A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-27 / 39. szám
FÉNYKÉPEZZEN ÖN IS! 1. Krnjcsovics István seneci (szenei) olvasónk felvétele. A kép címe: Magasfeszültségvezetö közelről 2. Németh István komárnói (komáromi) olvasónk felvétele. A kép címe: Tűnődés a csónakon 3. Gyurcsek Ilona milanovcei (nagykéri) olvasónk felvétele. A kép címe: Emlék a fővárosból LEVELEK, TUDÓSÍTÁSOK FELEJTHETETLEN ÜT Tavaly több társammal együtt együtt meglátogattam Lemberget, Kijevet, Minszket, Leningrádot és Moszkvát. Az utat részben vonaton, részben repülőgépen tettem meg. Az említett városokban mindent megnéztem, ami szép és érdekes, és ami munkásmozgalmi szempontból is jelentős. Lembergben, a hősök temetőjében megtekintettem Alekszandrovics Mravcsenko hatalmas szobrát, a zászlótartó katonát. Kijeiben megcsodáltam a tíz kilométer hosszú Sevcsenko sugárutat, amelyen ott áll Lenin fekete gránitból készült hatalmas szobra. De a Dnyeper folyó fölött épült 1600 méter hosszú, 28 méter széles és 112 oszlopon nyugvó Pantoma hidat is láttam. Minszkben lenyűgözött szépségével a milliós város. Hatalmas építményei, új művelődési háza, az Aranykalász szálló bámulatra méltók. A második világháború borzalmas harcairól és hőseiről regélő Hadtörténeti múzeum elgondolkoztatja és megdöbbenti a látogatót. Leningrádban az Astoria szállóban laktam. A szálló arról nevezetes, hogy a Leningrádot körülzáró hitleristák ebben akarták megrendezni nagyszabású bankettjüket a város elfoglalása után. A történelemből jól ismert, hogy ennek a bankettnek a megrendezésére soha nem került sor. Leningrád 101 szigetre épült. Ezeket a szigeteket 600 kisebb-nagyobb híd köti össze. Ezért nevezik a hős várost kelet Velencéjének. Persze, nemcsak a hidak, a folyók és az épületek nyújtanak lenyűgöző látványt. Volt alkalmam megtekinteni a világhírű képtárat, az Ermitázst, és az Elektrosíla üzemet is. Ebben az üzemben gyártják a Szovjetunió hatalmas vízierőműveihez szükséges villamosberendezéseket. A Lenin jégtörőhajó összes elektromos berendezése is ott készül. Csoportunk programjában szerepelt a már legendás hírű AURORA csatahajó és a pelrodvoreci cári nyaraló megtekintése is. Moszkvában a Lenin Mauzóleum, a Tretyakov képtár, a Lomonoszov Egyetem, a GUM nagyáruház és a metró szerepelt a programunkban. A legmaradandóbb élményt viszont a november 7,-i felvonulás jelentette. A nagy ország fővárosában eltöltött öt nap alatt sokat barangoltam. Egyszer a Vörös téren idősebb, őszülő férfi figyelt fel a beszélgetésünkre, s meg is kérdezte tőlünk, magyarok vagyunk-e. Megismerkedtünk, bemutatkoztunk. — Fehér Mihály vagyok. Szintén csehszlovákiai magyar. Annak idején a Stúrovo (Párkány) és Komárno (Komárom) közötti területen dolgoztam mint párt funkcionárius. 1919-ben, a Magyar Tanácsköztársaság idején a vörös hadseregben tevékenykedtem az egyik század parancsnokaként. Majd Csehszlovákiába menekültem. A burzsoá hatóságoknak azonban nem tetszett, hogy az új hazában is bekapcsolódtam a pártmunkába, és tartottam a kapcsolatot a magyarországi illegális kommunista mozgalommal. Többször is letartóztattak és bántalmaztak. Végül kiutasítottak az országból. Így kerültem a Szovjetunióba. — Fehér Mihály vasmunkásként dolgozott, Moszkva környéki lányt vett feleségül. Egyetlen gyermekük, lányuk orvos lett. öszszeismerkedtünk, összebarátkoztunk az idős kommunistával, nyugdíjassal, aki Steiner Gábor és Major István után is érdeklődött. Nemrégen meg is fordult hazánkban, s engem is felkeresett. HOLCZER LÁSZLÓ A KÖNYV A LEGJOBB BARÁT Szocialista társadalmunknak sokoldalúan képzett emberekre van szüksége. De önkéntelenül is adódik a kérdés: vajon a művelődni vágyó olvasó hozzájuthat-e szépirodalmi- és szakkönyvekhez? A ladcei (lédeci) népkönyvtár látogatói igazán nem panaszkodhatnak. Latika Istvánná tanító lelkesen és hozzáértően gazdagítja a könyvállományt. A népkönyvtár a második otthona. A könyvkölcsönzésen kívül rendez, rendel, tervez, takarít, egyszóval szívügyének tekinti a könyvtári munkát. A népkönyvtár a mindenféle tekintetben korszerű művelődési ház három helyiségében kapott helyet. Egyikben található a gyermekirodalom és az olvasóterem, másikban a szépirodalom, harmadikban az ismeretterjesztő és politikai irodalom. 3700 kötet áll az olvasók rendelkezésére, ^ az évi könyvkölcsönzés mennyisége eléri a 6—7000 kötetet. Az 1971-es év volt a legkiemelkedőbb. Ekkor a kikölcsönzött könyvek száma elérte a tízezret. A falu lélekszáma nem nagy. Így a 400 állandó olvasó nagy eredmény! Latika Istvánné könyvtáros jó kapcsolatot teremtett Moizes elvtárssal, az egységes földművesszövetkezet mérnökével, aki a tagság körében propagálja a könyveket. Ügyes megoldásnak tekinthető, hogy a népkönyvtár egyik szekrényében olyan művek találhatók, amelyek azonnal megvásárolhatók. Az lele-' ményes könyvtáros benevezett a „Példás könyvtárat építünk“ versenybe, s járási, majd kerületi győztesként eljutott az országos döntőbe, ahol megszerezte a „Példás népkönyvtár“ díjat. Az elismerő oklevélen kívül pénzjutalmat is kapott Latika Istvánné népkönyvtára. Tizenegyezer korona értékben új bútorok, szőnyegek, függönyök kerültek a helyiségekbe. VARGA JENŐ A Sahy-i (ipolysági) közönség határtalan lelkesedéssel fogadta a világhírű szovjet Pjatnyickij együttes vendégszereplését, amely csehszlovákiai turnéja során a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségek keretében mutatta be kitűnő műsorát. Kép és szöveg: SÁGI TÓTH TIBOR
