A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-20 / 38. szám
A JÖVŐ EMLÉKEI Ezek a kőkolosszusok a dél-angliai Stonehenge-ben találhatók. A Stonehenge jelentése „Függő kő“, s róla az első említést egész tárgyilagos fogalmazásban Henry of Huntingdonnak 1130 táján írott Angol történet-ében találjuk. Geoffrey of Monmouth hat évvel későbbi krónikájában viszont valami fantasztikus mesét olvashatunk. Eszerint Merlin, a nagy varázsló és természetfölötti erővel rendelkező próféta hordta át a roppant építményt Írországból a salisburyi pusztaságra, ahol mind a mai napig áll. Az egyébként négy tonnás köveket 220 kilométerről szállították ide — közel 4000 évvel ezelőtt M int mar említettük, a maja városok elnevezése többnyire a spanyol hódítás utáni időből származik, tehát nem eredeti, de még csak nem is európai nyelvre letorditott maja név. Az ősi város: Palanque is spanyol szó, s „erődöt“ jelent. Palanqueban egy magas, mesterséges dombon, tégla alakú alapzaton áll a híres, fenséges piramis, amely négy különböző nagyságú belső udvarral rendelkezik, s egymással oszlopcsarnokok kötik össze. A falakról jól láthatók Palanque egyéb épületei, melyek közül a legérdekesebb a „Feliratok temploma“. Óriási piramison áll, s hátsó része egy magas hegy meredek oldalára támaszkodik. A piramis tetejére több mint 70 lépcsőfok vezet — itt kezdődik a templom. Falait valamikor óriási lapok díszítették, amelyeket mindenütt elborítottak a szokatlan kifejező erejű és realista féldomborművek és hieroglifák (képírások). Innen kapta a templom a nevét. Mexikói régészek 1949-ben, felfigyeltek a templom padozatának szokatlan burkolatára. Ez gondosan csiszolt lapokból állt, köztük egyesek kitűntek óriási méreteikkel. A templom középső termében az egyik lapon két sor kis nyílás volt látható, s amikor közelebbről megvizsgálták, kiderült, hogy a templom vastag falai nem a padlón feküdtek, hanem a mélybe nyúltak le. Feltételezhető volt tehát, hogy a kőpadlózat alatt valamilyen építmény van. A kőlap felemelése után egy rejtett kamrára bukkantak, amelyből lépcsőfokok vezettek lefelé, ám az út egyszerre eltűnt. A falak gondos tanulmányozása után a régészek a bal oldali fal burkolatában egy kis háromszög alakú lap világos körvonalait fedezték fel. A háromszögű kőlapot 1952. június 15-én sikerült kiemelni a falból. Az, amit mögötte találtak, a régi amerikai kultúrákkal foglalkozó egész tudós világot meglepte. Két évtizeddel később pedig az első filmkockák is elkészültek a Palanque-i csodáról, amely éppen a Jövő emlékei film forgatóinak nevéhez fűződik. ök így emlékeznek erre viszsza: „Már napok óta lázas izgalommal várjuk a percet, amikor végre szemtöl-szembe láthatjuk a Dänicken könyvének fedőlapjáról ismert Palanque-i szárnyas istent. Még nem sejtjük, hogy odáig milyen nehézségeket kell majd leküzdenünk. Palanque őserdeje fölé ködfelhőt von a hőség és a nedvesség. Kimúlt ökrök testét és keselyűrajokat hagyunk el, a maják szent városának temploma felé közeledve. De újabb nehézségek következnek: nyolc ízben tagadják meg tőlünk a forgatási engedélyt. Aztán végül is sikerül rövid félórára bebocsátást nyernünk az egyébként szigorúan zárt sírkamrába. Zihálva és a nedvességtől csöpögve siettünk fel a templom lépcsőin és ereszkedtünk le a nedves, forró kripta mélyébe.“ És elkészült a Palanque-i szárnyas istenről az első filmfelvétel. Amit a felvevőgép mutat, szinte meghökkentő. A híres kőlapon — a modern technika szemüvegén keresztül — ez a rajz látható: egy fülkében ember ül és műszerek tanulmányozásába mélyed. Kezével technikai eszközöket irányít, bal lába egy pedált mozgat. A fülke végén világosan felismerhetők a tűzcsóvákat kibocsátó kifuvócsövek. Nem vitás, űrhajóra emlékeztet! A „pilóta“ elhelyezkedése pedig egy asztronauta tartására vall, ahogy azt ma már mindnyájan ismerjük. És öltözéke is olyan célszerű mint egy űrhajósé: a nadrágot széles öv rögzíti derék körül, a felsőrész ujjai szorosan a csukló körül záródnak, mint egy overallé. Az ülés erősen párnázott, amire szükség is van nagy sebesség esetén. Egy férfi a mérőműszerek előtt űrhajós ruhára emlékeztető öltözékben ... agregátor, amely tűzcsóvákat lövell ki... Hát nem érdekes ez az 1300—1500 évvel ezelőtt készült rajz? Dr. Ijeszuka Matcimura, a kozmikus jelenségeket a földön vizsgáló japán társaság vezetője modern rekonstrukciója szerint különlegesen felkeltik a figyelmet az olyan részletek, mint a „pilóta“ térde alatt, a kezénél elhelyezkedő lendítőkerék-féle, hiszen a kereket a maják nem is ismerték. Dänicken idegen égitestről érkezett űrhajós érkezését látja benne. A gondolat egyébként mindenkiben önként felmerül. Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a lefordított maja kéziratokban utalás van a Nap fehérbőrű fiai érkezésére, amelyet eső nélküli A Húsvét-szigetek titokzatos kőóriásai villám kísért az égben, és a kezük végéből kicsapó tűzre. A kőfaragvány Kukulkan istent ábrázolja, mondják a maják, aki a csillagokból jött és oda is tért vissza. A szovjet V. K. Zajcev, a filológiai tudományok kandidátusa, akit ez a kérdés szintén érdekel, megjegyezte, hogy a faragott kőlap azt a sírt fedi, amelyet Pierre Honoré az ősi maják titokzatos „fehér istene", Kukulkan sírjának vél. A faragott kőlap alatt az ő csontjai pihennek. Hát nem törvényszerű, hogy éppen a „Nap gyermekeivel“ kapcsolják őszsze ezt a kőrajzot? E lap titkai, ha feltárják őket, világosságot deríthetnek a más bolygókról jött látogatókkal kapcsolatos romantikus hipotézisre. A film a Húsvét-szigetet mutatja, amely 4000 kilométer távolságra van Chile partjaitól. Az ezer titok szigete oly parányi, hogy szinte elvész a Csendes-óceán vízsivatagában. Hétszer kisebb, mint Párizs. Az őslakók még ma is Matakiteráni-nak nevezik szigetüket, ami annyit jelent, hogy „égre néző szemek“. Az egyik kis szigetet pedig a „madáremberek szigetéinek hívják, s a film be is mutatja a madárfejű, embertestű lények kőfaragványait. De valóban madárfejek lehetnek azok, vagy csak a bennszülötteknek tűnik úgy? Lehetnének légzőberendezéssel felszerelt sisakok is! — tartja a film, A legenda szerint a régi időkben repülő emberek szálltak a földre és tüzet gyújtottak. Ma mintegy kétezer ember él a szigeten. Lakosainak száma soha nem haladta meg a 4 ezret. Ebben a tudósok is megegyeznek. Ha azonban soha nem lakott 4000-nél több ember a Húsvét-szigeten, akkor nem találni megoldást rejtélyeire sem — mondja Dänicken. Hiszen az összlakosságnak mintegy 70 százaléka nőkből, gyermekekből és öregekből áll. A munkaképes férfiak nagy többségének az élelem megszerzéséről kellett gondoskodnia. Lehetetlennek tűniR, hogy a fennmaradó, igen kevés férfi alkotta azt a több mint 600 hatalmas kőszobrot, amely szerte a szigeten megtalálható. Itt a kőzet olyan kemény, hogy a vésővel órákig kalapálhatjuk, mégis alig hagy nyomot rajta. Sok kőóriás E sírkamra bálványszobrai a kolumbiai San Agustinban találhatók, ahol mintegy 320 monumentális kőfaragványt ástak ki a kutatók. A kolumbiai állam régészeti nemzeti parkot rendezett be a talányos kincsekből, amelyek feltárása továbbra is folyik 20 méternél is magasabb és súlyuk a 400 tonnát is eléri. Mindegyikük ugyanazt az idegenszerű embertípust, és ugyanazt a fennhéjázó, zárkózott arckifejezést mutatja. Egyik olyan, mint a másik. Mintha futószalagon készültek volna. A Rano Raraku vulkán kráterében volt a kőfaragók „műhelye". Innen szállították el a szoboróriásokat 20 kilométer távolságra, bár a szállításhoz itt sem rabszolgák, sem pedig szálfák nem álltak rendelkezésre. A szigeten sehol nem találni csúsztatópályák nyomait. A legenda szerint a kőóriások maguktól mozogtak, egy titokzatos erő, a „mana“ segítségével, amellyel csak két pap rendelkezett. Egy napon azonban — úgy mondják — eltűnt a két pap, és velük a „mana" is. Talán ezen a napon hagyták abba a munkát a Rano Raraku-i kőfejtőben, s ezért található a szigeten any- ííyi befejezetlen szobor? És mi volt \ egyáltalán a „mana“? Talán másik csillagok lakói rendelkeztek elektromágneses erőkkel, vagy olyan módszerrel, amellyel le tudták győzni a nehézségi erőt? (Folytatjuk)
