A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-12 / 28. szám
A hírszerző Nem tudom, hol von Csóbród, még kevésbé azt, hogy hol van a csábrádi erdő. De Hrusov meg Vinica (Ipolynyék), Domaníky és Hontianske Tesáre környékét jól ismerem, nem is beszélve a Pőtor és Zvolen (Zólyom) között elterülő tájról, amelyet ha megszakításokkal, irtásokkal tarkítva is, szinte egyetlen nagy erdőség borít. Hatalmas erdőség, nyár végén, ősszel ezer színben játszó, ma kirándulók és vadászok paradicsoma, harminc évvel ezelőtt azonban véres, kegyetlen harcok színtere, partizánok, katonaszökevények bújtatója ... De jól ismerem Veiké Zlievcét (Nagyzellőt) sőt Dolná Strehovát (Alsósztregovát) is, amelyekkel tán kezdenem kellett volna ezt a kis beszámolót, s amelyeket tulajdonképpen már a szülőföldemnek tekinthetek, minthogy a szülőföld nem épp csak azt a falut jelenti, ahol az ember megszületik, hanem annak szőkébb, tágabb környékét is, az egy-két nap alatt bejárhatót, pontosabban: azt a vidéket, amelyet oz ember a legjobban szeret a világon... Moravcík Pavol, akiről a továbbiakban szó lesz, is ennek a vidéknek a szülötte. Édesapja Alsósztregován volt községi juhász. Ezt a „funkciót" a sztregovai jegyző tanácsára vállalta, így sikerült megmenekülnie az első v lágháború poklaiból. (A juhászra nagy szüksége volt a falunak, hát felmentették őt.) Motto: A Szlovák Nomzoti Felkelés nemcsak váratlan meglepetést, hanem nagy politikai és katonai bonyodalmat is jelentett a náci Németország számára. Politikai szempontból a Szlovák Nemzeti Felkelés felforgatta Hsának Hitlertől függő államát. Frankót állandó félelemben és idegességben tartotta a protektorátus sorsát illetően, végül Magyarországon meggyorsította azokat a tendenciákat, amelyek képviselői hátat akartak fordítani a náci szövetségesnek: egyszóval összekuszálta a nácik közép-európai helyzetét. Gustáv Husák Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvéből. Később csalódjával együtt a szomszédos Nagyzellőbe költözött. A Moravcík-család minden tagját Kékkőtől Losoncig, de tán még azon túl is kemény és következetes kommunistáknck ismerték. A két háború között oz ilyenfajta közismertség nem volt épp kifizetődő — nem volt a masaryki— benesi úgynevezett demokráciában, még kevésbé később a félfasiszta Horthy- Magyarországon A négygyermekes öreg Moravcik végigjárta a nélkülözések sivatagát, míg gyermekeit felnevelte. A kis Pavol már tizenkét éves korában kapált, kaszált, napszámba járt mint a többi hozzá hasonló korú és sorsú gyerek. Amikor legénysorba nőtt, Salgótarjánba ment kőművesek mellé segédmunkásnak, de 22 éves korára azért sikerült kitanulnia a kőművesmesterséget. Ekkor már kommunista volt, állandó rendőrségi felügyelet alatt állt. Közben kitört a második világháború. Eleinte — mint szlovák állampolgárnak — sikerült elkerülnie, hogy behívják katonának. Már azt hitte, édesapjához hasonlóan ő is átvészeli ezt a kataklizmát, de 1943-ban már a szlovák állampolgárság sem segített. Háromszor kapott katonai behívót Budapestre, előbb a fényszórásokhoz, majd a rádiólokátorosokhoz s végül a tüzérekhez. Innen leszerelték, de 1944. augusztus 25-én ismét behívták őt Aszódra munkaszolgálatosnak. Ekkor már mindenfelé beszélték, hogy Szlovákiában partizánharcok folynak, sőt hogy nagyobb dolog is készül. Zsebében a behívóval nem Aszód felé indult, hanem átszökött a határon. Előbb Pőtorra, majd Zólyomba ment, a zólyomi várba, ahol akkor már szovjet katonák voltak, Valjanszkij százados pa-KEGYETLENKEDTEK, GYILKOLTAK Ezerkilencszáznegyvennégy november 11-én a Hlinka-gárda egy százötven tagú rohamosztaga érkezett Krupinába. A gárdistákat a helybeli fasiszta hatóságok hívták a városba, mert féltek a környező hegyekben tevékenykedő partizánoktól. A gárdisták naponta rajtaütéseket hajtottak végre a városban és közvetlen környékén, házkutatásokat tartottak és letartóztatták azokat, akik részt vettek a felkelésben vagy ismertek voltak arról, hogy ellenfelei a klerikálfasiszta rendszernek. A letartóztatottakat a polgári iskolában tartották fogva, ott vallatták s kínozták, ütlegelték őket. A rohamosztagosoknak a Hlinka-féle Szlovák Néppárt és a Hlinkagárda vezetői adtak át információkat és névjegyzékeket a haladó gondolkodású emberekről. A Hlinka-gárda rohamosztagjának tagjai Korponán es környékén november 17-től mintegy kilencven személyt fogtak le. Harminckettőt közülük átadtak Zvolenban (Zólyomban) és Banská Bystrlcában (Besztercebányán) a német Allambiztonsági Szolgálatnak, a Sicherheitsdienstnek. Ezerkilencszáznegyvennégy december 18-án egy autóbusszal tizenhárom letartóztatott személyt Korponáról Babiná felé szállítottak, s útközben egy erdészlak közelében legyilkolták őket. A fasiszták kegyetlenkedéseinek a szovjet hadsereg egységei vetettek véget, amikor 1945. március 3-án felszabadították a várost. A hazafias meggyőződésükért és faji hovatartozásukért legyilkolt áldozatok sírját a város lakói emlékművel jelölték meg. A FELKELŐK ELSŐ SIKERES AKCIÓJA A SZEPESSEGBEN Amikor kitört a felkelés, a Spisská Nová Vesben megalakult forradalmi nemzeti bizottság tagjai felszólították a szlovák helyőrség parancsnokát, hogy katonáival együtt álljon át a felkelők oldalára, s vegyen részt a szlovák nép antifasiszta harcában. Azonkívül fegyvereket is kértek. A helyőrség parancsnoka azonban megtagadta a fegyverek és lőszer kiszolgáltatását, s nem állt át a felkelők oldalára. Amikor 1944. szeptember 1-én partizánok érkeztek a városba, észrevették, hogy a laktanya előtt nem áll őrség s a laktanyában nincs katonaság. Mivel Igló közelében nagyobb létszámú német katonai egységek voltak, amelyek lefegyverezték a két kelet-szlovákiai szlovák hadosztályt, és nem volt kilátás kelet felől a város sikeres védelmére, Popovics partizánparancsnok elrendelte, hogy ki kell hordani a fegyvereket a laktanyából, s ezekkel néhány száz önkéntest és partizánt szereltek fel. A forradalmi nemzeti bizottság felszólította a laktanyát elhagyó katonákat, hogy csatlakozzanak a felkelőkhöz. Az iglói repülők egy része valóban átállt a felkelők oldalára, ezeket a gyalogos alakulatokba osztották be. A forradalmi nemzeti bizottság elrenA Krupinából Babinába vezető út mentén síremlék jelöli azt a helyet, ahol a Hlinka-gárda rohamosztagának tagjai bestiális módon tizenhárom személyt legyilkoltak V caésbbja stóveflsRnh/i fodu /asvoju-sfobadii bofina f&mtn mfcste 14.12,1944 |>re svrfjb vlnsteboeU' - ’presvcdcBitín.odbnjovú cinnoat1’ a rasavti pn'sfusnost'povrozden); - KAROLINA BARTUSüV/( MÖjSE^CRIMER CHRANOf CECÍLIA GRIMERQYA. JÚL1ANA HAKELOVÁ ■ BARTOLOME] KOVÁC OR. EUGEN LENGYEL HELENA LENGYELOVA' ■ JUDITA LENGYELÖVÁ ' • 30ZEF OLA’H TERÉZIA OLÁHOVÁ .' Tri ebete neznámej tofoznosH ' : * Cest'a slava ith pámiatke! ~'’0' WiSuäs» -delte a mozgósítást s E. Marcinko tartalékos főhadnagyot bízta meg az önkéntesek csoportjának vezetésével. Marcinkénak sikerült mintegy nyolcvan főből ólló alakulatot szerveznie, amellyel több kisebb rajtaütést hajtott végre a fasiszták ellen. A partizánok is támadásokat indítottak Lőcse, Paprád és Rudnany (ötösbánya) irányában. 1944. szeptember 3-án Marcinko főhadnagy alakulata egy támadás során öt ellenséges ellenállási gócot semmisített meg. A felkelőknek nem sikerült végrehaj-A felszabadítási emlékmű Levocában (Lőcsén) C/IABA KPACHDÜ APMUU OCBOaOAUBLUEÜ Am 27. RHBAPfl tS45. 'IDPOA/lEBtm 5LÁVA CERYENEj ARMÁDE OSLOBOÜIV^EJ DHA 27. JANUÁRA 1945. ME5TQ LEYOŐU. Kurucz Sándor felv.
