A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-04 / 40. szám
A SZELLEMI TERMÉKEK GYŰJTÉSE AZ ALAKULÓ CSEMADOK KÖNYVTÁR TERVE Kulturális életünknek egyik igen fontos tényezője a könyv és a könyvtár. Érdemes megemlíteni, hogy 1948 februárja, a munkásosztály győzelme óta eltelt időszak alatt Csehszlovákiában — csehszlovákiai magyar szerzőktől — összesen mintegy ötszáz mű jelent meg. Eredményes munka jellemzi a könyvtárak tevékenységét is. A kultúra demokratizálása és a szocialista társadalom nyújtotta előnyök révén az utóbbi években ezrek és ezrek váltak rendszeres olvasóvá, kapcsolódtak be a művelődés folyamatába. A könyvtári munka vonalán azonban — főleg a nemzetiségek lakta területeken — még igen sok a teendő. A könyvtári törvény értelmében a közművelődési, tehát a járási, a városi és a falusi könyvtárakat nálunk a járási, a városi és a he*lyi nemzeti bizottságok oktatás- és művelődésügyi osztályai irányítják. Ezek a szervek hivatottak gondoskodni a könyvtárak fejlesztéséről, anyagi ellátásáról és nem utolsósorban a könyvtárosokról. A nemzeti bizottságok legtöbbje kifogástalanul dolgozik, a könyvtárakat megfelelően támogatja és irányítja. A legtöbb helyen elsősorban az oktatás- és művelődésügyi osztálynak köszönhető, hogy a könyvtár rendelkezik a szükséges felszereléssel és példásan teljesiti hivatását. Ám előfordul, hogy némelyik könyvtár távolról sem felel meg az olvasók és a kor igényeinek. A hiányosság többnyire annak tulajdonítható, hogy néhol a szakigazgatási szerv vagy megfeledkezik a könyvtárról, vagy ha törődik is vele, az irányítást nem a szükségletnek megfelelően végzi. A magyarlakta vidékek könyvtáraiban leginkább két fogyatékosság észlelhető. Az egyik az, hogy a könyvek nem mindig a lakosság érdeklődési körének megfelelően oszlanak meg. A másik az, hogy a könyvtárosok a magyar nyelvű könyvekre vonatkozólag alig kapnak szakmai útmutatást. Gátolja a munkát és a könyvek funkciójának a teljesitését, hogy a magyar nyelvű időszaki kiadványok gyűjtésével és osztályozásával központilag nálunk jelenleg rendszeresen senki sem foglalkozik. A sajátos jellegű központi könyvtárnak elsősorban az lenne a hivatása, hogy összegyűjtse a hazai kiadású magyar nyelvű könyveket, újságokat, folyóiratokat és a különféle publikációkat; gondoskodna a nemzetiségi kultúrára vonatkozó szellemi termékek, bibliográfiai és információs feldolgozásáról. E könyvtár — vagy bibliográfiai információs központ — részét képezhetné a hasonló jellegű szlovák nyelvű intézményeknek, és azok mintájára dolgozna. A felszabadulás óta igen számottevő eredményeket értünk el a szellemi élet valamennyi területén is. Nemcsak nemzetiségi — és főleg nem elsősorban nemzetiségi —, hanem össztársadalmi érdek, hogy a szocialista társadalmi rend és a gyakorlatban érvényesülő lenini nemzetiségi politika eredményeképpen született és születő értékeket összegyűjtsük és az érdeklődők számára hozzáférhetővé tegyük. (Nem egészséges jelenség, hogy a csehszlovákiai magyarok szellemi kultúrája, amely sok tekintetben a nemzetek és nemzetiségek összefogásának és közös erőfeszítésének a gyümölcse, és amely más népeknek is forrásként szolgálhatna, jelenleg csak „oldottan“, illetve szétszórtan jelenti a szocialista társadalom értékeinek és kultúrájának a részét.) A központi könyvtárra vonatkozó elképzeléseket azért is meg kellene valósitani, mert a szlovákiai könyvtárosok legutóbbi kongresszusának határozata többek között indítványozta, hogy központi szervet kell' létesíteni a könyvtárak, a bibliográfiai és az információs munkahelyek rendszerének egységes irányítására, ki kell küszöbölni a könyvtárak szétforgácsoltságát, létre kell hozni a nagyobb, igényesen felszerelt, a tudományos és információs céloknak is megfelelő, minden tekintetben korszerű könyvtárak hálózatát. Szerintem a könyvtári munka tökéletesítését a CSEMADOK is elősegítheti. Jómagam a szövetség megalapításának 25. évfordulója alkalmából kötelezettséget vállaltam, hogy az említett szempontoknak megfelelően, megszervezem a CSEMADOK sajátos jellegű könyvtárát. A CSEMADOK Könyvtár-nak az lesz a feladata, hogy: — gyűjtse és rendszerezze az 1945 óta Csehszlovákiában — hazai szerzőktől — magyarul megjelent és ezután megjelenő könyveket, időszaki kiadványokat, — gyűjtse és rendszerezze az 1945 óta Csehszlovákiában magyarul megjelent és a jövőben megjelenő központi és vidéki újságokat, folyóiratokat, — gyűjtse és rendszerezze a csehszlovák-magyar kapcsolatok történetével foglalkozó hazai és külföldi kiadású műveket. A régebbi kiadványokat (adakozás révén) az olvasóktól, az új kiadványokat (tiszteletpéldány formájában) a kiadóktól szerezzük be. Mindez szerény elképzelés. De indulásnak talán jó, és alapja lehet az említett funkcióra hivatott sajátos jellegű központi könyvtárnak, dokumentációs központnak: szellemi termékeink tárházának. BALÁZS BÉLA SIKERES SZÁMVETÉS A CSEMADOK ladicei (lédeci) helyi szervezete is megtartotta már ünnepi ülését a szövetség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. Az ülésen F i n t a Imre számolt be a helyi szervezet eddig végzett sokrétű tevékenységéről. Mint a beszámolóból kitűnt, talán a színjátszó csoport volt az, mely az elmúlt negyed évszázadban a legsikeresebben működött, hiszen 25 év alatt összesen 32 színdarabot adott elő, s volt olyan színmű is, amelyet 15—20-szor is előadtak ... Igaz, a kezdeti évek meglehetősen nehezek voltak, hiszen akkoriban még nem volt kultúrház, így az iskola egy próbákra alkalmas osztályában kellett meghúzódni. Ezért a CSEMADOK helyi szervezete volt az, mely a színdarabok előadásainak bevételéből nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a járási szervek segítségével jól fölszerelt kultúrház épüljön a községben. Megnyitása új erőt adott a lédecieknek. Felújították a népi szokásokat, így a szüreti bált, a létratáncot, a fonót, később pedig megalakult a menyecskekórus, amely nagy sikerrel szerepelt a Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyen. Sőt, Kecskeméten és a magyarországi népdalénekesek Röpülj páva versenyének gálaestjén is vendégszerepeitek. Ám, a férfiak sem akartak szégyenben maradni, így hát Lédecen férfikórus is alakult. Szívesen látjuk vendégül községünkben a Magyar Területi Színházat és a környező városok, községek öntevékeny színjátszó csoportjait is. A lédeciek igyekezetét bizonyítja, hogy az országban az elsők között itt létesült néprajzi falumúzeum. Sikeres tevékenységről adhattak tehát számot a lédeciek, mely egyben azonban további jó munkára kötelez. VARGA JENŐ Prandl Sándor fel». A CSEMADOK KB SZŐTTES NÉPMŰVÉSZETI CSOPORTJA FELVESZ ÚJ TAGOKAT tánckarába és éneklő csoportjába az 1974/1975-ös évadra. Tagfelvétel a tánckarba 1974. október 8-án és 10-én 16,00—20,00 óráig, az éneklő csoportba 1974. október 7-én 16,00—20,00 óráig a tánckar próbatermében (Bratislava, Námestie 1. mája 30). A SZŐTTES tagja lehet minden 17 éven felüli fiatal, aki tehetséget érez magában a néptánc, illetve a népdaléneklés iránt. Érdeklődni lehet személyesen a CSEMADOK KB titkárságán — Bratislava, Mierové námestie 3—4, vagy telefonon a következő telefonszámokon: 533-94, 528-07, 511-47. Minden fiatalt szeretettel vár a SZŐTTES művészeti vezetősége. 11
