A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-04 / 40. szám
zetéből származó termékek — a gyapot, a karakülprém, a hús, b tej, a tojás, a gabona, a zöldségfélék, a szőlő, a híres dinnye — értékesítése révén visszafizethették az államnak az építésbe fektetett összeget, 1972 elejére már 1 milliárd rubel tiszta hasznuk is volt. Ez a pénz a kolhozoknál és a szovhozoknál marad, ebből finanszírozzák a lakóházak, az Iskolák, a könyvtárak, a kórházak építését, a gépvásárlásokat, az útépítést és az öntözőrendszerek bővítését. Kiküldetésem első napján az ashabadi szállodában NDK-ból érkezett turistákkal ismerkedtem meg. Már jártak a csatornánál, a víztárolóknál, s egyre azon erősködtek, hogy elegendő látni „a világ e csodáját", és máris megérti az ember, milyen gyors ütemben alakul át a.Kara-Kum. Most már saját benyomásaim aldpján kész vagyok egyetérteni velük. De azokról sem feledkezhetem meg, akik a sivatagi munkahelyeken nem üdülhetnek fel a csatorna húsétól. Mert Türkméniának nemcsak mezőgazdasága van, még ha az országos munkamegosztásban nagy szerepet játszik is ez az ágazata. Türkménia olajáról is híres. A türkméniai olajkincset már 700 évvel ezelőtt felfedezték, de még 50 évvel ezelőtt is ugyanúgy termelték ki, mint Dzsingisz kán idejében: kutakban gyűjtötték össze, s tömlőkkel merték ki. Ma Nyebit-Dag körhyékén és Koturgyepe sokszor 200 méter magas homokhegyei között nagy olajkutak működnek. Láttuk', hogyan dolgoznak a sivatagban a Satlik— Hiva gázvezeték utolsó kilométerein. A Szovjetunió európai körzetei már évek óta kapnak tükrmén földgázt. Most még egy vezeték, mégpedig az eddigieknél nagyobb teljesítményű kapcsolódik be a Közép- Azsiából a Szovjetunió központi iparvidékéig húzódó gázvezetékbe. Az ötéves tervidőszak végén már Türkménia adja majd a szovjet földgáztermelés 20 százalékát. tevetejet iszunk. „Mikor megyünk már a kútra?" — tért vissza az előbbi témára a fotoriporter. „Akár most is mehetünk — így a háziasszony —, csak nincs értelme odavinni a tevéket, mert három napja teleitták magukat, és most legalább egy hétig nem szomjaznak meg." A teve egyébként Kara-Kum sok körzetében ma is nélkülözhetetlen. Utánuk azonban a repülőgép a legelterjedtebb és legkedveltebb közlekedési eszköz. Az utas- és a teherszállító gépek mellett minden repülőtéren ott állnak az indulásra kész egészségügyi helikopterek. A helikopteren, amely a pásztorok telepére vitte az orvosokat, egy óra repülés 200 rubelbe kerül. Az egész repülésre 500 rubelt költött az állam, vagyis többet, mint amennyibe egy Moszkva—Párizs repülőút oda-vissza kerül. A pásztoroknak azonban ezzel semmi gondjuk. Nem kell számolgatniuk azt sem, mennyibe kerül azoknak a pedagógusoknak a munkája, akik alsó tagozatos gyermekeiket oktatják Nap-berendezés a Kara-Kumban Türkménlában ezen kívül gyorsan fejlődik a vegyipar, az olajfeldolgozó ipar, a fémfeldogozó ipar, az elektrotechnikai ipar és a gépgyártás. Fejlett a türkmén textilipdr és műtrágya-gyártás is. Több száz kilométeres villamos távvezetéke szerves része a közép-ázsiai enfergetikai gyűrűnek. A cári Oroszország egykor elmaradott peremvidéke, amelynek félévszázaddal ezelőtt 64 vaseke volt az egész technikai „kapacitása", ma olajszivattyúkat és földgyalukat, a vakító, perzselő napfény ellen védő üveget, kohászati és végyiműveknél használatos szellőzőberendezéseket, kiváló minőségű tiszta ként és kenyérgyári berendezéseket szállít más szövetségi köztársaságokba. A türkmén vállalatok termékeit 50 országba expbrtólják. A Karam-Kum első ipari létesítménye 1928-ban épült. Azóta az ipari termelés 136-szorosra, a gyapottermesztés pedig 100-szorosára nőtt. Ilyen fejlődési ütem nagy beruházások nélkül természetesen lehetetlen lett volna. És minél jobban erősödött a népgazdaság, annál inkább növekedtek a köztársaság fejlesztésére fordított összegek is. A mari repülőtéren felszállásra készen állt egy helikopter, hogy a Kara-Kum középső vidékén legeltető pásztorokhoz induljon. Szerencsére nem rendkívüli hívásra ment, hanem egy orvoscsoportot vitt szűrővizsgálatra. Megengedték, hogy mi is velük menjünk. Tíz napot töltöttünk már a sivatagban, kezdtük megszokni nehéz körülményeit, de még mindig lépten-nyomon elárultuk tudatlanságunkat. Repetyekben, a Sivatagkutató Intézet állomásán, ahol a nyári csúcshőmérséklet mindössze 8 fokkal marad el a líbiai sivatagi „hőségpólus" hőmérsékletétől, megriadtam egy ártatlan kis póktól, azt hittem, hogy skorpió, de teljes nyugalommal ráztam ki a cipőmből a kavicsnak hitt tarantula mérgespókot. A sivatagi kútnál is megjártuk. Míg az orvosok sorra megvizsgálták a felnőtteket, kollégám egy türkmén kisfiút akart lencsevégre kapni. „El tud vezetni a gyerek egy tevét az itatóhoz?" — kérdezte a kisfiú mamáját. „Persze — felelte az asszony —, de a tevék nemrég Ittak." „Nem baj, várhatunk" — mondta kollégám nagy nyugalommal. Az asszony meglepődve húzta fel szemöldökét, s a visszafojtott nevetés szikrái villantak meg szemében, ölünk a tágas, tyekini szőnyegekkel kibélelt jurtában, beszélgetünk, teázunk, A Türkmén Képzőművészek Szövetségének kiállítóterme (a felső tagozatosok bentlakásos iskolákban tanulnak). És ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a pásztorok csak azokkal a jogokkal élnek, amelyek minden szovjet embert megilletnek, bárhova vesse is őket sorsuk, munkájuk. Palen szenátor, aki 1910-ben ellenőrző körúton járt a hajdani Kaszpintúli területen (oda tartozott a mai Türkménia is), érdekes okmányt hagyott ránk. Arról írt, hogy a területi központban, Ashabadban kétszer annyit költenek a rendőrség fenntartására, mint az egészségügyre, s még ennek az összegnek a felét is felemészti a város egyetlen, 35 ágyas kórházának fenntartása, ahol a gyógyíthatatlan betegeket és a fertőző kórban szenvedőket helyezik el. Figyelemreméltó a következő adat is: Turkesztánban 1914-ben a közoktatásra egy főre számítva 5 kopejkát, vagyis a lélekszámot alapul véve alig több mint 50 000 rubelt költöttek. Ma Türkménlában tízezer lakosra 23 orvos jut, az NSZK-ban 20, az Egyesült Államokban 19, Japánban 15. Abban az országban, ahol a forradalom előtt ezer emberből 7 tudott csupán írni és olvasni, ma a tízezer lakosra jutó diákok száma kétszer annyi, mint Franciaországban, 4-szer annyi, mint Törökországban, és 11-szer annyi, mint Iránban. külföldi mozaik NEMZETKÖZI GAZDASÁGI GONDOK 1974-BEN Vigasztalan képet festenek a konjunktúra prófétái 1974 gazdaságpolitikájáról. Főképp két probléma okoz gondot: az infláció és teljesítménymérlegek egyre növekvő hiánya, azaz a külföldi kereskedelmi partnerekkel szemben fennálló fizetési kötelezettségek kiegyenlítetlensége következtében jelentkező deficitek. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) előzetes becslése szerint például Japánnak, Olaszországnak és Nagy-Britanniának 1974-ben soha nem tapasztalt méretű, nyolc és tízmilliárd dolláros hiánnyal kell számolnia. Az NSZK teljesítménymérlege viszont — az exportgazdaság kedvező helyzete következtében — hétmilliárd dollárt kitevő csúcstöblettel fog zárni. A behozatalok drágulása még jobban fokozza az amúgy is erős áremelkedést. Szinte valamennyi ipari államnak az idén bele kell nyugodnia a kétszámjegyű pénzelértéktelenedési rátába. Csak Ausztria, Svájc és a Német Szövetségi Köztársaság tudja a drágulás növekedését 10 százalék olatt tartani. HÉTSZÁZMILLIÓ ÉHEZŐ Az ENSZ Mezőgazdasági Szervezetének világkonferenciája előtt öt hónappal élelmezéstudományi szakemberek egy csoportja részletes tanulmánnyal lépett a nyilvánosság elé. A megállapítások riasztóak. A tanulmány megerősíti az évek óta kirajzolódó tendenciát: a szegények szegényebbek, a gazdagok gazdagabbak lesznek. 1985-ben a FAO munkatársainak hat másik világszervezet vizsgálataira támaszkodó becslése szerint a harmadik világ 34 országában mintegy 700 millió rosszul táplált ember lesz. Nyugtalanítóak az erősen emelkedő árak. Ennek következtében sok ország „egyszerűen nem engedheti meg magának" a gabona behozatalát. Az éhínségre ítélt országok reakciója a múlthoz képest lényegesen megváltozott. Korábban egyedüli eszközük a tartalékok hasznosítása és az állatállomány fölélése volt. Ma ezek az államok segítséget kérőén a világközvéleményhez fordulnak. Az élelmiszer-kereslet ingadozóbb, mint valaha, és „várható, hogy ez a gyakorlat továbbra is megmarad”. Világszerte lényegesen keményebb a harc a nagyobb termésért és főként a nagyobb gabonatartalékokért, mint amennyire ezt a római világszervezet elismerni hajlandó. A technikai lehetőségekkel szerény nemzeti realitások állnak szemben. HULLADÉKBÓL VORWÄRTS Három fontos emberi probléma, az éhség, az energiahiány és o környezetszenynyezödés megoldásához járul hozza az amerikai vegyészek legújabb kutatásainak eredménye. Cellulózetartalmú hulladékból, újságpapirosból, műanyagmaradványokból és szerves trágyából szölöcukrot, fehérjeanyagokat, továbbá etilalkoholt állítanak elő. Ez energiagazdag benzinadalékként égethető el autómotorokban. Egy, a trópusokon honos, hosszú idő óta kártékonynak ismert penészgomba indítja el a cellulózeanyagban az egész változást.
