A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-13 / 37. szám
A JÖVŐ EMLÉKEI Jártak-e valaha más bolygóról származó élőlények Földünkön? A majákkal kapcsolatos rejtélyek egyike, hogy vajon mikor és hogyan népesítették be azt a területet, amelyen a klasszikus kornak (óblrodalom) nevezett virágkorában civilizációjuk fő központjai feküdtek. Sok tény utal arra, hogy keletkezésük és rohamos fejlődésük mindenütt majdnem ugyanarra az időre esik. Ebből elkerülhetetlenül következik az a gondolat, hogy amikor a maják erre a területre érkeztek, nyilvánvalóan mór meglehetősen magas kultúrfokon álltak. Más a helyzet azzal a kérdéssel, hogy honnan jöhettek a maják. Nem kétséges, hogy egy szerfölött fejlett és a maja civilizációnál régebbi kultúra központját kellett elhagyniok. És valóban, a mai Mexikó területén fel is fedeztek egy ilyen központot. Ebben összpontosulnak az ú. n. olmék kultúra maradványai, melyeket — többek között — a Mexikói-öböl partvidékének sok helyén találtak. Ennek ellenére mégsem mondhatjuk a majákat az olmék kultúra közvetlen örököseinek, a mai tudománynak nincsenek birtokában olyan adatok, amelyekkel ezt az állítást bizonyíthatná. Már fentebb is leírtuk, hogy a maja kultúra milyen rohamosan fejlődött, szinte egy csapásra emelkedett a legmagasabb szintre. Hogy mindez hogy történt, rejtély, de megszűnésének gyorsasága is az maradt — legalábbis egyenlőre. Nem tudni mi lehetett az oka, hogy időszámításunk IX. századának végén miért hagyták el majdnem egyszerre a lakosok az óbirodalom grandiózus vallási központjait, s ezek miért pusztultak el szinte egyszerre? Vagy mi volt az oka annak, hogy a maják hirtelenül elköltöztek városaikból? Miért pusztult el egyszerre az a sok pompa, amelyet az emberek oly fáradságosan építettek? Tikal, Uaxactun, Copón, Palanque és más óbirodalmi városok piramisai, templomai és palotái, amelyek építésére hihetetlen szellemi és fizikai erőt fordítottak, a mai napig őrzik az emberi kéztől származó rombolás nyomait. De kié volt ez a romboló kéz? Következtethetünk-e — a viszonylag kisméretű rombolásból — egy támadásra? Hiszen egy ellenséges csapás esetén az áldozatok száma is tetemes. Ennek azonban semmi nyoma. Vannak tudósok, akik azt állítják, hogy a romokon sehol sem láthatók harc nyomai, a tűzvész füstje sem feketítette be őket. Valószínűtlennek tűnik a külső támadás azért is, mert az első évezred végétől a mai napig nem költözött új lakosság a városokba. Hogy a maja nép miért hagyta el egyszerre városait, s azok miért pusztultak el, továbbra is kérdőjel marad. A régi maják megszámlálhatatlan titkai közül továbbra is ez marad a legnagyobb rejtély, annál is inkább, mivel háborúnak, Járványnak vagy hirtelen klímaváltozásnak még csak á nyomát sem találni. Dänicken szerint csakis egy megmagyarázhatatlan parancs szolgálhatott indítékul, Két órányi repülőútra Mexikó-Citytől délre emelkedik ki az Oaxaca széles völgyéből a Monte Alba („Eehér-hegy“), a zapotékok egykori templomvórosa, amelynek eredeti neve ismeretlen. A völgy fölött majdnem 400 méter magasságban elnyúló hegyen ugyancsak a régi Mexikó hirtelen, mintegy a semmiből keletkezett magasszínvonalú kultúrájának bizonyítékait láthatjuk. Itt kezdett ásatni 1931-ben Alonso Caso, és hét év alatt jónéhány szenzációs eredményre jutott. De hogy az építőknek mi volt a példaképük, s kik voltak a tanítómestereik, arra még nem sikerült elfogadható magyarázatot adni. A film tovább röpít bennünket, bemutatja a nagyobb maja városokat és ez szükségszerűen felkelti az érdeklődést talányos múltjuk iránt. A templomok és piramisok újabb rejtvényeit kutatva, jutunk el a „szakállas ember“ városába, Chichén Itzába. (Az ősi legendák ugyanis Kukulkant így emlegetik; „a szakállas ember, aki a csillagokról jött“.) Remek képekben tárul a néző elé e csodálatos kultúrájú város, amelyet szavakban próbálunk viszszaadni az olvasónak, kiegészítve néhány olyan elemmel is amely a filmből kimaradt. Meglepő képet ábrázolnak ezek a sziklába vájt figurák, amelyek egy páros űrrepülést végző asztronautákra emlékeztetnek Alkalmazott csillagászat a Chlchén Itza-i Kukulkan piramis építkezésénél. A 365 lépcsőfok az év egy-egy napját jelenti Hatalmas jelentőségű volt Jurij Knozoroz fiatal szovjet tudósnak az a felfedezése, amikor 1967-ben megfejtette a maja írást. Több ősrégi kézirat lefordítása után többek között az is kiderült, hogy Chichén Itza városának Űj-birodalombeli története időszámításunk 968. évében kezdődött. Ebben az időben négy ica osztag tört be Észak-Yucatánba, elfoglalta Uacfit-abnal városát, és a maják régi fővárosának a Chichén Itza nevet adta. Ezeket az osztagokat Kukulkan (Kvetoszalkoatl — Tollas Kígyó) vezette, s e városból irányította a toltékok hatalmas birodalmát. Nevét már azzal is nagygyá tette, hogy a toltékok nem pusztították el a maja kultúrát, sőt, átvették s saját kultúrájuk vonásait beleszőve, építették tovább az ősi várost. Kukulkan zsenialitását, kiváló hadvezéri képességeit igazolja az is, hogy amikor Tollanból megdöbbentő gyorsasággal kellett távoznia népével, a sorsnak ez a csapása sem ejtette kétségbe, s elfoglalva Yucatánt, volt ereje megalapítani az új birodalmat. Chichén Itza hegemóniája több mint két évszázadon keresztül tartott, s ez idő alatt a majáktól nemcsak kultúrájukat vették át, hanem nyelvüket is. A város neve, Chichén Itza is maja eredetű, ami lefordítva az „ica emberek kútjá“-t jelenti. És valóban, a város területén van egy óriási kút, amelyet ma is Szent Kútnak (spanyolul; Cenote sagrado) hívnak. Aszály idején a papok vezetésével ide zarándokolt a nép, s esőistennek áldozván, fiatal lányokat taszítottak a kút sötétbarna vizének mélyére, ahonnan többé nem volt menekvés. A félelmetes kút meglepő méretekkel rendelkezik: szabályos kör alakját, mintha valaki egy óriási fúróval fúrta volna ki a kemény sziklában. Átmérője eléri a 60 métert, s a kút pereme és a víz tükre közti távolság 20 méter! A film alkotói kételkednek természetes eredetében, s szerintük emberi kéz sem vájhatta. Hát akkor hogyan keletkezett? — Talán egy űrhajó izzó gázcsóváitól származik? — teszi fel a kérdést a film. A város építkezéseit asztronómiai adatok alapján végezték. Három szinten helyezkedik el a maják obszervatóriuma, alakja meglepően hasonlít egy mai csillagvizsgálóéhoz. A romok közt több érdekes, elgondolkoztató műemlék található. Az egyik „isten-alak“, mintha tokszerű keretbe foglalva egy kormányt kezelne, és a sisakon itt is antennaszerű rajzolatokat látni. Kissé távolabb egy piramis, amely kőbemeredt hatalmas és örökéletű naptár. Négy lépcsőjén 365 fok található. Az év minden egyes napjára jut egy. Hát nem érdekes ez, sok-sok évszázaddal ezelőtt? Kétszáz évi virágzás utón azonban Chichén Itzát Hunak Keel serege elpusztította, véget vetett a hatalmas államnak, amelynek uralma messze a maják lakta föld határain túl terjedt. A mexikói százezres nagyvárosok egyike Merida. Itt élnek a maják utódai, akik saját, a majából kialakult nyelvüket beszélik, ök Latin- Amerika legbékésebb lakói. Arcvonásaik a régi maja szobrokra emlékeztetnek. Meridából végtelen mocsarak fe- . lett haladva visz a repülőút La Ventá-ba. A mocsórvidék kellős közepén óriási kőszobrok tucatjait találni, amelyek mindegyike 200 tonnát is nyom. 130 kilométeres körzetben egyetlen kőtörmelék sem akad, csak mocsár és őserdő. S újra felmerül a kérdés; hogyan szállították ide ezeket a hatalmas köveket?
