A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-25 / 43. szám

ETIÓPIÁNAK / nem kell 3 császár * egyik terén Amikor két évvel ezelőtt Addisz- Abebában jártam, hogy mint sajtó­tudósító részt vegyek az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának ülésén (a BT a szervezet fennállása óta először ülé­sezett az afrikai kontinensen), nem sok időm volt a vendéglátó ország alaposabb tanulmányozására. Újságírókkal, 'politikusokkal, dip­lomatákkal és diákokkal, az Afrikai Egység Szervezetének palotájában folytatott beszélgetések során arra a meggyőződésre jutottam, hogy Etiópiának még hosszú fejlődésen kell keresztül mennie, amíg leráz­hatja magáról a középkori feudális rendszert, ahol nem egészen 300 nagybirtokos család tulajdonában van az a földterület, amelyen az or­szág 24 millió lakosának 90 száza­léka él s ahol a lakosság még több mint 85 százaléka írástudatlan. Ha valaki akkor azt mondja ne­kem, hogy két éven belül forradal­mi változásokra kerül sor Etiópiá­ban, azt mondtam volna az illető­nek, hogy bizonyára téved. Az ol­vasó a szememre vethetné, hogyan lehet az, hogy egy újságíró nem ve­szi észre, az ilyen gyors változáso­kat és téves következtetéseket von le. Végtére is elég lenne hivatkozni arra, hogy mindössze két napot töl­töttem Etiópiában. De nem is ez a lényeg. Aki ismeri Etiópiát, tudhat­ja, hogy kevés országban olyan sok a probléma és az ellentmondás. S így a „hosszú álom“ után törvény­szerűen be kellett következnie a változásnak. Etiópia dicső történelmi múltra tekinthet vissza. Már időszámítá­sunk első századában gazdag, füg­getlen birodalom jött itt létre. A 4. században a császár felvette a ke­reszténységet. Ma Etiópia Afrika egyik legelmaradottabb és legszegé­nyebb országa. Az egy lakosra ju­tó évi átlagjövedelem kb. 55 dollár, s ebből még tengődni is alig lehet. Társadalmi felépítése fékezi az or­szág mindennemű fejlődését, és az etióp oligarchia meghiúsított min­den olyan erőfeszítést, amely veszé­lyeztette volna osztályhelyzetét. Másrészt viszont nem szabad el­hallgatnunk az etióp külpolitika je­lentős szerepét. Ezen a téren nagy érdemei vannak I. Hailé Szelasszié császárnak, aki következetesen har­colt az ország függetlenségéért, különösen az olasz gyarmatosítás idején. Az etióp hadsereg leverése után a gyarmatosítás és az imperia­lizmus ellen és az afrikai országok függetlenségéért folytatott küzdelem jelentős személyisége lett. De hát akkor miként lehetséges, hogy abban az országban ahol már negyvennégy éve uralkodott a most 82 éves „királyok királya“, zavar­gások, lázadások törnek ki és a for­radalmi változásokra kerül sor? A nagy sajtóügynökségek addjsz­­abebai tudósítói már az év elejétől küldték a híreket arról, hogy nyug­talanság észlelhető a hadsereg tisz­tikarában, az elégedetlenség követ­keztében tüntetésekre került sor és a tanítók, valamint a diákok és a városi dolgozók tízezrei sztrájkoltak. A zavargásokra az ország áldatlan gazdasági és politikai helyzete adott okot, valamint az államvezetés ré­széről megnyilvánuló és állandóan fokozódó korrupció és a hatalom­mal való visszaélés. Eszemben jut, hogy amikor Ad­­disz Abebába kerültem, kiderült, hogy már lejárt a sárgaláz ellen ka­pott védőoltásról szóló igazolvá­nyom érvényessége és az előírások szerint nem lett volna szabad be­utaznom Etiópiába. De „segített a bajon“ 25 etióp dollár, amit feltű­nés nélkül a repülőtér egészségügyi hivatalnokának a zsebébe csúsztat­tam, és további tíz dollár még va­lakinek a Pasteur-intézetben, hogy a várakozók hosszú sorát figyelmen kívül hagyva, azonnal beoltsanak a megfelelő szérummal, mert idejében meg kellett jelennem az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának ülésén. Azt vi­szont aligha lehet megállapítani, hogy milyen mérvű a korrupció, hogy a magas beosztású kormány­hivatalnokok, az uralkodó nemes­ség, a koronatanács tagjai és végül magának a császári családnak a tag­jai hány millió dollárt vágtak zseb­re törvénytelenül. A hűbérurak uralma és a korrupt rendszer elleni lázongás következ­tében a császár kénytelen volt fel­menteni A. H. Woldot, akkori mi­niszterelnököt, akit nem sokkal ké­sőbb legközelebbi munkatársaival és bizalmasaival együtt — a császár jóváhagyásával — letartóztattak. Kiderült ugyanis, hogy Wold és tár­sai a szörnyű aszály idején, a la­kosság szorult helyzetével visszaél­ve, meggazdagodtak. Az állami se­gélyek és a külföldi segélyakciók élelmiszer küldeményei jórészt a korrupt hivatalnokok bankbetétjeit növelték, illetve a feketézők raktá­raiba kerültek. Voltak közöttük ma­gas beosztású köztisztviselők, tarto­mányi kormányzók, rendőrfőnökök, hatalmas földbirtokok urai és má­sok. Az ő lelkiismeretükön szárad, hogy emberek tízezrei haltak éhen. Az új Mekonnen-kormány sem váltotta be a hozzáfűzött reménye­ket, nem hajtotta végre a várva­­várt reformokat. Ismét a hadsereg­nek kellett beavatkoznia. Megala­kult a Fegyveres Erők Koordinációs Bizottsága, amely ma a kezében tartja a hatalmat. A Fegyveres Erők Bizottságának ösztönzésére néhány szociális intéz­kedést hoztak legalább a legna­gyobb nyomornak az enyhítésére, s a kormánynak hozzá kellett kezde­nie az államosítási program végre- , hajtásához és a földreform előkészí- , téséhez. A földreform végrehajtásé- j ra alakult minisztériumot megbíz- ; ták, hogy a legsürgősebben terve- j zetet dolgozzon ki az állami földek- ! nek a parasztok közötti kiosztásé- i ról. Ugyancsak államosítottak már > számos jelentős vállalatot, gyapot- ; feldolgozó üzemeket, egy ásványvíz- i töltő és szikvízüzemet, valamint a J császári család tulajdonában volt nagy autóbuszvállalatot. A vizsgá- J latok során kiderült, hogy a részvé- '1 nyesek az utóbbi húsz év alatt tör- j vénytelenül 6,6 millió etióp dollárt : osztottak szét egymás között. Egy ideig a Fegyveres Erők Ko- ' ordinációs Bizottsága — mivel a ■ császár még mindig nagy népszerű- : ségnek örvendett a nép körében — j kitért az elől, hogy magát a csá- ! szárt bírálja, vádakat hozzon fel el­lene, bár fokozatosan megfosztotta valamennyi tanácsosától és egyre inkább korlátozta hatalmát. Nem­rég azonban e téren is fordulat állt be. Az első lépés volt, hogy meg­vonták a császártól a nagy sörgyár feletti ellenőrzési jogát. Nyilvános­ságra került, hogy a császár és hoz­zátartozói sajátjukként kezelték a gyárat, noha az állami tulajdon. így több mint hétmillió dollárra tettek szert. A Fegyveres Erők Bizottsága aztán megvádolta a császárt, hogy „a saját önző érdekeit a nép érde­kei felé helyezte és hogy már nem érdemli meg a nép bizalmát“. Nyil­vánosságra kerültek olyan adatok is, melyek szerint a császárnak 10 mil­liárd dollárt meghaladó bankbetét­je és vagyona van külföldön. Szep­tember 12-én a Koordinációs Bizott­ság megfosztotta trónjától Hailé Szelasszié császárt, feloszlatta a két­kamarás parlamentet mindaddig, amíg a nép demokratikus választá­sokon nem választja meg törvényes képviselőit, akik érdekeit fogják szolgálni. Az új parlamenti válasz­tásokig, az új alkotmány kihirdeté­séig és a kormány megalakulásáig a Fegyveres Erők Koordinációs Bi­zottsága veszi kezébe az ország irá­nyítását, s kijelentette, hogy külpo­litikai téren folytatni fogja az el nem kötelezettség politikáját. A Bi­zottság továbbá kötelezi magát, hogy törekedni fog a lakosság életszínvo­nalának emelésére. A császár lemondatásával véget ért Etiópia viharos fejlődésének el­ső szakasza, s most a második sza­kaszban lehetőséget kell adni a népnek, hogy felszámolhassa a múlt hibáit, a felgyülemlett problémákat. SVATOPLUK DOLEJS Addisz Abebának, Etiópia fővárosának egyik új tere, mely eddig Hailé Szelasszié császár nevét viselte

Next

/
Thumbnails
Contents