A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-27 / 39. szám
Természetes és hétköznapi cselekedet: felülünk a vonatra, az autóbuszra vagy beülünk az autóba, a repülőgépbe. Ugyanilyen természetes és hétköznapi az a mozdulat, amellyel bekapcsoljuk a rádiót, a televíziót, a magnót. Természetes és hétköznapi cselekedetek. mozdulatok: tartozékai hétköznapjainknak. Akárcsak a mosópor vagy a sztreptomicin. Vagy a filmfelvevőgép és a fényképezőgép. Valahogy a technika vívmányai ma már ugyanúgy az ember természetes környezetéhez tartoznak. mint a föld, a víz, a levegő, a folyók, a hegyek, a tengerek. Pedig korántsem olyan természetes és egyszerű ez. Évezredek szellemi erőfeszítése kellett ahhoz, hogy létrejöjjön. S gondolom, kellett még hozzá az az igyekezet is, amely által az ember szabaddá és függetlenné akart válni a természet erőitől. Legyőzni a természet erőit — az emberiség örök csatája. Máig is eldöntetlen. Valahogy ezért nem olyan egyszerű és természetes az, amit ma annok tartunk és ismerünk. De hogy mégis így érezzük, az hosszú-hosszú folyamat eredménye. Ezen töprengek itt a Kosicei (Kassai) Műszaki Múzeum tárlói előtt a józan félhomályban, mondhatnám: a vaskor végén és az atomkor küszöbén. múzeum igazgatónőjével Greta Kminiaková mérnökkel és a m I múzeum egyik tudományos munkatársával, Mária Sarudyová mérnökkel beszélgettem B B a múzeumról, s főleg arról, hogy ez az intézet hogyan járult s járul hozzá a tudományos-műszaki forradalom eredményeinek népszerűsítéséhez. — Huszonöt évvel ezelőtt jött létre o múzeum — mondja az igazgatónő. — S azt is hadd tegyem hozzá, hogy egyetlen a maga nemében Szlovákiában. A cél, amelyet a múzeum alapításakor követtünk s azóta is követünk, a tudományos és műszaki fejlődés dokumentálása. Ez egyben szolgálja a világnézeti — materialista — nevelést, továbbá elősegíti tudományos-műszaki szempontból a fiatalok részére a pályaválasztást. Az egyes szakágazatokban igyekszünk a társadalmi vonatkozások bemutatására is. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert aki nem ismeri a múltat, a történelmet, ez esetben a tudományos és műszaki fejlődés történetét, az nem értheti meg a jelent sem. — Milyen a múzeum látogatottsága? — Évente száz-százötvenezer között változik. Itt szeretném megjegyezni, hogy a látogatók zöme fiatal. De nem csupán látogatókként járnak ide a fiatalok. Mint megtudtam, a múzeumban különböző szakkörök alakultak, ezeket az intézet tudományos munkatársai vezetik. Ugyanígy sok segítséget és tanácsot találnak itt a Műszaki Főiskola végzős hallgatói. — Nemrégiben nyílt meg a Keletszlovákiai Vasmű állandó tárlata a múzeumban. Milyen a kapcsolat a múzeum és a Vasmű között? — Kitűnő — válaszol gondolkodás nélkül Mária Sarudyová. — Közös kiállításokat szervezünk, különböző propagációs anyagokat készítünk a Vasmű számára. A kohászat történetében tizenöt év — amióta a Vasmű létezik — nem nagy idő, de ahhoz elég, hogy egy Ilyen hatalmas üzem fejlődését és társadalmi hatását lemérhessük. Egyébként — teszi hozzá — ez a kiállítás országos viszonylatban is egyedülálló. — A múzeumban, ha nem tévedek, a kohászati anyag a leggazdagabb. — Ez természetes. Hiszen már a középkorban is jelentős kohászat volt ezen a vidéken. Vasolvasztók és hámorok egész sorát említhetném. így hát sok tárgyi emlék maradt; egy részüket sikerült összegyűjtenünk. — Mi a gyűjtemény legértékesebb darabja? — Égy, a Szepességből származó bronzkapu; Bacchus isten tiszteletére rendezett ünnepséget ábrázol. jra a múzeum folyosóit, termeit W V járom. A termek, a folyosók ■ I századokon vezetnek át. A tó- I volság — időben — lehet vagy ötezer esztendő, s talán annál a vasdarabnál kezdődik, amelyet a Kheopsz-piramis falában találtak, s amelyet az első ismert vasdarabként tartanak számon a Földön. Az emberiség történelmében ez a fémek kora. A rézé, az óné, a bronzé, a vasé... Az ekéé és a kardé... A vonatsíneké, a hajóké, a repülőgépeké. Mindazé, ami kivisz bennünket a világba, hogy jobban megismerjük. S megfordítva: mindazé, ami a világot — képernyőn, filmen — a szobánkba varázsolja. Elég egy órát eltölteni a múzeumban, hogy rádöbbenjünk arra: mennyire bonyolult is az, amit egyszerűnek és természetesnek ismertünk meg. S úgy érzem, egy kicsit ez is hozzátartozik ahhoz, amit tudományos-műszaki előrehaladásnak ismerünk és mondunk. GÁL SÁNDOR A szepességi bronzkapu egyik részlete Nagyolvasz' tó-modell Mária Sarudyová mérnök Greta Kminiaková, a múzeum igazgatónője
