A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-11 / 41. szám

Arulkodás-e az „árulkodás"? Pedagógusoktól igen gyakran halljuk a tiltást: „Ne árulkodj!" Olykor szülőktől is hallani, hiszen ezt hallották volt nevelőiktől, társaiktól, szüleiktől. Ez rendjén is való, ha az árulkodás valóban árul­­kodás. Ha arról van szó, amit az értelmező szótár így határoz meg: „Valakinek a ballépését, hibáját stb. érdekből vagy ártó szándékkal mással közli.” Igen, ez valóban csúnya szokás, tudatunkban azonosul a besúgással, sőt rágalmazással. De vajon valóban mindig ez rejlik az „árulkodás­­nok” bélyegzett panasz, bejelentés, leleplezés, bí­rálat, szókimondós, őszinteség mögött? Valóban minden „árulkodás" holmi kisiskolás vagy óvodás tulajdonság? S ez minden esetben „érdekből vagy ártó szándékkal“ történik? Azt hisszük, helytelen volna valamennyi „árulko­­dást“ egy kalap alá venni, s azzal az oly sokat és oly harsányan odakiáltott mondatocskával elintézni: „Fiam, ne árulkodj!" De lássunk egy-két konkrét esetet, hiszen általá­nosságban nincsen jó és rossz, igaz és hamis. Ez mindig viszonyítás kérdése. A példák egészen egye­diek, hiszen a valóság, az élet számtalan esetet produkál. A tanulók sorakoznak, futnak a sorakozó helyre, s egy-két vagány (van ilyen már óvodáskorban is!) abban teli örömét, szórakozását, hatalmi vágyának kiélését, hogy néhány ügyetlenebb és természetesen gyengébb tanulót elbuktat, elgáncsol. A hasra vá­gódó és esetleg orrát betörő, ruháját összepiszkító kisfiú vagy kislány panaszra megy a tanító nénihez, aki talán éppen kávézott vagy a legújabb divatot tárgyalta kollégájával. A panaszt ki kellene vizsgál­ni, meghallgatni a tanúkat, felelősöket is, ha ilye­nek vannak, s ugyebár, ez hosszú ügy, nem mehet az „óra rovására", jön tehát a megfellebezhetetlen parancs: „Ne árulkodj!" Napjainkban divat a gyermekek között, hogy visszajátsszák a tévé-ben látottakat, főleg a krimik és más erőszakos cselekmények „hőseinek" történe­tét, s ez — természeti törvény? de hol a társada­lom?! — mindig a gyengébb gyermekek rovására megy. Olvastunk korábbi fvekben olyan esetről, amikor efféle „játszadozás" közben az egyik kis­fiút a „banda" (a banda is divat!) felakasztotta, s majdnem tragédia lett belőle. Nos, ha egy ilyen áldozat sérelmét jelenti, bepa­naszolja — nyíltan az osztály előtt! — ez árulko­dás? S mint ilyen, hivatalból üldözendő? A szexuális felvilágosítással gyengén állunk, ám a gyermekek, kisebbek-nagyobbak, nem akarnak elmaradni, s a banda (mert ezt is csak így a leg­jobb) beható tanulmányozásnak vet alá egy közibük HOL A TESTNEVELÉS Az iskolai testnevelés és sport igazi helyét még nem találtuk meg. A testnevelés nem egyenlő a heti foglalkozás­sal, nem egyenlő a tanórán kívüli testneveléssel és sporttal sem. Testnevelés helyett újabban szí­vesebben is beszélünk testi nevelésről. Gazdago­dott ezzel a fogalom, a szellemi nevelés társa lett. A testnevelés tehát kilépett hagyományos tantárgyi szerepéből. Nem kizárólag az erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség fejlesztésének eszköze — hanem nélkülözhetetlen nevelési esz­köz is. A fizikai képességek fejlesztésével pár­huzamosan sikerélményt nyújt, közösségi tuda­tot formál, alakítja az egyéni felelősséget, fe­gyelemre szoktat, fokozza az akaraterőt, meg­tanít a becsületes küzdelemre és a legyőzetés, a kudarc sportszerű elviselésére is. Az öntevé­kenység, a demokratizmus, az önállóság, a sze­mélyes és közösségi felelősség alakításának óriá­si lehetőségeit hordozna magában, és szélesre tárja a kapukat a pedagógiai célkitűzések meg­valósítása előtt. Sok példa áll előttünk ebben a tekintetben a felismeréstől a következtetések levonásáig. Az UNESCO legutóbbi párizsi közgyűlésének jegy­keveredő kislányt, aki aztán panaszra megy a tanító nénihez, óvó nénihez. Árulkodás? Nagyobbacska fiúk már néha komolyabb dolgok­ra szövetkeznek, esetleg olyan cselekményekre, a­­melyek'akár testi épségüket veszélyeztetik — pél­dául kisebb robbantás, talált lövedékek szétszedése — akár szüleik erkölcsi és anyagi felelősségét érint­hetik — például a rongálások. Ha ezt egy komo­lyabban gondolkodó társuk leleplezi, ez is árulko­dás? De hiszen akkor a felnőtt társadalomban is árul­­kodásnok kell minősíteni minden olyan bejelentést, panaszt, leleplezést, amit a törvény nemcsak elvár, de elmulasztását vétségnek nyilvánítja! Miért ne biztosítsunk védelmet azoknak a gyere­keknek társaik közt, akiket a sors nem áldott meg kemény öklökkel, banditaszellemmel, s akik unos­­untalan ki vannak szolgáltatva a nyers brutalitást képviselő „menő fejek"-nek. Akik a közösségellenes ösztöneiket kisebb, gyengébb társaikon élik ki, s vagánykodásaikkal, hatalmaskodásaikkal szemben senki nem nyújt/ védelmet, hiszen a szülő nem so­kat tehet, a nevelőknek pedig kényelmesebb azt mondani: „Fiam, ne árulkodj! Az árulkodás csúnya dolog I" A mi társadalmunk humanizmust hirdet, s gyakor­latában is ez érvényesül. Egyik ember sem lehet kiszolgáltatva a másik önkényének. ÉS A SPORT HELYE? zőkönyvében olvastuk: az iskolai testnevelésnek és sportnak minden eddiginél nagyobb szerepet kell játszania a gyermekek és serdülőkorúak intelektuális és fizikai egyensúlyának megterem­tésében és a nevelésben. Ennek az elvnek világ­méretű elfogadtatására az UNESCO a Testneve­lési és Sport Világtanáccsal közösen a tagálla­mok sportminisztereinek összehívását tervezi, majd az oktatásügyi tárcák legmagasabb szintű képviselőit hívja egy asztal köré ebben a té­mában. A Szovjetunióban pedig még az idén nagyszabású nemzetközi konferenciát terveznek a testnevelésnek és a sportnak az ifjúság neve­lésében betöltött szerepéről. A korszerű oktatói-nevelői szemlélet a test­nevelés gyakorlatanyagát nem egyszerű tan­anyagként kezeli. Számos nemzetközi fórumon hangzik el, hogy a tanórai testnevelés, a tömeg­sport-versenyekkel és a szabad idő egészséges eltöltésének megszervezésével együtt nevelési funkciót is betölt, a személyiség teljes kibonta­kozását segíti elő, vagyis az életre készít fel. Lényegében ezt a szemléletet kell nekünk is megvalósítanunk iskoláinkban. ÚJ CSILLAG Beavatottak vé­leménye szerint új csillag jelent meg a francia filmvilág egén. A neve Nicole Calfan. Eddig már 15 filmben bizonyította ké­pességét. A si­kerekhez veze­tő útján iean Yanne, híres szinész és ren­dező is egyen­geti, aki Nicole férje. A HIRES PAPAGÁJ MEGMÉRETETT ÉS... HELIKOPTER SEGÍTSÉGÉVEL A helikoptert egyre gyakrabban felhasznál­ják az építkezéseknél. A johannesburgi üzlet­­központ nehez kupolá­ját is helikopter szállít­ja rendeltetési helyére. Az állatok ido­­mítóit már sok­szor megcso­dáltuk. Hajme­resztő cirkuszi mutatványokra képesek azok az állatok, me­lyeket kitartó munkával ké­peznek ki. A zágrábi Ljerka Matics papa­­gájidomítással foglalkozik. A papagáj énekel, szaval, és amint azt képünk bizonyítja, még a kis kerékpárra is felül. egyáltalán nem találtatott köny­­nyünek, mivel a híres román teni­szező Hja Nastase nehéz ellenfélnek bizonyult még a közelmúltban is. Hírnevét csak növeli az a tény, hogy ő is helyet kap Madame Tussaud viaszfigurái között. Madame Tussaud kiállítótermében a leg­híresebb emberek élethű viaszfiguráit helyezik el.

Next

/
Thumbnails
Contents