A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-13 / 37. szám

Egy tavalyi emlék: Lőrincz Gyula, a CSEMADOK KB elnöke és Varga Béla, a CSEMADOK gratulálnak a megalakulásának 20. évfordulóját ünneplő MATESZ igazgatójának KB vezető titkára KÖZÖSEN, LELKESEN Gondolatok a MATESZ és a jubiláló CSEMADOK kapcsolatáról A Komáméi (Komáromi) Ma­gyar Területi Színház és a 25. év­fordulóját ünneplő CSEMADOK kölcsönös viszonya, kapcsolata, kezdettől fogva összefonódott, „egy tőről metszett“ gyümölcsei annak a fának, amely a felszaba­dulás, de különösen a februári események után virágzott ki. Ami­kor 1948 februárjában — a Párt irányításával és annak ihletésére — hazánkban a hatalom a dolgo­zó nép kezébe került, megindult a szlovákiai magyarság nemzetisé­gi kérdésének rendezése is. Ennek a nemzetiségi politikának egyik jelentős vívmánya volt 1949-ben a Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók Kultúregyesületének megala­kulása, ezt követte azután 1952- ben a MATESZ, a Magyar Terü­leti Színház létrehozása. A most 25 éves CSEMADOK-nak és négy évvel fiatalabb testvérének, a MA­­TESZ-nak kapcsolata az elmúlt több mint két évtized alatt a le­hető leggyümölcsözőbb együttmű­ködés szellemében fejlődött, erő­södött. Érdemes visszapillantani a múltba, hogy lássuk ennek a kap­csolatnak, ennek az együttműkö­désnek a példáit. Az 1949-ben megalakult CSE­MADOK színjátszócsoportjainak munkája nyomán, soha nem látott érdeklődés és igény mutatkozott dolgozóink sokezres táborában a színművészet élvezése iránt. A szó szépsége a színpadon hatalmába kerítette a csehszlovákiai magyar dolgozókat és ennek folyománya­ként már 1950-ben az akkori Ál­lami Faluszínház keretében ma­gyar együttes létesült. Ennek a magyar csoportnak a tagjai a CSEMADOK-csoportok műkedve­lő színjátszóinak sorából kerültek ki. Ezerkilencszázötvenkettőben, amikor a párt és a kormány hatá­rozata nyomán megkezdődött a Magyar Területi Színház szerve­zése — amiben a CSEMADOK KB oroszlánrészt vállalt — a helyi csoportok legjobb műkedvelői let­tek a megalakuló új színház tár­sulatának élső tagjai: Komárom­ból Király Dezső, a Tarics-házas­­pár, Riszdorfer László, Somorjá­­ról Konrád József, Sipos Jenő és Ernő, Cséfalvay Kató és Kopál Irén, az Állami Faluszínház együt­teséből pedig Bugár Béla, Feren­­czv Anna, Lelkes Magda, Turner Zsigmond, Gyurkovics Mihály, Bottka Zsuzsa valamint az azóta elhunyt Budai Mária, Husvár Fe­renc, Fekete Gyula, a komáromi Wieder Antal és Korai Ferenc — mind-mind lelkes CSEMADOK- tagok. Maga a CSEMADOK KB adta első igazgatóját a színháznak Fellegi István személyében, aki addig a CSEMADOK KB főtitká­ra volt. Tehát a MATESZ indulá­sa a CSEMADOK-műkedvelők legjobbjai és a CSEMADOK KB támogatása nélkül illuzórikus lett volna. Emlékezetes rendezvény — kánikulában Gondos előkészület előzte meg, az idei járási dal- és táncünnepélyt a komárnói (komáromi) járásban. A CSEMADOK járási bizottságának elnöksége Szabados Péter járá­si titkárral az élen, már hónapokkal korábban hozzákezdett az ünnepség szervezéséhez. Megtartása a CSEMA­DOK járási bizottságának és kolozs­­némai helyi szervezetnek, valamint a Komárnói Járási Népművelési Központnak közös rendezésében ke­rült sor a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és a CSEMADOK megalakulásá­nak 25. évfordulója tiszteletére. Hat­száz szöveges és négyszáz képes pla­kát, ötezer röplap és száz meghívó „mozgósította“ a kultúrát szerető és igénylő embereket az ünnepségre. Már napok óta „dühöngött“ a ká­nikula, több mint harminc fokot mu­tatott a hőmérő, felhőtlen, derült volt az ég, amikor augusztus első vasárnapján megkezdődött a XII. Csallóközi Dal- és Táncünnepély Ko­­lozsnémán, a Duna partján, a ha­lászcsárdánál, festői környezetben, több mint négyszáz szereplő énekes és táncos közreműködésével. A mű­sorban felléptek a járás legjobb szó­listái és népművészeti csoportjai, a Tavaszi szél vizet áraszt népdalver­seny járási győztesei. A fő műsor délután két órakor kezdődött. A tik­kasztó hőség ellenére több mint öt­ezer ember hallgatta végig Benyó Máténak, a jnb-elnöknek ünnepi be­szédét és tekintette meg a jól össze­válogatott műsort. Az ünnepségen je­len voltak a járás párt- és állami szerveinek képviselői és Varga Bé­la, a CSEMADOK KB vezető titkára A nas/.vadi citeraegyüttes is. A műsorról csaknem mindenki az elismerés hangján szólt. Vendég­együttesként a Senkvicei szlovák folklórcsoport lépett fel. Ételről, ital­ról a Jednota gondoskodott. Bőven volt frissítő, tizenöt sátorban árulták a jobbnál jobb falatokat. Még a szú­nyogokat is kiirtották az ünnepség előtt, s ebben a dunaszerdahelyiek nyújtottak segítséget. A műsor elég gyorsan pergett, ennek ellenére estébe hajlott az idő, mire befejeződött. Valamennyi szereplő tudásának legjavát nyújtotta. Igen hangulatos volt a hetényiek lako­dalmasa, akik az új búzából sütött kalácsot megkóstoltatták a közön­séggel is. Az izsaiak Búzavirág-tánc­együttese osztatlan sikert aratott, hosszan tartó tapssal jutalmazta őket a közönség. A szólisták közül nagy tapsot kapott Németh Ferencné, Kosztolányi Gabriella, Magyarics Magda, Sefcsik Beáta, Horváth Júlia és még néhányan, akiket Rigó Pál és népi zenekara kísért. Kedves szín­foltja volt az ünnepségnek a duna­­mocsi iskolásgyerekek műsora; a . A kapcsolatok az alakulás óta már az első bemutatókon folyta­tódtak. A Tűzkeresztség c. drámá­ban — a hivatásos színészek mel­lett — a komáromi CSEMADOK színjátszói voltak a statiszták, az ő közreműködésük tette emlékeze­tessé az első bemutatót. Lőwinger László, Horváth Gabi, Csevár Fe­renc ott voltak a színpadon — CSEMADOK-műkedvelőkként — az újdonsült fiatal hivatásos mű­vészekkel. A színház hivatásos társulata a húsz év alatt minden lehető se­gítséget megadott a CSEMADOK öntevékeny színjátszó csoportjai­nak, ahol csak erre igény mutat­kozott. A színház dramaturgiai könyvtára nyitva állott (és ma is nyitva áll) a CSEMADOK-műked­­velői részére, ha darabot akarnak kölcsönözni, vagy műsorválasztás ügyében tanácsért keresik fel a MATESZ dramaturgiáját. A szín­ház nagy jelmez- és kellékraktára mindig rendelkezésre állt a CSE­­MADOK-műkedvelőknek, ha a da­rabokhoz jelmezek, korhű kosztü­mök, kellékek kellettek. És a ku­lisszatárt si nyitva tartottuk előt­tük. Egyszóval: soha nem tagad­tuk meg műkedvelő csoportjaink­tól a kért támogatást, bármilyen vonatkozásban. Hogy csak egyet említsek: a CSEMADOK KB és a Népművelési Intézet közös ren­dezésében — immár tizenegyedik ízben — megtartott Jókai-napok soha nem nélkülözték, minden al­kalommal igénybe vették a MA­TESZ műszaki segítségét, melyet Tarics Jánossal és Horváth Jó­zsef színpadmesterrel az élen, min­dig meg is kapott. És meg kell említenünk a CSEMADOK és a színház kapcsolatában azt is, hogy eszmei-tudományos síkon is folyik a pozitív együttműködés. A szín­ház szakemberei, rendezők és szí­nészek — legtöbb esetben anyagi ellenszolgáltatás nékül — járják Az izsai Búzavirág-táncegyüttes Martosi lakodalmast mutatták be si­kerrel. Járásunkban az utóbbi évek­ben sikeresen fejlődnek az énekka­rok, illetve éneklő csoportok. Bizo­nyítja ezt az a tény is, hogy az ün­nepélyen hat énekkar, illetve éneklő csoport szerepelt sikeresen. Az előző években gyakran megza­varta az ünnepélyt az eső, az idén erre nem került sor. A rekkenő hő­ség ellenére a közönség érdeklődése

Next

/
Thumbnails
Contents