A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-25 / 43. szám
KALANDOZÁS varózsolt völgybe, melynek csodálatos homokkő alakzatait a képzelőerővel megáldott turista vén boszorkányoknak vagy gonosz varázslóknak nézheti. Az argentínaiak alighanem valami alacsonyabbrendűségi érzésből mondják, j hogy Bariloche Svájcnál Is svájcabb. Pedig Barlloche különös, egyedülálló vorázsa éppen onnan ered, hogy Itt nyoma sincs a svájci ogyonelvilizáltj ságnak. Emberkéz nem érintette hely». Emberláb nem tapodta rengeteg. A levegőt Itt sehol máshol nem található madórrajok szelik át meg át, Az erdőkben nincsenek ösvények, nemhogy utak. Az átlátszó, tiszta tükrű, nagy tavakat és folyócskákat semmi sem szennyezi. Az ember megszámlálhatja a rezdületlen tükrük mélyén lapuló ezüstpisztrángok hátán a piros pettyeket. Viszont kevés a szálloda, nem építették tele a tündérl tópartokat emberfészkekkel. Az egész környező területet nemzeti parkká nyilvánították. | A safarlra érkező, észak-amerikai, német vagy francia milliomosok itt tíz-PATAGO NI AB AN A sűrű köd lassan felszakad. A távoli vidék fölött felbukkan a nap és meleg ragyogása szétfolylk az egész világon. Szétfolyik, és jön szikrázó, apró hullámokban, szétterül, elárad, felemelkedik és a maga végtelen életébe ölel minden életet. Feltűnik a Nahuel-Huapí tó hatalmas szélborzolta tükre, s mintha azt kiáltaná felénk: „Itt vagyok, gyönyörködjetek bennemI" Fák, tavak-és hegyek. A Potogon-Andok világában Argentin Svájcnak nevezik a Nahuel-Huapí tó környékét. Ez Argentína egyik legfontosabb Idegenforgalmi és téli sportközpontja, szépségei lenyűgözőek. Ezerévesnél idősebb faóriások közt csodálatos, tiszta színű tavak teremtenek varázslatos légkört, és az erdők sűrűjéből kl-kibukkan egy hóval borított vulkán csúcsa. Kráteréből vékonyka füstoszlop gomolyog, amely olykor fenyegető felhővé sűrűsödik és éjszakánként vörösen, félelmetesen parázslik, mintha figyelmeztetni akarná az üdülőket, hogy a föld erői nem pihennek. Mo mór kényelmes, jól épített, feketén csillogó aszfaltozott út vezet San Carlos de Barlloehéba, de tír évvel ezelőtt még kissé más volt a helyzet. Akkoriban még csak Argentína déli csücskéig, Bahía Blancálg vezetett út, s azon túl feneketlen por- vagy feneketlen sártenger riasztotta vissza az utasokat. Ma már a Szent György-öböl városából, Comodoro Rlvadavióból csővezetékeken szállítják a kőolajat Bahía Blanca kikötőjébe. Es most — bármilyen hihetetlenül Is hangzik — mintha maga a nap szegődött volna esküdt ellenségünkké. A végtelen hosszú napnyugta, amikor a vörös tűzgolyó nem akar elrejtőzni az izzó látóhatár mögé. Állandóan szembe kocsisunk a nappal, s az ember lassan elveszíti a szeme világát, tündöklő narancsok cikáznak előtte. Meg Is állunk, s ml mást tehetünk, türelmesen várakozunk a napnyugtára. Végre mégis megérkezünk a kétezer méter tengerszlnt fölötti magasságban fekvő Zopalába. Csakhogy Itt hideg, barátságtalanul szeles Idő fogad bennünket: nem érdemes kockáztatni utunk sikerét. Legközelebb talán több szerencsénk lesz. így Is történt. A vidéken a Llmay-folyó ezüst sza-S 3 folyik keresztül, melynek vizében úgy nyüzsög a rengeteg piszt- j ráng. S a folyó hullámai visznek bennünket a Valle eneatadóba — az elágú szarvasbikákra, vadkanra, pumára, dámvadra és guanókéra szoktak vadászni. Ez Patagónla. Amikor Magellán hajósai 1520. március 31-én partra léptek a San Juliánöbölben, a finom parti homokban óriási lábnyomokat fedeztek fel. „Que patagonesl" — kiáltott fel egyikük. — „Milyen nagy lábúak I" Az Ismeretlen földet azóta Patagónlónak nevezik. (Patagónla a Rio Coloradótál a Magellán-szoroslg nyúló háromszög. Idegen testként forradt valamikor a kontinenshez. A pampa helyén sok millió éven át tenger hullámzott. A tenger feltöltődött, és Patagónla összeforrt o brazíliai őspajzzsal.) Bariloche vidékén valamikor a harcias araukán Indiánok éltek, akik sokáig ellenálltok a spanyol hódítóknak. Az ő nyelvükön a vidék neve Vurlloche. De a terület nem sokat árul el az őslakókról. Legfeljebb az emléktárgyakat árusító üzletekben lelhetjük fel a múlt nyomait. Gyönyörű, természetes színekben (sárga, barna, fekete és fehér) pompázó gyapjútakarókat és ponehókát vásárolhat Itt az ember, ha van miből. Egyébként a vidék mo már határozottan tirollas jellegű. A lakosság túlnyomó része német, de laknak Itt szlovákok és délszlávok Is. A karácsonyt a közép-eurápal hagyományok szerint ünnepük meg, tehát az ezen a kontinensen annyira dívó dobok és tűzijátékok nélkül. De a húsvét itt nem a tavasz, hanem az ősz érkezését jelzi. San Carlos de Barllochénak csokoládé és gyümölcsíz Illata van. A csokoládé ízetlen, de a gyümölcsíz és a befőtt kitűnő. Az őslakók és a hódítók leszármazottai magukhoz méltatlannak tartanák, hogy a málnát és a földiszedret leszedjék, de a németek még nem. feledkeztek meg áhazal nagyanyáik kiváló befőttjeiről ét nem hagyják kárbamennl az ízletes gyümölcsöt. Spanyol nyelven a tó neve logo. A Logo Mascardl-vízválasztó. Vizének egy része a Csendes-, másik része pedig az Atlanti-óceánba ömlik. A Logo Trefűlt hatalmas erdei fenyők veszik kö- » rül. Tobozának magvait Itt nemcsak a mókusok, hanem az emberek Is nagyon kedvelik. Olyan íze van, mint a mogyorónak. Patagónla a juhtenyésztés Igazi földje. A Falkland-szigetek tenyésztői a múlt század hatvanas éveiben próbáitok szerencsét először az Indiánok vadászmezőin. Ma már több mint 20 millió juh legel Patagónla pusztáin, óriási nagybirtokok, úgynevezett estanciák alakultak ki az indiánoktól száz éve elvett területeken, A nyájak felügyelet nélkül kóborolnak a legelőkön, és csak évente egyszer, nyáron lovagol ki a legelőre, kutyái kíséretében, a gaucsó, hogy az állatokat beterelje a birtok nyírókarámjaiba. Ilyenkor szétválasztják a levágásra és az eladásra szántakat. Az utóbbiakat összeterelik egy nagy nyájba, és aztán megindul a „tropa“. Gyakorta megtörténik, hogy hóvihar lepi meg az úton levő tropát, akkor a gaucsót kísérő kutyafalka kaparja ki a hóval borított nyájat, A délkeleti partokon már feltűnik az Antarktisz rokonszenves madara, a pingvin. Minél délebbre haladunk, annál nagyobb tömegben találhatjuk meg őket. Sok érdekes és furcsa szokásuk között különösen kedves udvarlásuk párválasztás Idején. Az udvarló a part kavicsai közül kiválaszt egy különösen szépet és ezt a kiszemelt plngvlnkisassiony lábai elé’rakja. Ha az felemeli, már bele is egyezett a házasságba. A dolog azonban nem folyik le mindig Ilyen simán, olykor vetélytárs is akad. Ez esetben a riválisok annyi követ raknak a kiválasztott lába elé, amennyit csak tudnak. A partlakók életében a legfontosabb szerepet o halászat játssza. A tenger bőségesen ontja a zsákmányt, egy-egy dagály olyan tömeget vet partra, hogy a halak kilométer szélességben borítják a fövenyt. A nagyobb halak közül a cápa egyik faja, a eafton a legbecsesebb zsákmány, mivel májából gyógyszer készül. Később az Ide kivándorolt és alaposan kiábrándult honfitársaink panaszait hallgatjuk, akiket gyötör a honvágy. S közben ráeszmélünk mi Is, hogy milyen messze Is vagyunk otthonunktól és örömmel gondolunk a hazatérésre.
