A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-04 / 40. szám
Ifjúsági presszó Ashabadban Türkménia a Szovjetunió legdélibb köztársasága, területe csaknem félmillió négyzetkilométer. E terület négyötödét hatalmas sivatag uralja — csak a Szahara nagyobb nála. Az éghajlatot a perzselő nap, a homok és a vízhiány szigorúvá és keménnyé teszi. A Kara-Kum azonban mégsem csak víztelen pusztaság, hőség és porviharok hazája: végeláthatatlan ültetvényeken termelik itt a finomszálú gyapotot, óriási legelőin juhnyájak találnak dús füvet, s a föld mélye is nagy kincseket rejt. A sivatag azonban semmit sem ad ingyen. A Kara-Kum meghódítása óriási beruházásokat, az egész ország nagy erőfeszítéseit igényli. A Kara-Kum csatorna az élet útja a homoktengerben. Másfélmilliárd rubel kellett ahhoz, hogy vizet adjanak Murgab és Tedzsen szomjazó körzeteinek, szovhozokat létesítenek az újjászületett földeken, és hogy Ashabad vizet kapjon. 850 kilométer hosszúságú csatorna készült el eddig. És épül már az Ashabadtól Kazandzsikig vezető csatorna is — ez és újabb szűzföldeknek a feltörése további másfélmilliárdba kerül. T ürkméniót „a rövid árnyékok országának" nevezik, mivel a nap szinte reggeltől estig merőlegesen tűz. Csak estefelé bukik le hirtelen, mintha pihenőt akarna adni az élőlényeknek, és gyorsan eltűnik a látóhatár alján, Egyszer a Kara-Kum csatornán ért az este s akkor láttam, milyen gyorsan megy át itt a nappal az éjszakába. Motorcsónakon suhantunk el a kikötők mellett, ahol uszályok, hajók, vontatók vesztegeltek, láttuk a pontonhidakat és a csatorna medrét egyenesítő vízágyúkat. Kapitányunk, a volgai Alik Szadikov hét évvel ezelőtt érkezett a Kara-Kumba, s elmondta, hogyan nőttek ki szeme láttára a puszta földből a ma már értékes gyapotot termesztő szűzföldi szovhozok központjai, hogyan borultak először fehérbe a kara-kumi gyümölcsösök. Nekem pedig délibábnak tűnt minden: könnyű motorcsónakunk, amely hangtalanul hasította a zöldeskék víztükröt, a távoli Volgától idetelepült fiatalember, és minden, amit csak láttam. A csatorna partján műút húzódik. Reng a föld a gépkocsióradattól. A túlsó parton az ősi Mérvnek, az egykori hatalmas szeldzsuk birodalom fővárosának romjai szunnyadnak. „Horaszán legdicsőbb városa1' fölött, amelyet az idegen hódítók romhalmazzá változtattak, tikkasztó hőség és csönd honol. A holt város 8 évszázada őrzi annak emlékét, hogyan pusztultak el itt civilizációk, hogyan lepte be a homok a hajdani karavánutak nyomait. Mérv mellett pedig ma sarjad és virul az élet. A holt földet új kor új emberei keltik életre, s új utakat építenek. A Kara-Kum csatorna mezsgye az élet és a halál között, szinte fel sem lehet sorolni, mennyi változást hozott erre a tájra. Türkménia tíz évvel ezelőtt alig több mint 300 000 tonna gyapotot termesztett évente, tavaly viszont már több mint 1 millió tonnát adott el az államnak. A termés 40 százalékát a csatornából öntözött földekről szüretelték. A világ szőrmeárverésein keresett cikk a karakül juh prémje. Ezt a fajtát a türkmén sivatagok oázisain nevelik. Az ötéves tervidőszak végén a Közép-Kara-Kum legelőin már 5 millió karakül juhot terelgetnek majd a pásztorok. Hat évvel aztán, hogy az Amu-Darjától Ashabadig húzódó csatornát állandó használatba vették, a kör-
