A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-08 / 45. szám

Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja hivatalos látogatáson a Szovjetunióban járt. — Képünkön: (balról) Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Leonyid Brezsnyev, az

SZKP KB főtitkára, Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja (jobbra) a Kremlben tanácskoznak.

Henry Kissinger, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hivatalos vendégeként Moszkvában tartózkodott. Az USA külügyminisztere, aki különrepülőgépén a szovjet fővárosból Indiába repült, az újságíróknak adott rövid nyilatkozatában igen hasznosnak nevezte moszkvai tanácskozásait. A megbeszélések legfontosabb eredményének könyvelhető el, hogy november 23-án és 24- én Leonyid Brezsnyev elsőízben találkozik Gerald Ford amerikai elnökkel Vlagyivosztok közelében. — Képünkön: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára fogadja Kissinger amerikai külügyminisztert.

KÉPES HlRADÚ

Nagy kárt okoztak a medrükből kilépő folyók a kelet-szlovákiai és a közép-szlovákiai kerületben. Nagyon súlyos volt a helyzet a Banská Bystrica-i, Liptovsky Mikulái-i, Rimavská Sobota-i (rimaszombati), zvoleni és luéeneci (losonci) járásokban. Az előző napokhoz képest a folyók vízállása jelentősen csökkent, ez az időjárás kedvező alakulásának köszönhető. A pártós állami szervek minden segítséget megadnak az árvizsújtotta járásoknak. — Képünkön: Betört a víz Banská Bystricába, a felkelés városába.

A Dőlni Cerekev-i (jihlavai járás) Egységes ellenére is lehetőleg veszteség nélkül gyűjt- Földművesszövetkezet tagjai naponta kijár- sék be a burgonyát, nak a mezőre, hogy a kedvezőtlen időjárás

1901 - 1944

A fasizmus elleni nemzeti felszabadító küzdelem döntő fázisában, amikor a szlovák nép fegyverrel a kezében szállt szembe a fasiszta megszállókkal és hazai szekértolóival, fogalmazódott meg az elképzelés, milyen legyen a csehek és a szlovákok kölcsönös kapcsolata a felszabadított országban. Ennek alapja marxista-leninista alapelveken nyugvó és Csehszlovákia Kommunista Pártjának tevékenységében érvényre jutó nemzetiségi politika volt, amelynek élharcosai a cseh és a szlovák kommunisták voltak. Jan Sverma, a kommunista újságíró, marxista teoretikus és áldozatkész pártfunkcionárius ezek közé tartozott.

A csehországi Mnichovo Hradistében született 1901. március 23-ón. Apja orvos volt, aki igen gondos nevelésben részesítette. Sverma az Októberi Forradalmat követő általános társadolmi és politikai erjedés éveiben érett felnőtté, s ez rányomta bélyegét egész további életútjára. Fokozatosan megismerkedett a szociális realitással, a tőkés társadalmi rendszer igazságtalanságával, s ez felkeltette benne a mélyebb érdeklődést a fennálló társadami rend megváltoztatása iránt: így jutott el a Marxista Kör tagjdi közé. A marxistaleninista gondolkodásnak ebben a kohójában kezdett kialakulni világnézete, mely ellentétes volt nevelésének hagyományaival: kommunista lett belőle. Kezdetben az ifjúsági szervezet funkcionáriusa volt, előadásokat tartott, írt, agitált. Neve ismertté vált pártkörökben, s az elv(ársak egyre igényesebb feladatokat bíztak rá.

A fiatal funkcionáriushoz nagy reményeket fűzött a pórt, ezért 1926-ban kiküldte Moszkvába, a Lenin Pártiskolába. A szerzett ismereteket és politikai tapasztalatokat mindjárt hazatérése után alkalma volt gyümölcsöztetni — Csehszlovákia Kommunista Pártjában 1928 végén, 1929 elején le kellett küzdeni a válságos helyzetet, amelybe a húszas évek második felében opportunisto vezetők juttatták a pártot. Jan Sverma egyike volt azoknak, akik jelentősen segítették Klement Gottwaldot a párton belül a bolsevik irányvonal érvényre juttatásában, tagja lett a CSKP V. kongresszusán megválasztott központi bizottságnak s a gazdasági válság súlyos esztendeiben igen nagy munkásságot fejtett ki a szakszervezeti mozgalomban és a kommunista sajtóban. 1936-ban a Rudé Próvo főszerkesztője lett s egyik legaktívabb előharcosa a fasizmusellenes népfront megalakításának.

Jan Sverma értékes publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Több elméleti munkájában foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel. Ilyenek voltak: A cseh kérdés az 1948-as forradalomban, Marx és a cseh kérdés, s az a műve, amelyet a háborús években Moszkvában adtak ki: A szlovák gondolat a cseh politikában. Ezekben a munkáiban, akárcsak a kommunista sajtóban közölt több tucat cikkében, kiállt a lenini nemzetiségi politika eszméi mellett, hangsúlyozta, hogy igazi hazafiak- csak azok lehetnek, akik egyszersmind a szociális haladás eszméit is magukénak vallják, akik nem fecserélik idejüket üres hazafiaskodással, hanem nemzetük, népük teljes felszabadításáért, tehát a burzsoázia osztólyelnyomása alóli felszabadításáért is harcolnak.

Jan Sverma a müncheni árulás után előbb igyekezett felkészíteni a pártot az illegalitásban végzendő munkára, majd emigrált, Moszkvában, Párizsban s rövid ideig Jugoszláviában is tevékenykedett. Moszkvai tartózkodása volt a leghoszszabb és a legtermékenyebb. Sokoldalú politikai munkát végzett a CSKP moszkvai vezetésében, különösen a csehszlovák katonai egységek megalakításának területén, azonkívül tanult, publicisztikai és elméleti munkásságot folytatott.

Jan Sverma életének befejező időszaka összefügg a Szlovák Nemzeti Felkeléssel. A felkelés központjába, Banská Bystricába 1944. szeptember 28-án érkezett Sverma a CSKP moszkvai vezetése küldöttségének tagjaként. Igen nagy energiával látott hozzá a felkelők ellenőrzése alatt állt terület politikai életének megszervezéséhez. A Szlovák Nemzeti Tanács 1944. október 3-i ülésén ő ismertette Csehszlovákia Kommunista Pártjának a csehek és a szlovákok közös kapcsolata rendezésére kitűzött céljait.

Elérhető távolságban volt már a győzelem 1944 őszén. De mégis ezreknek kellett még életüket áldozniuk érte, köztük Jan Svermónak is. A felkelés átmeneti elfojtása után, úgy határozott, miután elutasította, hogy másokkal együtt repülőgépen elhagyja az ellenség által veszélyeztetett területet—, hogy a partizánokkal visszavonul d hegyekbe. Beteg volt, kimerült szervezete nem bírta a kegyetlen hideget s az embertelen erőfeszítéseket: 1944. november 10-én ott pusztult a hóviharban az Alacsony-Tátra gerincén. Nem érte meg a felszabo'dulást, de a szabad nép nem felejtette el.