A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-27 / 39. szám
— Köszönömmel teli van a padlás — mosolyintott a fiú szemébe a lány és felállt. — Ezt mifelénk is így mondják. — Merre van az a mifelénk? — Lenn, a síkságon: olyan meszszire futhat rajta az ember szeme, hogy csuda. Hallottál már valaha a Garamról? — Hallottam ... Valamikor régen tanultam róla. Tán igaz sem volt... Ki állított ide virrasztani? — Senki. Magamtól vállaltam. — Akkor csak virrassz — mondta a lány és elment. Csak a nagy üresség maradt utána. Azt hiszem, mértékkel közeledtem hozzá, gondolt az őrnagy figyelmeztetésére ... Egyébként nincs ebben a lányban semmi különös. Az ilyen fajtából pontosan tizenkettő egy tucat, biggyesztett... Két-három hasábot dobott a tűzre, újra visszaült a helyére, fejebúbjára tolta a sapkáját. Hiányérzete támadt. Hát azért mégsem olyan szimpla lány, nem bizony, tűnődött. Van benne valami, ami az átlagosból hiányzik. És éppen az a picike többlet teszi vonzóvá, a fene vinné el! Lassabban a testtel, kiskatona, nyugtatta és fékezte magát. Más sem hiányzik csak az, hogy belecsavarodjon. Ahogy tűnődve végiggondolta az életét, rájött, hogy igazán szerelmes még nem is volt. Eletyepetyézett ugyan már egy-két fehércseléddel, de az csak amolyan kamaszos játszadozás volt, semmi több ... Mindig olyan szekérre akart felszállni, amelyikre nem vették fel. Mert például egy időben tetszett neki a tanító lánya, a Liliké. Igaz, kissé fitos volt az orra, majhogynem beleesett az eső, keskeny, akaratos a szája vonala, egészében véve azért mégis tetszett neki... Később meg Zsókához, a tiszteletes úr lányához vonzódott, mert a Zsóka aztán nő volt ám a talpán, de mi haszna, ha észre sem vette őt. Igencsak fennhordta az orrát. Hajnaltájt újra nyílt az ajtó. Megdobbant a szíve, azt hitte, ismét a lány jön. A parancsnok volt, vállára borított csukaszürke köpenyében. Kissé gondterheltnek látszott. A sebesültek mellé állt, néhány percig szótlanul nézte őket, aztán leült a kiskatona mellé a lócára. Mereven nézte maga előtt a földet. A kályhaajtón kilobogó lángok fénye játékosan rá-rávetődött a vékony arcára, fekete szakállára. — Élnek-e a szüleid? — kérdezte hosszú hallgatás után. — Apám még él, ha ugyan él... Szeptemberben kaptam tőle levelet utoljára ... Édesanyám már meghalt. — Hát testvéreid vannak-e? — Volt kettő. — Mi lett velük? — A bátyám Voronyezsnél maradt, az öcsémet meg a tüdővész vitte el. Csend, csak a kályhában pattogott és lobogott a gyantaillatú fenyő. Olykor a barak sarkába is ellobogott a fény. A. NY. OSZTROVSZKIJ VÍZSZINTES: 1. Egy oroszul. 4. Kísérettel együtt utazó társaság a sivatagban. 10. Fundamentum. 14. Csuk. 16. Kenyérsütéshez szükséges. 18. Becézett női név. 19. Szovjet repülőgép jelzése. 20. Magyar Optikai Művek. 22. A nagy távon közlekedő motorgépkocsik jelzése. 23. Idegen Samu. 25. Papírmérték. 26. Elvetett gabona. 28...............Zoltán világhírű magyar zeneszerző. 30. Válogatott (é. h.). 32. Tovább jutok. 35. Síkság. 37. Vastag, szőrös gyapjúszövet. 39. Kutat. 40. Névelővel: harckocsi. 41. Kairó betűi. 43.............futás, Vörösmarty hőskölteménye. 45. Hangtalan mese. 47. ... de Janeiro, város Brazíliában. 48. Gazdagságban van! 50. Lopva figyel. 51. Egyformák. 52. Nem azé. 54. Konyhaeszköz. 56. Fogház ablakain van. 57. Hegy több szláv nyelvben. 58. Állandósult kifejezés-e? 59. Szülő. 60. Spanyol női név. 62. Boldogsága. 64. Hangtalan besúg. 65. Kétszer ötszáz római számmal. 66. Magot hint. 68. Itália része. 69. Fehér bottal jár. 71. Kínai női név. 72. Angol szeszes ital. 73. Lázcsillapí- tó. FÜGGŐLEGES: 1. Osztrovszkij ismert regénye. 2. Európai nép. 3. Jegyez. 5. Ha szlovákul. 6. Piros Bécsben. 7. Még egy Osztrovszkij regény címe. 8. Erődítmény. 9. A legmagasabb értékű kártyalap. 11. ötvenegy római számmal. 12. Török férfinév. 13. Osztrovszkij egyik regényének főhőse. 15. Az öregek támasza. 17. Duhaj. 20. Hullócsillag. 21. Hasznos rovar. 23. Temérdek. 24. Híg mellékétel, amibe kenyeret, húst szoktak mártogatni. 26. Veni .... vici. 27. Indiai eredetű, kockás táblán játszott játék. 28. Piszok. 29. Olyan betűi. 31. Háziállat. 33. A mélybe. 34. Kötőszó. 36. Ismeretlen névjele. 38. Együgyű. 40...........iacta est. 42. Korhol. 44. Aluminium vegyjele. 46.............György, író és pedagógus (i-y). 48.............szigetek az Atlanti-óceánban. 49. Irodalmi mű-e? 51. Magyar kártyával játszott kártyajáték. 53. Korszak. 54. A pók igéje. 55. Elődje. 56. Fogoly. 61. összeadást jelző szócska. 63. Csillagkép. 67. Személyes névmás. 70. Mely személy. Beküldendő a függőleges 1, 7, és 13. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül szerkesztőségünk címére: 890 44 Bratislava, Obchodná 7. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „A sajtó napja alkalmából kívánjuk, hogy jó barátot találjon minden olvasó lapunkban és munkatársaiban.“ — Én meg azt hittem, hogy erősebb tőről fakadtál — mondta az őrnagy. Rágyújtott, a kiskatonát is megkínálta. — Erőskötésű kun ivadéknak néztelek: a kormos hajad, a szemed, a kreol bőröd, az izomzatod... Ahogy így elnézem a kezed, a hosszú, vékony ujjaidat, szinte nem akarok hinni a szememnek, hogy járulhatnak ilyen testi felépítésű férfihoz ilyen hosszú ujjak ... A zongoraművészeké hasonló... a legnagyobb virtuózoké... Bár ki tudja, hogy mi szunnyadozik benned, milyen ősi erők munkálnak a véredben ... Ki tudja, milyen rejtett tehetség vár arra, hogy egy kedvező pillanatban kipattanjon belőled és kivirágozzon ... Öröm volt hallgatni a komoly, megfontolt, csendes beszédű őrnagyot. Egyáltalán nem volt parancsnok típus, de csak látszatra nem. Valójában kiváló pedagógus és művész volt, éleseszű és előrelátó karmester, aki nagyszerűen eligazodott az emberi gondolkodásmód és érzések szövevényes, nagyon bonyolult útvesztőiben. Egyszerre tudott simogatni és fegyelmezni, tanítani és parancsolni. Az őrnagy a következő percekben a magyar nép történelméről beszélt. Nem is beszéd volt az, hanem egy nagyszerűen felépített előadás Dózsa Györgyről, Mohácsról, az 1848-as szabadságharcról, Petőfiről, az aradi vértanúkról, s a Tanácsköztársaságról... A kiskatona csak ámult-bámult. Bár nyelve hegyén ült a kérdés, mégsem merte megkérdezni az őrnagytól, honnan jött, s hogy mivel foglalkozott a háború előtt. Hetek múltán aztán megtudta — nem az őrnagytól —, hogy leningrádi, s hogy civilben történelemszakos tanárember. Továbbá azt is megtudta róla — ami igen megrendítette —, hogy Leningrád ostroma alatt az egyik bombatámadás következtében meghalt az özvegy édesanyja és a két nővére. — Menj és pihend ki magad! — mondta az őrnagy búcsúzóul. — Estére részt veszel egy igen fontos vállalkozásban. Nem veszélyes, de fontos — hangsúlyozta. — Tudsz nagy tüzet rakni a szabadban? — Tudok. — Akkor rendben van — mondta az őrnagy és elment. Ugyanolyan csendesen távozott, mint ahogy érkezett. Mindjárt ebéd után kiválasztották azt a tizenöt embert, aki résztvesz az esti vállalkozásban. A kiválasztottak között volt két francia, vele együtt három magyar, s a többi szlovák. Az őrnagy a cigányképűre bízta a parancsnoki teendőket. A kiskatona ahogy végignézett a felsorakozott tizenöt emberen, rögtön a szemébe tűnt, hogy a csapat legerősebb embereiből áll a csoport. Sötétedés után indultak. Néhány fűrészt, félkézbaltát, s természetesen a fegyverüket vitték magukkal. Végre a kiskatona is visszakapta a géppisztolyát. A cigányképű ment elöl, a többiek meg utána libasorban. A cigányképű jobban ismerte az utat, mint a tenyerét. Egyetlen egyszer sem torpant meg. Akár húnyott szemmel is eltalált volna a célhoz. A kiskatona csodálta a tájékozódó képességét. Két órányi nyugodt gyaloglás után célhoz értek, azaz egy kopár fennsíkra. Alattuk, körülöttük a sziklák és a fenyvesekkel borított hegyvonulatok, fejük felett meg a derült ég csillagai hunyorogtak. Munkához láttak. Fákat döntöttek, gallyakat csonkoltak, aztán a fennsík négy különböző pontján szakértő kézzel gallyhalmokat raktak a gúlába állított rönkökre. Mikor elkészültek, cigányképű az órájára pillantott. — Tizenöt perc múlva meggyújtjuk, pontosabban: tizenkilenc ' óra negyvenöt perckor. Rá lehet gyújtani ! A kiskatona megkérdezte az egyik magyartól. — Miért csináljuk ezt, mi ennek a lényege, komám? Talán a németeket akarjuk félrevezetni? — Szovjet repülő érkezését várjuk, te pupák, még ezt sem tudod? — ingatta a fejét a magyar csodálkozva. — Azért kell tüzet raknunk, hogy idetaláljon, s hogy pontosan le tudja dobni a csomagokat. — Ledobni? — Le hát. — Csak úgy egyszerűen ledobja? — Hová gondolsz: ejtőernyővel. — És a németek? — Mit akarsz te folyton a németekkel? — Nem veszik észre? Már hogy a csudába vennék észre ?!... Azt hiszed, hogy a németek éjnek idején ide mernének jönni?... Nem jönnek, pupák. Nem is jöhetnek. Egyrészt: nem tudnak a repülő érkezéséről, másrészt pedig innen igen messzire vannak. Erre, pajtás, csak a madár jár. Most már mindent tudott a kiskatona. Izgalommal várta a fejleményeket. Odasomfordált a cigányképűhöz, az meg rávigyorgott a sötétben. — A nagy sürgés-forgásban nem léptél rá véletlenül egy magányos kecskebékára, kiskatona? — kérdezte kuncogva. (Folytatjuk) /
