A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-20 / 38. szám

A fürdő központi épülete

Stosfürdő

Roáúavától (Rozsnyótól) néhány kilométerre északkeletre, a Bódva folyó festői völgyében fekszik Szlovákia egyik legszebb klimatikus gyógyhelye és hidegvízgyógyintézete: Stos (Stószfürdő). Kevés klimatikus gyógyhelynek van ilyen kedvező fekvése. A völgy, amelyben épült, csak délnyugati irányban nyitott — a környező hegyek védik a hideg szelektől. A Szlovák-érchegység déli részén, 670 m tengerszint fölötti magasságban, gyönyörű fenyveserdők között, a már középkorban ismert Stósz bányászfalu mellett létesült.

Régi, elsárgult dokumentumok szerint a Boával felső folyása mentén már a tizennegyedik században települések voltak. Lakóik a környező bányákban dolgoztak, és a vidéken híres kovácsok is éltek, akik különböző bányászati eszközök mellett szerszámokat, kerítéseket, díszes kapukat és apró dísztárgyakat is kovácsoltak. A stószi kovácsok készítményeiket legtöbbnyire a közeli városok vásárain adták el, de gyönyörű munkáik Budára, Bécsbe, Pozsonyba, sőt a szomszédos országok városaiba is eljutottak. A kovácsmesterség apáról fiúra szált, egyre tökéletesedett. Az alig néhányszáz lakosú Stószon már 1803-ban késgyár létesült. Kitűnő minőségű gyártmányaikat Európa-szerte ismerték.

Komporday Róbert késgyártó mester kezdeményezésére 1881-ben részvénytársaság alakult, s ez a Stósz falu közelében levő gyönyörű virágos réten hidegvízgyógyintézetet létesített. A fürdő két évvel később, 1883-ban nyitotta meg kapuit. Rövid néhány év alatt hírnevet szerzett, divatos nyaralóhellyé lett. Az orvostudomány fejlődésével párhuzamosan állandóan korszerűsítették a gyógyeljárásokat, és Stósz az első világháború előtti években már az olyan fürdők sorába tartozott, ahol a gyógyulást keresők szakszerű kezelésben részesültek.

A gyógyintézetet 1927-ben a Bányász Betegsegélyző Intézet vásárolta meg. A fürdő elavult létesítményeit korszerűsítették, további épületekkel bővítették. A gyógyfürdők államosítása után a stószi klimatikus gyógyhelyet és fürdőt is korszerű felszereléssel látták el. Stószon jó eredménnyel foglalkoznak idült légcsőhurutok, mellhártyagyulladás, különböző tüdő-, és légzőszervi megbetegedések gyógyításával.

A klimatikus gyógymódot szükség esetén gyógyszeres kezeléssel, inhalációval, fürdőkkel, elektromos terápiával, diétás étrenddel és gyógytornával egészítik ki. A gyógyintézetnek korszerűen felszerelt laboratóriuma van. Egyes betegségek gyógyításához kitűnően bevált a finn szauna, amely szintén a betegek rendelkezésére áll.

Stószon hat éves korig beteg gyermekeket is gyógyítanak. Különösen jó eredményeket érnek el a légzőszervi megbetegedések és az idült mellhártyagyulladás gyógyítása terén.

A gyönyörű, ózondús, tiszta levegőjű vidéken létesült gyógyintézetben már sok ezer beteg nyerte vissza egészségét. Stósz fejlesztésére nagy gondot fordítanak. A tervek szerint a közeljövőben további létesítményekkel bővítik. A stószi szanatóriumban egyelőre csak beutalt betegeket tudnak elhelyezni. A saját költségre gyógykezelést igénylőket és a nyaraló fürdővendégeket

a faluban szép és kényelmes szobákban szállásolják el.

A fürdőt körülvevő gyönyörű fenyveserdőket turistautak hálózzák be. Stószról szép kirándulásokat tehetünk az ősi bányászvárosba, Rofcfiavába (Rozsnyóra), Krasznahorkára, a betliari (betléri) reneszánsz vadászkastélyhoz, a gombaszögi és Domica cseppkőbarlanghoz s a dobSinai jégbarlanghoz.

Stószot is gazdag regék övezik. Az alábbiakban ezek közül mutatunk be egyet.

Lassan szállt alá az alkony, a szürkület áttetsző kékes homályba borította az apró viskókat meg a tenyérnyi kerteket. Csak néhány földhöz lapult viskó ablakából szűrődött ki világosság. Csöndbe és homályba merült az egész falu, de a kovácsműhelyben még folyt a szorgos munka. Péter mester ott állt az üllőnél, kucsmája a feje búbjára taszítva, karja meztelen, előtte vastag bőrkötény, arca szurtos, a szeme csillogott, mint a parázs.

Az inasgyerek teljes erővel fújtatott. Vörös fényt árasztott a tűz. Az izzó szén sercegett, majd lángra kapott. A kovács gyors mozdulatokkal, nagy erővel kalapálta az izzó vasat, zengett tőle a műhely. Kalapácsa alól vadul röpködtek a szikrák, s sziszegve aludtak ki a lucskos földön.

A kovács megállás nélkül dolgozott. Homlokáról csörgött a verejték, de mégsem pihent. Üjból megtüzesítette a vasat, közben az inasnak segítette húzni a fújtatót, mert egyre erősebb tűzre volt szüksége.

Váratlan látogatója érkezett. Komája, Ádám, aki a Bódván épült vízimalmában oly fehérré és simává őrölte az aranyszínű búzát, mint másutt senki.

— No, mi az? — fordult feléje a kovács, egy pillanatra sem hagyva abba a munkát. — Hallottam, hogy esküvőre készültök a malomban.

— Jól hallottad. Erzsi lányunkat adjuk férjhez. Gábor Gáspár fia, Jóska kérte meg a kezét. Ügyes gyerek, ács a szakmája. Most Krasznahorkán a vár tetejét zsindelyezi.

— És mikor lesz a lakodalom? .

— A Simon napját követő vasárnapon, a kézfogót a jövő vasárnap tartjuk. Ha jól megy, az óbor mellé már új is kerül. Azért jöttem, hogy meghívjalak benneteket.

Péter kovács a parázsba merítette a vasat, s kalapácsát letette az üllőre. Verejtékes homlokát végigtörölte kormos kezével s hamiskás mosoly játszadozott a bajusza csücskében.

— Éppen jókor jöttél... Annyira megszomjaztam a tűztől meg az izzó vastól, hogy a szájam padlásához tapad a nyelvem — mondta tréfálkozva s már hozta is a műhely sarkából a cserépkorsót. Aztán elővett két cifrázott cinpoharat, s színültig töltötte borral.

— Komám, örömmel elfogadjuk a meghívást. Mind ott leszünk, és ajándékot is hozunk a mátkapárnak. De most előbb igyunk a fiatalok, no meg a mi egészségünkre. Azt kívánom, hogy Erzsi lányod egészségben, boldogságban éljen ...

Gábor Gáspár házában lakodalommal is felérő legénybúcsút, a malomban pedig leánybúcsút tartottak. Mindkét helyen sok volt a vendég, amott a férfiak, emitt a lányok, asszonyok mulattak, zeneszó mellett, hajnalig.

Erzsi, a boldog menyasszony azonban már éjfél előtt lefeküdt. A rozsnyói vásárra készült másnap, hogy kelengyéjéhez összevásárolja, ami még hiányzik. Az égen még ragyogtak a csillagok, a két háznál még javában mulattak, amikor útra kelt vőlegényével, Jóskával.

A nap már a környező hegyek tetejét súrolta, amikor Krasznahorka vára alá értek. Jóska munkába állt, Erzsi meg folytatta az útját.

— Rozsnyón, anyám húgánál töltöm az éjszakát. Holnap megveszem, amit kell, úgy igyekszem, hogy délutánra itt legyek. Majd együtt visszük haza a holmit — búcsúzott Erzsi Jóskától.

Déltájban ért be a lány a városba. Nagynénje örömmel fogadta. Hallani sem akart róla, hogy már másnap hazaengedje.

— Itt maradsz nálunk! Legalább vidámabb lesz a ház. Szó sem lehet róla, hogy már holnap elmégy ... Mit szólna hozzá az uram. Ügy szeret, mint ha édeslánya lennél.

Amikor Erzsi elmondta mi járatban van, s meghívta a lakodalomba vendéglátóit, a néni lemondott a tervéről.

— Az más... Esküvő előtt otthon a lány helye. — Ilyenkor sok a munka a lakodalmas házban. Mondd meg anyádnak, két héttel Simon napja előtt eljövök, s majd segítek neki. Holnap meg a vásáron együtt válogatjuk ki, amire szükséged van. Egy vég vásznat tőlem kapsz. Majd elhozom magam.

A rosznyói vásártéren már hajnalban sok volt a nép. Erzsi csodálattal bámulta a színes, nyüzsgő tömeget, a sok felhalmozott, eladásra kínált árut. Sokáig figyelt egy lókupecet, meg egy gazdát, akik egy almásszürke csikóra alkudoztak. A csikó annyira megtetszett Erzsinek, hogy a legszívesebben ő maga vette volna meg.

Csodás fenyves övezi a fürdőtelcpet.

h'HSt, 18