A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-20 / 38. szám

a ciprusi válság

Ciprus, a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete, Nyugat-Ázsia partjai előtt fekszik, Hossza kétszáz, szélessége kb. 100 kilométer. Területe 9251 km2, lakossága 640 000; több mint 70 százaléka görög, 18 százaléka török, a többi angol, örmény és szíriai arab.

Ciprus szigetének első lakói hettiták voltak, akik között az i. e. második év ezred vége felé föníciaiak, később gó rögök telepedtek le, majd az időszóm tásunk előtti 6. század elejétől az idő számításunk szerinti 12. század végéig sorjában asszír, egyiptomi, perzsa, ma kedón, egyiptomi, római és bizánc uralom következett. 1191-ben Oroszlán szívű Richárd keresztesei foglalták el a szigetet, ahol megalakult és 1439-ig fennállt a ciprusi királyság. Ekkor Velence, 1571-ben Törökország, 1878-ban pedig Anglia vette birtokába.

A brit gyarmatosítók előbb „ideiglenes igazgatásuk" alá helyezték, majd 1914-ben bekebelezték, s mint fontos katonai támaszpontot 1925-ben bizonyos önkormányzattal rendelkező koronagyarmatnak nyilvánították.

A második világháború után a többségben levő görög lakosság Grivasz (tulajdonképpen Dighenisz) ezredes és a nemrég elmozdított elnök, Makariosz érsek vezetésével megindította a harcot a Görögországhoz való csatlakozásért, ami a török lakosság ellenkezésébe ütközött. A nagyvenhét hónapos eredménylelen harc után 1959-ben az angolok kénytelenek voltak leülni a tárgyaló asztalhoz. Hosszas tárgyalások után 1960. augusztus 16-án kikiáltották Ciprus függetlenségét.

A ciprusi alkotmány, amelyet a Görögország, Törökország és Anglia között létrejött megállapodás értelmében dolgoztak ki, kizárja a sziget Görögországhoz való csatolásának lehetőségét. A három hatalom vállalta a kezességet az új állam függetlenségéért és demokratikus fejlődésért. Az alkotmány

%

szerint a törvényhozó hatalom 70;30 arányban oszlik meg a görög és a török népcsoport között, a görögök külön választják az elnököt, s a törökök az alelnököt, aki vétójoggal rendelkezik. Ez gyakorlatilag megbénította az államigazgatást. Makariosz elnök 1963 decemberében kizárta a török kisebbség képviselőit a hatalomból, mire újra kitörtek a nyílt fegyveres összetűzések.

A karácsony előtti véres mészárlások után a török lakosság többsége átköltözött a városok mesterségesen létrehozott „zöld övezetébe". 1969. március 27-én 7000 főnyi ENSZ rendfenntartó erőt vezényeltek a szigetre s. így szervezett és görög tisztek vezetése alatt álló 1200 főnyi Nemzeti Gárda egységein; az „anyaországi" görög és török csapatokon, az angol támaszpontok legénységén és a ciprusi rendőrség osztagain kívül megjelentek a kéksisakos ENSZ-katonók is a szigeten.

A köztársaság kikiáltása után az EOKA (Népi Ellenállási Mozgalom) két vezérének, Makariosz érseknek és Grivasz ezredesnek különváltak az útjai. Annak ellenére, hogy kezdetben egymással vállvetve harcoltak, más és más célok vezérelték őket. Grivasz Görögországban a befolyásos körök által támogatott tisztek közé tartozott, és 1940- ben a 2. hadosztály vezérkari főnökeként ezredessé léptették elő. A fasiszta megszállás idején „X hadosztály" néven titkos szervezetet hozott létre. Ennek az 1943-ban kizárólag csak királypárti tisztekből és reakciós elemekből alakított szervezetnek az élén harcolt az ellenálló mozgalom ellen és szenvedélyesen üldözte a kommunistákat. A fasizmus leverése után az X zászlóalj hozzálátott, hogy Görögországot megtisztítsa a „baloldali elemektől", s éppen ez a tevékenysége vált az 1946—49-es polaárháború kirobbanásának egyik okozójává. Később Grivasz beleélte magát a sziget „megváltójának" szerepébe. A londoni megállapodás aláírása után eltűnt Ciprusról és egy angol katonai repülőgépből „hős"-ként szállt ki Athénban. Tábornokká léptették elő; és pon tosan öt év múlva újra megjelent a szí geten. A Nemzeti Gárda parancsnoka lett, s ekkor Görögországból követte őt Ciprusra összes volt tisztje. A „szerelem szigete" egyre inkább kezdett hasonlí tani a mafia uralta Szicíliára. És Gri vasz évente egymillió fontot kapott Görögországból, ez lett felforgató tevékenységének anyagi „ösztönzője".

„Ahol Grivasz, ott a halál!" — mondogatták a szigetlakok. A kormány türelmének is vége szakadt, amikor Grivasz terroristái lelőtték Makariosz helikopterét, és az elnök csak szerencsés véletlennek köszönhette megmenekülését. Elfogták Grivasz helyettesét, Szirasz őrnagyot és hatvan terroristát. De Grivasz továbbra is teljesítette kenyéradó gazdáinak utasításait, akik féltek az AKEL-ba (Ciprusi Dolgozók Haladó Pártja) csoportosuló ciprusi tömegektől, az angolok által betiltott kommunista párt munkájának folytatójától. Az AKEL egyik legfontosabb célkitűzése, hogy minél jobb kapcsolatokat teremtsen a szocialista államokkal és a 13. kong resszusán be is bizonyosodott, milyen jó kapcsolatai vannak Makariosz kormányával, mely bevezette a dolgozók

szociális biztosítását, az ingyenes oktatást, egészségügyi gondozást. Ezzel megnyerte az egész sziget rokonszenvét. Amikor fél évvel ezelőtt Grivasz meghalt, Makariosz érsek állami temetést rendezett tiszteletére. Nagyvonalúságó ra ellenfelei további erőszakos akciókkal válaszoltak. A terroristák vezetője Dertilisz ezredes lett, a felforgató tevékenység görög szakembere. Az idén ismét aktivizálódott a fasiszta szervezet. Famagustábon és Nicosiában többször került sort tűzharcra. Limassolban agyonlőtték a Ciprusi Paraszt Szövetség járási titkárát. Júniusban Makariosz törvényszegéssel vádolta meg a Nemzeti Gárda görög tisztjeit. A Gárda gyülekező helyévé vált a szabotőröknek és a terroristáknak. Nicosiában kétszázezer dolgozó tüntetett a terroristák bűncselekményei ellen. Június 19-én a dolgozók Makariosz elnök politikájának támogatására általános sztrájkot hirdettek.

Makariosz elnök hozzálátott a rend helyreállításához. Számos banditát sir került elfogni, több fegyverraktárukat felfedezték. Ebben a feszült légkörben nem henyélt azonban sem a jobboldal, sem a görög junta számos ügynöke Június végén hat görög tiszt érkezett a szigetre az államcsíny kirobbantásához szükséges utasításokkal. A katonai hatalomátvételre a jelet közvetlenül azután adta meg Dimitriosz loannidisz, az athéni katonai rendőrség (ESA) parancsnoka, amikor Makariosz érsek követelte, hogy hívják vissza Athénba a Nemzeti Gárda görög tisztjeit. A fasiszta lázadás közvetlen végrehajtásával a korábbi ciprusi görög hadsereg parancsnokát bízták meg. Villámtanácskozásra Athénba hívták Legakoszt, a junta ciprusi nagykövetét, és Denisszisz altábornagyot, a Nemzeti Gárda parancsnokát. Az Athénban előkészített terv szerint július 13-án kellett volna Makarioszt meggyilkolni. Az államcsíny előestéjén, ahogyan az amerikai Newsweek írja, körülbelül száz civilruhás tiszt repült Ciprusra.

A puccsisták stílusára és moráljára jellemző, hogy éppen a legsötétebb alakot akarták elnökké választani. Nikolaosz Georgiadesz akkor vette fel a „Szampszon" fedőnevet, amikor belépett az EOKÁ-ba. Akkor, 1955-ben, húszéves volt, és már a kezdet kezdetén mániákus gyilkosként mutatkozott be.

Szampszon „szerencsésen" egyesíti magában a hivatásos fényképészt és az aljas orvgyilkost. Nicosia főutcáján hátulról lelőtte a baloldal egyik képviselőjét, jelentéktelen angol polgári személyeket gyilkolt meg, majd törököket és angol tiszteket. Mindig az első volt, aki felkínálta az ezeket az „incidenseket" ábrázoló képeket a szerkesztőségeknek. Tény, hogy ahol valakit meggyilkoltak, ott elsőként mindig ő jelent meg, s így le is leplezték. Elfogták és halálra ítélték. Az angolok később a halálbüntetést életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták, de 1960-ban a gyilkos szabadlábra került.

Abban az időben, amikor Grivasz volt a terroristák vezére, Szampszon öröm mel vállalta a kivégzö osztag parancsnoki tisztét, s ez lehetővé tette számára a gyilkolást, valamint azt is, hogy az

áldozatokat még a kivégzésük előtt kirabolhassa. 1963 decemberében a ciprusi AI Capone vezére lett egy háromszáz főt számláló bandának, melynek segítségével — saját bevallása szerint — legalább kétszáz asszonyt és gyermeket ölt meg. Az enozisz (Görögországhoz való csatlakozás) nevében és az athéni pénzekkel utrajobboldali lapot alapított Makhi (Harc) néven és röviddel a puccs előtt — mielőtt elnökké választották volna — kábítószerkereskedelemért letartóztatták.

Július 15-én a harminckilenc éves Szampszon lett „a nemzeti megváltás kormányának" elnöke. Tömegesen gyilkoltatta le a puccs ellenségeit. Már a puccs első napján vér folyt Nicosia utcáin, és árkokban találták meg a törvényes kormány képviselőinek megcsonkított holttestét. Szampszon „kormánya" beismerte, hogy már a második napon több mint ezer személyt tartóztatott le Az embertelen razziák és az állati kegyetlenséggel végrehajtott kihallgatások célja volt, megtörni az antifasiszta frontot, mely már a bábkormány létrejöttének első óráiban szervezkedni kezdett.

Nemsokára a helyzet az egész világra nézve válságosra fordult. Törökország ejtőernyősöket dobott le a szigeten. A kiterjedt hadműveletekben felhasznált haditengerészeti és légi alakulatokat. Görögország mozgósított és a sziget északi partján csapatokat tett partra. Az Egyesült Államok készültségbe helyezte az Európában állomásozó és a

6. flotta légi erűit, elindult Ciprus felé. A törvényes Makariosz-kormány csapatai és a ciprusi görög fasiszta egységek között dúló heves harcokba beavatkozott a két érdekelt ország hadserege is. Ecevit török miniszterelnök kijelentette, hogy a katonai beavatkozás célja az volt, hogy helyreállítsa a kormányellene katonai felkelés előtti helyzetet, a törvényes ciprusi kormány hatalmát a szigeten.

Kétségtelen, hogy a reakciós puccskísérlet a görög fasiszta katonai junta műve. És az sem kétséges, hogy a puccs az imperialista stratégiának csak egy része, mert az imperialisták sohasem riadtak vissza semmiféle eszköztől, ha céljaik megvalósításáról volt szó.

Az, ami Cipruson történik, a chilei tragédia folytatása. A legapróbb részletekben is hasonlít ahhoz. Az államcsíny zavaros híresztelésekkel kezdődött, majd Makariosz elnöki palotájának megtámadásával, az elnök haláláról szóló hírek költésével és cáfolatával folytatódott. De nemcsak a taktika hasonló, hanem a nyugati hatalmak álláspontja is. Az eredmény azonban mégis más! A NATO-államok néhány héttel az ottawai konferencia lezajlása, az új „Atlanti Charta" aláírása után máris kénytelenek voltak átvészelni a legmélyebb válságot. Pár héttel a paktum összetákolása után a NATO két tagállama egymás ellen mozgósított. A kaland kudarccal végződött.

A szocialista államokkal együtt az egész világ közvéleménye követeli, hogy a ciprusi kérdés rendezéséhez az érdekelt felek által is konstruktívnak minősített szovjet javaslat értelmében fogjanak hozzá.

Kyienia kikötőváros (itt szállt partra a török katonaság)

A félholdas török zászló jelzi a „zöld övezet“ határát