A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-12 / 28. szám
T Mikor az esetről hallottam, megbotránkoztam. Egy fiú és egy lány gyermekkori barátságával kezdődött minden. Boldog gyermekkoruknak soksok közös élménye volt. Barátságuk az iskola padjaiban is folytatódott. A kilencedik osztály elvégzése után vált külön az útjuk. A kislány gimnáziumban tanult tovább, a fiú pedig munkát vállalt az egyik üzemnél, s mint „egyszerű“ munkás dolgozott. Barátságuk még mindig tartott. Érdeklődési körük is azonos volt. így teltek az évek, és a fiúból becsületes, rendes munkás lett. Kollégái cigány származása ellenére is tisztelték. Szakérettségije, általános műveltsége ugyan nem volt, de munkásként megállta a helyét s emberként teljes mértékben megfelelt a szocialista társadalom követelményeinek. Mindezt azért írtam le részletesebben, hogy azt is elmondhassam, ami megbotránkoztatott. A kislány ugyanis leérettségizett. 19 éves korában. E gyönyörű eseményt átélve és a bizonyítványt a zsebében érezve megnőtt az önbizalma s a kelleténél jóval büszkébb lett. A fiú szintén szívszorongva várta azt a napot, amikor ő is ott lehet a gratulál ók között és egy gyönyörű rózsacsokorral kifejezheti jókívánságait annak a „kislánynak“, akihez régebben barátság vagy még ennél is több fűzte. De a várva várt örömből üröm lett. Talán egy életre elveszítette hitét, bizalmát. Ugyanis a kislány azon a számára nevezetes napon nyíltan és őszintén azzal utasította el a fiút, hogy ő már leérettségizett és nem tarthatja tovább a barátságot egy „egyszerű munkással“. És én ehhez csak annyit teszek hozzá, és talán nemcsak az én véleményem lesz, hanem minden józan gondolkodású emberé, hogy nem csupán az a művelt, intelligens ember, akinek oklevél vagy érettségi bizonyítvány van a zsebében, hanem az a munkás is, aki nagyszerűen megállja helyét a munkában és nap mint nap gyarapítani tudja az ismereteit. Szóban forgó fiatalemberünk olyan munkás, aki kiérdemelte a munkaközösség és embertársai megbecsülését, de vajon ilyen lelki megrázkódtatás után nem tér-e esetleg rossz útra? A lánnyal kapcsolatban pedig úgy vetődhet fel a kérdés, hogy ilyen kispolgári gondolkodásmóddal közösségi emberré tud-e válni, hasznos polgára tud-e lenni társadalmunknak? Dániel Erzsébet Válaszok Remény jeligére Arra kérem a szomorú fiatalembert, ne veszítse el sem a reményét, sem az életkedvét. Közvetlen környezetében kössön újabb ismeretséget, s ha nem sikerül, nem akad megfelelő társra, levelezzen vele, és személyesen is ismerkedjenek össze. Nem kell mindjárt az „ideggyógyászati kezelés“ gondolatával foglalkozni. Ha megismerik és meg is értik egymást, a partnernek semmi különöset nem fog jelenteni a betegsége, kitart maga mellett. Persze, a betegségéből ki is gyógyulhat, s nézetem szerint előbb az egészségével kellene foglalkoznia, ez előrevalóbb a nősülésnél. Az orvosi kezelés nem zárja ki, hogy ismeretséget kössön. Kívánom, hogy találjon megfelelő élettársat egy jólelkű, megértő asszony személyében. Jelige: Ne adja fel a reményt Életem majdnem hasonlít az önéhez. Hat éve veszítettem el a férjem baleset következtében. Én is ideggyógyászati kezelésre szorultam. S mint sokan mások, rendszeresen figyeltem az Emberi sorsok rovatot. Gyakran olvastam olyan férfiről, aki árván maradt gyermekének keresett édesanyát. Mivel családom nincs, válaszoltam egy olyan férfinek, aki édesanyát keresett a gyermekének. Levelem kézhezvétele után egy hétre a férfi megjelent nálam. Mindjárt elmondtam neki, ideggyógyászati kezelésben részesültem, s a válasza az volt, hogy neki az nem jelent semmit. Egy fél évig minden héten meglátogatott. Néha a kislányát is magával hozta. Egy fél év eltelte után azonban már a szememre vetette, hogy ideggyógyászati kezelésben részesültem. Azonnal szakítottam vele. És megfogadtam, hogy soha többé nem szánok meg olyan férfit, aki árván maradt gyermekének édesanyát keres. Persze, nem minden férfi egyforma. ön is azt írja, hogy elszomorító, ha az ember olyanokat olvas: iszik a férjem, ver a férjem stb. De akinek ilyen férj kell, az megérdemli a sorsát. Azt ajánlom, ne csüggedjen s két-három nő megismerése alapján ne általánosítson. Keresse tovább a megfelelő élettársat. Tartsa szem előtt: nem minden nő hisz abban, hogy az idegbetegség gyógyíthatatlan. Jelige: 34 éves özvegyasszony Válasz Egy szomorú gimnazista lány jeligére Kedves Szomorú Kolléganőnk! Ketten válaszolunk leveledre, hozzád hasonló korú lányok. Tökéletesen megértjük problémádat. Bizonyára túl vagy már az érettségin, az életre készülsz. Nagykorú lettél, magad döntőd el, továbbtanulsz-e, vagy munkába lépsz? Hogy féltenek a szüleid? Ez csak abban az esetben érthető meg részükről, ha már adtál okot az aggodalmukra. Valóban úgy van: ahogy írod. Falun még mindig találkozunk azzal a maradi nézettel, hogy az együtt járó fiatalok nem tölthetik egy fedél alatt az éjszakát. És ha a szüleid csupán ezt kifogásolják, könnyen eloszlathatod az aggodalmukat. Nem alszol a fiús házban táncmulatság után. Keresel egy megértő barátnőt, aki ad neked szállást. De a fiú szüleinek közbenjárásával valamelyik szomszédjuknál is alhatsz. Amint a leveledből kivettük, szüleid nemcsak a táncmulatságok miatt bizalmatlanok. Nem tetszik nekik a- fiú. Visszatetsző számukra az öltözködése, viselkedése stb. Ha viszont neked tetszik, szüleid kifogásai nem helyénvalók. Azt tanácsolom: ha igazán szereted az udvarlódat, szüleid akadékoskodása ellenére is tarts ki mellette. Modern korunkban a szülő ne avatkozzon bele gyermeke párválasztásába. Ha egyszer feleségül mész valakihez, az a fontos, hogy a házasság neked feleljen meg. Ha tovább akarsz tanulni, azért a kapcsolatot fenntarthatjátok. Jelige: Nyíló vérpiros rózsa sík iimis tsi ii síi: snl MIT KELL TUDNI AZ EKCÉMÁRÓL „Egy idő óta apró, gombostűfejnyi nagyságú piros hólyagok mutatkoznak mindkét kézfejemen, s ezek erősen viszketnek, úgyhogy a mosogatás s egyéb házi munkák már igen nagy nehézséget okoznak“ — panaszkodik H. Jánosné galántai olvasónk. Olvasónknak minden valószínűség szerint ekcémája van. Ekcéma névvel jelöljük a bőrnek úgyszólván leggyakoribb betegségét, amely rendesen krónikus lefolyású és erős viszketéssel jár. Az ekcéma kigyógyítása aránylag hosszú időt vesz igénybe. Statisztikai adatok szerint Csehszlovákiában évente átlag 150 000 új megbetegedés fordult elő. A legtöbb új megbetegedés az 50. életév körül jelentkezik. Az ekcéma okozta munkaképtélenség átlag 21—22 napig tart. Az ekcémára jellemző a bőr piros, esetleg duzzadt volta, továbbá a részben szabálytalanul elszórt, részben szorosan egymás mellett ülő csomók, hólyagok, amelyeknek felszíne utóbb hámlani kezd, vagy pedig a váladék beszáradása után összeragadt sárga pörkkel van fedve. Ekcéma majdnem mindig különböző külső és belső hatásokra keletkezik. Csak ritkán okozza egyetlen külső tényező. Gyakran előfordul, hogy az ekcéma nem gyógyul akkor sem, ha a beteg környezetéből már eltávolítottuk a külső kiváltó okot, éspedig azért, mert közben egy másik anyag lépett az előző helyébe s ez akadályozza a gyógyulást. Például a munkahelyen valamely vegyszer által előidézett ekcémának akkor sem kell okvetlenül gyógyulnia, ha a beteg ettől a vegyszertől óvakodik, mivel a betegség további folyamán ezt egy másik vegyszer is fenntarthatja, sőt a gyógyításhoz használt kenőcs is. A külső tényezők mellett igen kedvezőtlenül befolyásolhatják az ekcéma lefolyását belső tényezők, például a máj-, vese-, gyomorbetegség, a belső kiválasztású mirigyek zavarai, ideg- és pszichikai zavarok. A kézen, kevésbé gyakran a lábon, főleg foglalkozás okozta ekcémák fordulnak elő. A tenyéren és talpon az ekcémás bőr megkérgesedik, berepedezik, úgyhogy néha a kéz legkisebb mozgása is óriási fájdalommal jár. Az ekcéma kezelésében belső szerek nem nagy szerepet játszanak; elsősorban a beteg táplálkozását és székelését kell rendezni. A külső, direkt kezelésben fő gondot kell fordítanunk az ekcémát okozó káros külső hatások távoltartására; kötéseket rakunk fel, részint hogy a beteg bőrfelületet védelmezzük a vakarással szemben, részint pedig, hogy az a kiszikkadó savót felszívja. Ha az ekcéma akut s a bőr még erős gyulladásban van, minden izgatószert kerülnünk kell; ha ellenben (nár krónikussá lett, éppen az enyhe izgatószerek jó szolgálatot teljesíthetnek. Jó eredményeket érünk el, ha a bőrt szárító szerekkel kezeljük; ezeket hintőpor vagy még célszerűbb, ha folyékony púder alakjában alkalmazzuk. Ha a csomók, hólyagok nedvesedni kezdenek, csak borogatásokat ajánlatos alkalmazni. Legjobban bevált a 40 C fokos meleg borogatás, ez kellemes a betegnek, mert csökkenti a viszketést. A borogatáshoz hipermangán-oldatot vagy bórvizet ajánlunk. Legjobb mindenesetre a betegséget megelőzni, éspedig a leggondosabb higiéniával, a jó testi erőnlét fenntartásával, amit helyes életmóddal érhetünk el. Aki károsító környezetben dolgozik, okvetlenül használja az előírt védőszereket (gumikesztyű stb.). Dr. Ján Petráé Vámos Gábor felvétele
