk, amikor egyre több nehéz fizikai munkát vesznek át az embertől a gépek, különösen kedvez az elhízásnak, amit általában a fogyasztott táplálék mennyisége és az energiakiadások közötti aránytalanság okoz. Aki nagyobb kalóriatartalmú táplálékot vesz magához, mint amennyi kalória a mindennapi melegfejlesztéshez, izommunkához, mirigy- és idegrendszer-munkához szükséges, annak szervezetében a fölös tápanyagok zsír alakjában kerülnek lerakódásra. Maguk a zsírfélék, de az erősen zsírképző szénhidrátok is tartós fogyasztás esetén idővel jelentékeny elhízáshoz vezethetnek. Ugyanígy az alkohol, amely a zsírok és szénhidrátok helyett elégve, ezeket a zsírképzés számára a bomlástól megóvja.

Az elhízás oka lehet még a túltápláltságon kívül az energiafogyasztás csökkenése, alkati örökletes hajlam, és elhízást okozhatnak az endokrin (belső szekréciós) zavarok. Ezek közé tartozik a pajzsmirigy sorvadása, amely szintén csökkenti az energiafogyasztást és kedvez az elhízásnak, akárcsak az ivarmirigyek belpő szekréciójának a csökkenése. Az ivarérettség csökkenés után nő az elhízási hajlam.

Az előrehaladott elhízás a legtöbbször keringési zavarokkal, érelmeszesedéssel jár, azonkívül túlságosan megterheli az alsó végtagokat, valamint a szívműködést.

A kezelésnek oda kell hatnia, hogy a beteg táplálékának kalóriaértéke kisebb legyen a szükségletnél, úgyhogy a beteg szervezete a hiányt a lerakódott saját zsírral fedezze. Tehát kalóriában és szénhidrátokban szegény táplálékot kell nyújtani. Ezzel szemben fontos, hogy a táplálék elég gazdag legyen fehérjékben, vitaminokban és ásványi anyagokban. A folyadékelvonás csak a kúra elején tanácsos. A táp-* lálékkorlátozáson kívül fokozott izommunkával, kocogással, gimnasztikával kell fokozni az elhasználást, az égési folyamatokat. A gyors lesoványodás gyenge szívű és vérszegény embereknél veszélyes lehet, nagyfokú idegességet és szívgyengeséget vonhat maga után. Ezért fogyókúrát alapos vizsgálat után csakis az orvos tanácsára és felügyelete mellett tartsunk.

Dr. JÁN PETRAS