A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-20 / 38. szám
Itt fenn, a világ tetején csend, béke és nyugalom van. De csak látszólag. Akadhat-e ember a földtekén, aki egyszerűen nem veszi tudomásul, hogy borzalmak ekéje szántja a világot, s hogy a magvetésre született kéz most gyilkos fegyvert szorongat? ... Kiknek a bűneit vezekli le most az emberiség? Milyen pokoli erők szabadították ördögeiket a világra s miért? ... Miért nem nőtt fel az emberiség önmaga tiszteletéig és becsüléséig?... Miért nem tanult a történelem véres korszakainak a példázataiból?... S vajon most, ezek után, ha végleg befejeződik ez a pokoli színjáték, megundorodik-e az emberiség a saját mocskától, a szörnyű tetteitől?... Vajon megtisztul-e véglegesen, vagy talán még borzalmasabb tettek elkövetésére készül?... S vajon számon tartja-e majd a történelem azokat a névtelen hősöket, akik életükkel adóznak az emberiség vértelen jövőjéért? A kiskatona úgy érezte, hogy a kérdések zápora elől lehetetlen a menekülés, a csontja velejéig hatoltak. Beleborzongott. Nem lehet előle menekülni. Felelni kell rájuk. Ha szóval nem is lehet megválaszolni a kérdéseket, mégis állást kell foglalni ellenük vagy mellettük. De hogyan ? Hogyan! ? ... Tettel és cselekedettel, géppisztollyal és páncélököllel, élettel és halállal! Szédelegve ment a barakba, a langymelegbe. Közelgett a karácsony. Az ünnepeket megelőző napon egy tizenöt tagú csoport bevetésre ment. Estébe hajlott az idő, mire visszatértek. Sajnos nem hiánytalanul: ketten odavesztek, ketten pedig nem a saját lábukon tértek vissza: súlyosan megsebesültek. A sebesülteket az erdélyi lány vette kezelésbe. — Segíthetek? — kérdezte a kiskatona szolgálatkészen. A lány arra sem méltatta, hogy ránézzen. — Köszönöm, már készen vagyok — mondta, majd a nyúlánk cigányképűhöz fordult. — Vizet ne adjatok nekik, esetleg pár korty forró teát, de azt is csak holnap reggel. Elment. — Miért ilyen fagyos? — kérdezte a kiskatona kissé megbotránkozva a cigányképűtől. — Nem fagyos — mondta — ö ilyen, kiskatona érted? ö nem tud nyakra-főre vigyorogni, mint a legtöbb fehérnép. ö egy jellem, tiszta és világos, mint a frissen mosott ablaküveg. — Ne mondd! — jegyezte meg irónikusan a kiskatona. — Ha valaki csupa megszokásból örökké köpköd, a te szemedben az is egy jellem? ... Tiszta és világos, mint az őzsuta feneke? A cigányképű nem sértődött meg, ellenkezőleg: jóízűen felnevetett. A könnye is kicsordult. — Tudod-e, mit csinál a kecskebéka, mielőtt elugrik előled a réten? — kérdezte a cigányképű elkomolyodva, de a szemében hamiskás fények játszottak. — Tudom — felelte a kiskatona. — Ekkora ívben pössent feléd — mutatta vigyorogva. — Helyes — bólintott a cigányképű. — Azt tanácsolom én neked, pajtás, hogy fáradj a sziklák mögé és utánozd a kecskebékát. Mire viszszajössz, biztosan lehiggadsz. Ezen meg a kiskatona nevetett nagyot. Majd a sebesültekre pillantott és elkomolyodott. Az egyikük az édesapjával lehetett egyidős, a másik fiatal, alig tizennyolc éves. — Mellettük maradhatok? A cigányképű beleegyezően bólintott és kiment. Magára maradva megpiszkálta a tüzet, dobott rá egykét hasáb fát. A frissen hasogatott fenyőfa enyhe gyantaillatöt árasztott. A sebesültek aránylag nyugodtan feküdtek. Néha fel-felnyögtek, víz után sóvárogtak. A kiskatona nem feküdt le, hanem a kályha melletti durván ácsolt lócán üldögélt, bámulta a lobogó lángokat, gondolkodott. Néha el is szundított egy-egy percre, egyébként ébren virrasztott. Éjfél tájban csendesen nyílt az ajtó: az erdélyi lány jött megnézni a sebesülteket. Friss volt, parányi álom sem látszott a szemében. — Hogy viselkednek? — kérdezte. — Nyugodtak. — Vizet kértek? — Kértek néhányszor. — Adtál? — Nem. A lány leült a lócára, összébb húzta magán a pufajkáját. Hallgatagon, alig rebbenő szemmel nézett a lángokba. — Honnan jöttél? — kérdezte a kiskatona, hogy ne szakadjon meg a beszéd fonala. — Ne érdekeljen az téged. — Erdélyből? — Ha tudod, minek kérdezed? — Székelyföldről? A lány nem felelt, csak nézett a lángokba. Ismét összébb rántotta a pufajkáját, csizmás lábát keresztbe vetette, nézett maga elé, hallgatott, majd könyökét a térdének szúrta, tenyerével alátámasztotta az állát. — Megszoktál már köztünk? — kérdezte sokára, mégis váratlanul. — Meg. Ismét hosszú csend. — Nem tudod, visszajött már a parancsnok? — kérdezte a változatosság kedvéért a kiskatona. — Vissza. — Biztos? — Most adtam át neki a legfrissebb jelentést. A kiskatona cigarettával kínálta a lányt, de nem fogadta el. Rágyújtott, s egyre azon törte a fejét, mit mondhatna, mivel törhetné fel a lány zárkózottságát. Egyetlen épkézláb gondolat sem jutott eszébe. — Nincs véletlenül tűd meg cérnád? — bökte ki végül. — Minek az neked? — Elfeslett a zubbonyom. — Hol? — tekintett rá a lány. — Itt... itt a hónom alatt. — Vesd le! A lány a pufajka hajtókája mögül tűt és cérnát varázsolt elő, térdére terítette a zubbonyt és öltögetni kezdett, gyakorlott, ügyes kézzel. Mintha a világ legtermészetesebb dolgát csinálná. Az egyik sebesült nyögdécselt, nagyot vetett magán, feljajdult, aztán megnyugodva elcsendesedett. — Igazítsd meg rajta a takarót... légy szíves! A kiskatona szolgálatkészen felpattant, megigazította a sebesült takaróját, majd visszaült az előbbi helyére. — Ha egyszer székely vagy, ismered-e Tamási Áront? — Ismerem. — Szereted is? — Szeretem — felelte a lány. Olyan szépen mondta, olyan egyszerűen és természetesen, mint ahogy a szép verset szokták elmondani. — Én is szeretem — mondta a kiskatona nagyot sóhajtva. — Miért? — kérdezte a lány, miközben gépiesen öltögetett. — A nyelvezetéért... Csodálatos a nyelvezete: ízes, zamatos, kifejező, tele van bájjal és költészettel. A meséje meg üdén, frissen csobog, akár egy fürge hegyipatak... — Benned egy költő veszett el — mondta a lány dicsérőn, anyásán. — Tessék, felveheted! — Köszönöm! (Folytatjuk) VÍZSZINTES SOROK: 1. Az idézet első része. 14. Távbeszélő műszó. 15. Folytonossági hiány. 16. Porcióm. 17. Mely személy. 18. Kevert vita. 20. Rangjelző szócska. 21. Föléje. 22. Gaál Gábor. 24. A szájüregben van. 26. Hegy Veszprém közelében. 28. Béta betűi. 30. Angol helyeslés. 32. Latin művészet. 33. Eszemmel felfogom. 34. Láoszi néptörzs. 35. Spanyol férfinév. 37. Tóra betűi. 39. Európai nép. 41. Kónyá Lajos névjele. 42. Egyforma mássalhangzók. 46. A Bratislavai Információs Szolgálat szlovák nevének rövidítése. 47. Férfinév. 49. Fordítva: friss. 50. Kettő római számmal. 51. A szovjet motorgépkocsik nemzetközi jelzése. 52. Allathang. 54. Méhcsalád. 56. Orvosságban van! 57. Egyiptomi napisten. 62. Eladási értéke. 64. A harmadik dimenzió. 65. Ismeretlen névjele. 66. Senki franciául. 68. A láb része. 70. R. O A. 73. Növény, főzete üdítő ital. 75. Régi fegyver. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Ad acta. 2. Salak egynemű betűi. 3. Éppen hogy. 4. Helyes. 5. Az idézet harmadik része. 6. Nyitás kezdete. 7. ö-betűvel a végén: közlekedési eszköz. 8. Pap Károly. 9. Azonosak. 10. Vajdasági község. 11. Két azonos francia névelő. 12. Károly Gábor.- 13. Ütőerek. 14. Az idézet második része. 18. Oda. 19. Holt nyelv. 23. Geofizika része. 25. Almafa szélei. 26. Krajcár rövidítve. 27. ... Lili, magyar színésznő. 29. Nem halt meg. 31. Egyformák. 33. összevissza tép. 36. Az idézet negyedik része. 38. Szóvégződés. 40. Hová szlovákul. 43. Fontos ásvány. 44. Férfinév (ford.). 45. Baba betűi. 48. Becézett Mária. 50. Jegyez. 53. Áthelyez. 54. Egyforma betűk. 55. ... Amos Komensky. 56. Szlovák személyes névmás. 58. Termést betakarít. 59. Az első emberpár névjele. 60. Figyelmezteti. 61. Város Erdélyben a Maros mentén. 63. Női hangnem. 67. Egy németül. 69. Ékezettel: gyermekköszöntés. 70. Föléje. 71. A. J. 72. Izomszalag. 74. Mássalhangzó kiejtve. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 14, 5, és 36. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: „ ... az új felfedezések az emberiségnek inkább javára, semmint kárára fognak válni“.
