A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-08 / 45. szám
Ez a párbeszéd az okoci (ekecsi) főutcán hangzott el. Talán már mondanom sem kell, hogy könyvtárlátogatásra jöttünk a faluba. A korszerű művelődési otthon épületére, amelyben a községi könyvtár is található, könynyen rátalálunk. Néhány perc múlva már a könyvektől szinte roskadozó polcok előtt állunk. Előszöris egy elismerő oklevélen akad meg a szemem: a „Példás könyvtárat építünk" versenyben elért eredményekért a Dunajskó Streda-i (dunaszerdahelyi) Járási Bizottságról kapta a könyvtár. Kur Márta könyvtáros észreveszi az oklevél iránt tanúsított érdeklődésemet, s a félreértések elkerülése végett rögtön megjegyzi: — Az oklevelet nem én kaptam, hanem az „elődöm". En csak most, október elsején kerültem Ide, azelőtt a calovóí (nagymegyeri) könyvtárban dolgoztam. — A könyvállományról, az olvasótáborról azonban már bizonyára tud számszerű adatokkal szolgálni... — A könyvtárban pontosan 6969 könyv van, főleg magyar nyelvűek, Olvasóink száma pedig csaknem négyszáz. — Tehát ha figyelembe vesszük, hogy ennek a kis községnek csupán 2800 lakosa van, megállapíthatjuk, hogy minden hetedik lakos könyvtárlá— Maga is? — Én tanyán lakom. — Olvasni azért szokott, nem? — A gyerekek hordanak haza elég könyvet, azokat elolvasom. — Sok tanya van errefelé? — Azt nem tudnám megmondani .. . A mienk csak egyetlen házból áll. LÁTOGATÁS EGY KÖNYVTÁRBAN — Olvasnak ebben a faluban az emberek? Járnak a könyvtárba? — Igen, járnak. togató... A könyvállományt mimódon gyarapítják? — A járási könyvtártól minden negyedévben kapunk megrendelőlapot, illetve vásárlási utalványt. Az új könyveket főleg Megyeren és Szerdahelyen, esetleg a bratlslava! Magyar Könyvesboltban szoktuk megvásárolni. Persze, ez attól is függ, hogy mennyi pénzt kapunk, mert például háromezer koronát a megyeri kis könyvesboltban nem tudnánk elvásárolni. — Mogo mit olvas legszívesebben? — Én mindent... Újabban szlovák nyelvű könyveket kezdtem olvasni, hogy gyakoroljam a nyelvet. Most kezdtem ugyanis távúton tanulni a bratislavai könyvtárosképző Iskolában. Még csak középiskolai végzettséggel rendelkezem, tehát csupán az érettségim van meg, s ez nem elég. A szlovák könyveket először szótárral olvastam, de most már anélkül is megy. — Hány éves? — Huszonkettő. — És miért csak most jelentkezett a könyvtárosképző iskolára? — Jelentkeztem már tavaly is, de akkor nem nyitottak osztályt, mert kevés volt a jelentkező. Most is csak tizennyolcán vagyunk. Hirtelen kitárul az ajtó, s egy kislány „robog" be. Néhány könyvet tesz az asztalra; rögtön felfigyelek az így varrjunk otthon cimű könyvre. Meglepetten kérdezem Uharcsek írónkétól: — Te szoktál varrni? — Nem ... — Akkor ezt a könyvet nem te olvastad, ugye? — Ezt az anyukám olvasta, de ő most nem jöhet ide, mert a búcsúra készülődik. — Te mit olvastál? — A Facia negrát. Én az indiános könyveket szeretem. — Hányadikos vagy? — Hetedikes. Közben egész gyerekcsapat érkezik. Ügy látszik, ilyenkor — búcsú előtt — a gyerekeké a könyvtár. Az egyik kisfiú — mint később megtudtam, Vangel Jánosnak hívják — ’szinte „szakértőnek" bizonyul a könyvek között: — Ez biztosan jó könyv — mutat barátainak egy ifjúsági regényt, amely a holdutazásról szál. — Honnan tudod, miből állapítod meg, hogy melyik a jó könyv? — kérdezem tőle. — Hát... Már a bevezetésről vagy a címről... Meg lehet azt tudni! — Sokat olvasol? — Elég sokat. — És mit szeretsz leginkább? — Olyan bűnügyi dolgokat. Detektívregényeket. De nemrégen a Tamás bátya kunyhóját is elolvastam, az is nagyon tetszett. — Mi tetszett benne legjobban? — Az a rész volt a legjobb, amikor a Tamás bátya meghalt. De tetszett az egész könyv. „A könyv korunk élete. Mindenkinek szüksége van rá" — írta Belinszkij. Az ekecsi könyvtárban tett látogatásunk alkalmával meggyőződéssé érett bennem a gondolat, hogy a könyv nemcsak a mi korunk élete: az eljövendő koroké is. Mert a gyerekek között is megtaláltam azokat a bizonyos „harmadik olvasókat", akikre egyik legnagyobb irodalomtörténészünk és esszéírónk, Szerb Antal gondolt, mikor leírta: „Vannak, akik szórakozásból olvasnak és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányokkal gyarapítani, de én a harmadik olvasóra gondolok: arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlan kényszer — csak ez az igazi olvasó." VARGA ERZSÉBET hőt 6
