A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-27 / 39. szám
J Smena napilap bratislavai Dosztojevszkij sori épületének előcsarnokában nemrégen — a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójával kapcsolatban — megnyílt dr. Pavol Breier fényképkiállítása. Sorrendben immár harmadik kiállítása ez ennek az amatőr fényképésznek, aki igényes orvosi munkája mellett folytatja ezt a tevékenységet. Patíol Breier fényképészeti tevékenységének terjedelme és munkáinak minősége arról győz meg, hogy ez esetben nemcsak „alkalmi hobbyról“ van szó, hanem a művészi kifejezési mód évek hosszú során át tartó céltudatos kereséséről. Természetesen ezt az utat akadályok és megoldatlan problémák, de figyelemre méltó eredmények is jellemzik. Pavol Breiert az újságolvasó közönség főképp népszerű orvosi cikkeiről, a hetilapok s így a Hét olvasói viszont fényképeiről is ismerik. Ugyancsak megismerkedhetett a közönség fényképeivel már két korábbi kiállításon. Már 1971- és bemutatkozó kiállításán megmutatkozott, hogy Pavol Breier a dokumentum- és riportfényképezéstől nagy lépést tett a művészfoto, mint művészi kifejezési forma felé. Bizonyára nem véletlenül értékelte a szakmai kritika Pavol Breier munkái közül különösen azoknak a minőségét és érdekességét, amelyeket a televízió képernyőjéről fényképezett. Ezzel az eljárással Breier két lehetőséget aknázott ki. Egyrészt beillesztette a tévé képernyőjének raszterét egy újfajta művészi felfogásba, másrészt az előadóművészeteknek olyan motívumait sikerült megragadnia, amelyekhez „élőben“ sohasem jutott volna hozzá. (pl. Stokowski, a világhírű amerikai karmester, Rubinstein zongoraművész, Igor Oistrach, fénykép-sorozat Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének tv-feldolgozásából — a szerző második kiállításának vezérmotívuma. Ez azonban a jelen esetben nemcsak egy-egy tévéműsor fotódokumentációja. Breier alkalmazkodott a tévékamera sajátos látásmódjához, a filmtől eltérőéig gyakran használt detail-felvételekhez; egyes momentumokat majdnem grafikai tisztasággal ad vissza, kihasználja a fény és árnyék hatását, nagy érzéke van a drámaiság iránt, jól ragadja meg a téma hangulatát, atmoszféráját. (A művészeti életből vett témakörbe tartoznak Breier művészportréi is; ezeket azonban nem a képernyőről fényképezte.) A jelenlegi kiállításon bemutatott képek három ciklusba sorolhatók, ezek azonban belső rokonságot mutatnak. Az első sorozatban vidéki témákat ragad meg a szerző. A másodikban a táj dominál, ahol a felkelés eseményei játszódtak; tisztelgés a hősök emléke előtt. A harmadik az új bratislavai Duna-hidat mutatja be, mint jelenünk dokumentumát. Ebben a sorozatban a panoramatikus felvételek detailokkal váltakoznak; a szerző mindig más szemszögből látja és láttatja a témát, jól kihasználva a fehér és fekete felületek nyújtotta feszültséget. Meg kell jegyezni, hogy a mostani kiállítás csak egy töredékét mutatja be Beier ezirányú munkásságának, amit csak nagyobb helyen lehetne összefüggéseiben érzékeltetni. Mindenesetre átfogó képet ad Breier mint fotográfus eddigi törekvéseinek eredményeiről. PAVOL BREIER fényképkiállítása A TÁRGYAK LÉLEGZETE A tárgyak lélegzete nem tárgytalan leheletüknek jellemzői vannak más színt szór szét a padló és mást az ablak közöttük forgok és néha szédülök mert egymást nem kötik le a tárgyi részek az én tüdőmből kérnek oxigént s lombjaimról egy levelet letépnek néha gőzölögnek néha fáznak ez mind újabb lehetősége a lélegzet áradásnak a szőnyeg gyapjúszála birkák mezejét futtatja bennem a tolipárna melyet már régen elvétettem polyuretánhabbal töltött így apró műanyag bolygók szaladgálnak a térben és nekiütköznek falaknak képnek minden tárgyra jellemző a szag mert ők egyéniségek átlókat képeznek a szobában egy kör sugarát és homályát képezik ki rendre én mint pók a hálóban úgy fekszem le a kerevetre URR IDA Köt 9
