A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-04 / 40. szám

LŰRINC2 GYULA rj/za (A Szlovák Nemzeti Felkelés ciklusból) Segédanyag versenyzőknek A „CSEMADOK-vetélkedők a Szlovák Nemzeti Felkelésről" utolsó fordulójához Amint arról már többször beszámol­tunk, a CSEMADOK Központi Bizottsá­ga, a Népművelési Intézet nemzetisé­gi osztálya és az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának nemzetiségi osztálya 1973 őszén nagyszabású, négyfordulós vetélkedőt szervezett „Ki tud többet a Szlovák Nemzeti Felkelésről?" címmel az SZNF 30. évfordulójának tiszteleté­re. 1974 januárjában kezdődött el a nemes versengés s ez év október 11-én érkezik el utolsó s egyben döntő for­dulójához. A nagy érdeklődéssel kísért körzeti, járási és országos elődöntők után 27-en maradtak versenyben, s ok­tóber 11-én Bratislavában, a Vigadó kistermében mérik össze tudásukat. A vetélkedő utolsó fordulójának kérdé­seivel mi is foglalkozunk. Ily módon kí­vánunk segítségére lenni a központi döntő 27 versenyzőjének. 0 A német fasiszták és szlovák fa­siszta segítőtársaik véres bosszút áll­tak a hős felkelőkön a Szlovák Nem­zeti Felkelés visszaszorítása után. A felperzselt községek között szerepelt Kaliite és Kremniíka Is. • A Szlovákia területén harcoló par­tizáncsoportokban sok szovjet állam­polgár Vett részt. Aszmolov, Szemjono­­vics és több más bátor partizánpa­rancsnok neve ismert. Szervező és irá­nyító készségükkel, gazdag harci ta­pasztalataikkal voltak segítségére a szlovákiai antifasiszta harcnak. 0 A Nógrádi-partizáncsoport Szlo­vákia területén, majd Salgótarján tér­ségében fejtett ki harci tevékenységet. A felszabadulás utón Nógrádi Sándor több fontos állami és pártfunkciót töl­tött be. Az 1956-os magyarországi el­lenforradalomról szóló „Akkor Magyar­­országon“ című könyvét szlovák nyelv­re is lefordították. 0 Ladislav Novomesky kiváló szlo­vák politikust, publicistát és költőt 194.3- ban a S2LKP V. illegális központi bi­zottságának tagját, az illegális Szlo­vák Nemzeti Tanács egyik létrehozóját 70. születésnapja alkalmából magas ki­tüntetésben részesítették. 0 Karol Smidke, az SZLKP V. ille­gális központi bizottságának egyik ve­zetője 1944. augusztus 4-én utazott re­pülőgéppel Moszkvába, mint a Szlovák Nemzeti Tonács küldötte, öt bízták meg azzal, hogy tájékoztassa a CSKP moszkvai vezetőségét és az Illetékes szovjet szerveket a szlovákiai helyzet­ről. Karol Smidke, az aktív kommunista funkcionárius 1952. december 15-én halt meg. 0 Ha köztársasági elnökünk, Ludvík Svoboda hadseregtábornok nevét em­lítik, akkor az I. önálló csehszlovák zászlóalj is eszünkbe jut, amely 1942 februárjában a Szovjetunió Buzuluk városában alakult. 0 A Petőfi partizánegység a német túlerő támadása nyomán több kisebb csoportra bomlott fel. Az egyik ilyen csoport Adler Károly vezetésével Szlo­vákia hegyei közé vonult vissza. A né­metek azonban az egységet felszámol­ták és vezetőjét 1944. december 20-án Dobsinán kivégezték. 0 A felkelő szlovák hadsereg pa­rancsnoka Jan Golián tábornok volt, majd később megérkezett Londonból Moszkván keresztül Rudolf Viest tábor­nok, aki 1944. október 7-én a felkelő szlovák hadsereg fölött átvette a pa­rancsnokságot. 0 A felkelés kitörésekor az egész szlovák hadsereg nem tudott csatla­kozni néhány magasabb rangú tiszt árulása miatt. Az árulók közül főleg a kelet-szlovákiai hadtest és a nyitrai helyőrség parancsnokának a neve vált ismertté. Az SZNT vezetőségének három kommunista tagja volt. Husák, Novo­mesky és Smidke. Az SZNT megalaku­lását megelőzte a kommunista antifa­siszta mozgalom és az ellenállási moz­galom polgári szárnya között létrejött megállapodás. Az úgynevezett Kará­csonyi egyezmény létrejöttét befolyá­solták olyan fontos események is, mint 1943. november 28-án a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az USA kormány­főinek teheráni csúcsértekezlete, vala­mint a csehszlovák—szovjet barátsági és háború utáni együttműködési szer­ződés megkötése, amelyet csehszlovák részről 1943. december 12-én Eduard Benes írt alá Moszkvában. 0 Köztudott, hogy az I. csehszlo­vák önálló zászlóalj 1943 márciusában vett részt először bevetésen a Szoko­­lovo város felszabadításáért folyt har­cokban. Ott esett el Otakar Jaros fő­hadnagy. 0 volt az első nem szovjet állampolgár, akit halála után a Szov­jetunió Hőse címmel tüntettek ki. A zászlóalj 1943 őszén alakult át dan­dárrá. 0 1945 januárjában az Edelweiss büntető osztag, amelynek parancsno­ka Thun-Hohenstein ezredes volt, a La­dislav Niínansky százados vezette szlo­vák csoport segédletével felperzselte a 2iar nőd Hronom-i járásban levő Kfak és Ostry Grúfi községeket. Kfakot a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrend I. fokozatával tüntették ki. 0 A martini járásban levő Sklabifta községben már a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése előtt kikiáltották a Csehszlovák Köztársaság visszaállítá­sát. Ez 1944. augusztus 21-én történt. A hatalmat egy új, népi közigazgatási szerv vette át, a forradalmi nemzeti bi­zottság, a mai nemzeti bizottságok elődje. Sklabinát később elfoglalták a vlaszovisták és 48 férfit agyonlőttek. 0 Szlovákia területén a fasiszta el­nyomás elleni fegyveres harcot a par­tizánok kezdték. Az első két partizán­­csoport 1942 őszén alakult. Az egyik a Kis-Kárpátokban, Jaroslav Lininsky és Alexander Markus volt a szervezőjük, a másik csoport Kelet-Szlovákiában ala­kult Pavol Boros vezetésével. 0 A szlovák nemzet antifasiszta har­ca jelentős támogatást kapott a Szov­jetuniótól. 1944. július 26 és augusztus 8 között öt partizáncsoport érkezett az Alacsony-Tátra térségébe. A felkelés alatt a Szovjetunió kb. 300 tonna ha­dianyagot szállított a felkelő területre. Később hazánk felszabadításában kb. egymillió szovjet katona vett részt. 0 1944. szeptember 17-én Schmer őrnagy vezetésével angol katonai misz­­sziá érkezett Banská Bystricába. Októ­ber 7-én James Holt Green tengerész­­hodnagy vezetésével az amerikai kato­nai misszió is megérkezett. Feladatuk volt, hogy kapcsolatot teremtsenek a felkelés vezetőivel. A két misszió tag­jait a németek a felkelés visszaszorítá­sa után meggyilkolták. 0 A felkelés megsegítése céljából a szovjet hadvezetés 1944. szeptember 8- án megindította a duklai hadművele­tet. Ennek végrehajtásával K. Sz. Mosz­­kalenko vezérezredes vezetésével a 38. szovjet hadsereget bízták meg, mely­nek kötelékeibe tartozott Ludvík Svo­boda hadseregtábornok parancsnoksá­ga alatt az I, csehszlovák hadtest is. A hadművelet során a szovjet haderők 19 ezer, míg a csehszlovák hadtest 1800 embert veszített. A hadtest kato­nái 1944. október 6-án lépték át a csehszlovák határt. 0 Az illegális ellenállási mozgalom­ban fontos szerepet játszott az illegális sajtó. Köztük a Hlas fudu is, amely­nek első számát 1940 januárjában Martinban nyomták. A lop ma az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizott­ságának sajtóorgánuma. 1941 őszétől megjelent egy másik illegális lap is, Zprávy KTK címen. A KTK a Komunis­­tická tlacová kancelária — Kommunis­ta Sajtóiroda — rövidítése volt. 0 Vita előzte meg a Csehszlovák Köztársaság felújításáról, külpolitikai orientációjáról és a Szovjetunióhoz va­ló viszonyáról való elképzeléseket. Az ellenállási harcban részt vevő polgári csoportok München előtti formájában képzelték el a Csehszlovák Köztársasá­got, vagyis polgári demokratikus köz­társaságként. Ezek az ellenállási moz­galom egyetlen irányítójának a londoni emigráns Benef-kormányt ismerték el. A kommunista párt viszont következete­sen harcolt a cseh és a szlovák nem­zet egyenjogúságán alapuló, külpoliti­kailag szorosan a Szovjetunióval együtt­működő népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság megteremtéséért. 0 A Szlovák Nemzeti Tanácsnak nem volt összeköttetése a szovjet had­vezetéssel. Ezért 1944. augusztus 4-én küldöttséget Indított Moszkvába a ter­vek összehangolására. Miközben a kül­döttség Moszkvában tárgyalt és a szov­jet hadvezetés a haditervek kidolgozá­sával volt elfoglalva, Szlovákia terüle­tén olyan méreteket öltött a partizán­mozgalom, hogy ez augusztus 28-án ürügyül szolgált a németeknek Szlová­kia megszállásához. így a Szlovák Nem­zeti Tanács kénytelen volt az első al­ternatívát választani és megadni a jelt a felkelés megkezdésére, anélkül, hogy ez összhangban lett volna a szovjet hadvezetés terveivel. 0 A Szlovák Nemzeti Tanács nem akart a közismerten németbarát Malár tábornokkal kapcsolatba lépni. Ezért helyettesét, Talsky ezredest kapcsolták be a felkelés terveibe. Talsky azonban csalódást okozott. Augusztus 3-án, ami­kor Malár Bratislavábo repült, ahelyett, hogy átvette volna a parancsnokságot és teljesítette volna feladatát, a Szov­jetunióba repült, hogy terveit Konyev marsaitól egyeztesse. Malár közben a bratislavoi rádióban beszédet intézett a parancsnok nélkül maradt katonák­hoz, és felhívta őket, hogy ne harcol­janak a németek ellen. Ez bomlasztó­­lag hatott, és a németeknek a két had­osztály nagy részét sikerült harc nélkül lefegyverezniük. 0 Az SZLKP vezetése és a Szlovák Nemzeti Tanács olyan értelmű utasítást is kiadott, hogy ha a hadsereg már nem tudja magát tartani a német túl­erővel szemben, vonuljon vissza a he­gyekbe és folytasson partizánharcot. Viest tábornok, a felkelő hadsereg fő­­parancsnoka nem készítette elő ennek a feladatnak a végrehajtását, hanem október 27-én kiadott parancsában lé­nyegében feloszlatta a hadsereget és minden katonának saját belátására bízta, hogy tovább harcol-e a partizá­nok között, vagy leteszi a fegyvert. Ez a parancs zűrzavart okozott és sok szlovák katonát juttatott a németek ke­zére. 10 hót

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents