A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-06 / 36. szám

— mondja nevetve a pardubicei Jaroslav TéSinsky. Ezen a véleményen van a pferovi Petr Havelka is s ezért ajánlotta fel 6 is készségesen segítségét az építészeknek, akikhez

— noha mérnöki oklevelén még alig száradt meg a tinta — Helena Kubeková is csatlakozott. A nyitrai Ivana Koáfálková a virágokért rajong s ezért szívesebben segít a kertészkedésben.

A fiúk és lányok ügyes kezére azonban másutt is szükség van. Ezért egyesekkel az élelmiszerboltokban, a postán vagy a szolgáltató vállatoknál találkozhatunk.

Mindegy, hol, a fő, hogy dolgozni, segíteni jöttek, ami azonban nem jelenti azt, hogy a szünidőt kizárólag munkával töltik. Korántsem, hiszen többségük nem prágai, sokan ezúttal először vannak a fővárosban, érthető tehát, hogy annak minden zegét-zugát meg akarják ismerni. Szabad idejük hasznos eltöltésére a SZISZ részletes programot dolgozott ki. Megtekintik a várat és környékét, sőt oda is bepillantást nyernek, ahova más be sem juthat. Esténként klubjukból zeneszó, ének, vidám terefere hallatszik. A politikai és szakelőadásokat követő hosszan tartó, tanulságos vitákat is megszerették. Szabadnapjaikon pedig — szombaton és vasárnap — ellátogatnak Prága környékére, a közeli városokba, hogy újabb élményeket gyűjtve, felejthetetlen órákat töltsenek együtt vendéglátóikkal.

Évről évre több mint 3000 főiskolás vesz részt a prágai nyári építőtáborozáson. Valamennyiről a SZISZ Diákvállalata gondoskodik. De az ifjúsági szervezeten kívül mások, pl. az építészeti főiskola hallgatói és az orvostanhallgatók is szerveznek nyári építőtáborokat.

Idei prágai tartózkodásuk egyik legfőbb érdekességének a csehszlovák fiatalok a Szovjetunió-ból, az NDK-ból, Lengyelországból és Bulgáriából érkező diákokkal való együttlétüket tartják, akik velük együtt vesznek részt ebben a „Diákok Prágának“ elnevezésű akcióban.

Természetesen mindenki nem dolgozhatik Prágában. Ennek nem is volna értelme, hiszen munka mindenütt akad bőségesen, vidéken is sok a lehetőség. Ezért van a SZISZ Diákvállalatának minden nagyobb városban kirendeltsége, mely munkára serkenti az ottani fiatalokat. Aki nem köti le magát egy egész hónapra, az 1—2 hétre vagy néhány napra is vállalhat munkát, pl. takarítást a kórházakban, iskolákban, esetleg elszegődhet raktárnoki munkára, vagy vasúti vagonok ki- és berakodására.

A Diákvállalat azonban nemcsak nyáron tevékenykedik. Télen is talál munkát a fiatalok részére. Állandó partnerei között több mint 150 vállalatot, üzemet, iskolát, egészségügyi intézményt tart nyilván.

De térjünk vissza a prágai várba, ahol a SZISZ zászlaját augusztus végéig — a főiskolások munkabrigádjainak jelenlétét hirdetve — vidáman lengeti a szél. A bratislavai Peter Nahálka a zászlóra mutatva így vélelkedik: — Aki közülünk néhány év múlva ismét ellátogat ide, bizonyára örömmel gondol vissza az itt eltöltött vidám napokra és büszkén meséli majd gyermekeinek, hogy a prágai vár környékén folyó munkából ő is tevékenyen kivette a részét.

KARDOS MÁRTA

Járdaépítés Sliaéon

HASZNOSAN ELTÖLTÖTT SZÜNIDŐ

Hazánkban először került sor a leendő jogászok nemzetközi ifjúsági építőtáborának létesítésére, öt ország fiataljai találkoztak ez év júniusában. Az építőtábornak a zvoleni Erdészeti és Faipari Főiskola diákszállása adott otthont. Rendezője a Komensky Egyetem jogi kara.

— A hallei egyetemmel már eddig is szoros volt a kapcsolatunk, évente rendeztünk csereakciókat. Ahány diák jött tőlük nyári építőtáborba, annyit küldtünk mi is — mondja Eubo Urban, a tábor vezetője. — Az idén az SZNF 30. évfordulója alkalmából elhatároztuk, hogy felvesszük a kapcsolatot más szocialista országok egyetemeivel is. Így került sor a pécsiek, szófiaiak és kijeviek meghívására. A százötven résztvevő közül hetvenhárom a külföldi diák.

Közben körém gyülekeznek az egyes csoportok vezetői. Előkerül a brigádnapló. Nem az aznap elvégzett munkát, hanem a szabadidő értékes felhasználásának módját jegyzik fel benne. Kipirult arccal mesélnek a tábori életről, az érdekes kulturális és sportrendezvényekről.

— Nagyon szép és megható ünnepség zajlott le a Lengyel Népköztársaság felszabadulásának ünnepén — mondja Darina Sládecková. — Ez a Zvolen felszabadításáért folyt harcokban elesett hősök emlékművének megkoszorúzásával kezdődött, majd beszélgetés következett helybeli partizánokkal s a Szovjetunióból érkezett diákok folklór-műsorával fejeződött be. A beszélgetés élményt jelentett mind a hazai, mind a külföldi egyetemisták számára. Néhány fiatal körülvett egy-egy volt partizánt, aki kérdéseikre válaszolva, szabad beszélgetés formájában mondta el élményeit, a harcok történetét.

Minden résztvevő ország diákjai megrendezték saját nemzeti napjukat. Hazájukra, az ország lakosságá-A bratislavai Kémiai Főiskola diákjai az épülő Zvolen-i Sekier lakótelepen törmelék eltakarítás közben.

ra jellemző kulturális műsorral szórakoztatták társaikat. Érdekes például, hogy az NDK-ból érkezett leendő jogászok által rendezett vetélkedőt a magyar diákok nyerték meg. Egyhangúan megegyeztek azonban abban, hogy a legsikeresebb műsort a szovjet diákok adták. Különben is ők voltak a legközkedveltebbek. A néhány hét alatt belopták magukat diáktársaik szivébe.

— A hétvégeken kirándulásokat szervezünk, hogy megismertessük barátainkat hazánk szépségeivel — szól közbe Kristina ValaSková — az épitőtábor mindenese. — Az SZNF harcainak nyomában ellátogattunk Banská Bystricára és Kremniékára. A Stavoindustria nemzeti vállalatnál dolgozó fiatalok jutalomkiránduláson a Magas-Tátrában jártak. A legszorgalmasabbak közül 43-an részt vettek az építőtáborok fiataljainak Bratislavában megrendezett fesztiválján.

A városnév hallatára megszólal egy bolgár fiú, Kurt Iliev:

— Én is voltam Bratislavában. Megcsodáltam a kecsesen ívelő új Duna-hidat, s a Kultúraparkban is jól éreztem magam. Mégis, Várna nekem jobban tetszik. Talán mert ott élek, de az is lehet, hogy azért, mert nálunk több a park, liget, virág.

Persze a körülötte ülő bratislavaiak azonnal városuk védelmére keltek. — Egy nap alatt nem ismerheted meg összes varázsát, a várban nem is voltál, s az új lakótelepeket is csak messziről láttad.

A vita halkultával ismét Lubo Urban veszi át a szót.

— A fiúk és lányok öt zvoleni üzemben dolgoznak. Közülük kiemel ném a Buőina vállalat igazán dicséretre méltó segítségét. Az ő jóvoltukból jutottunk sportpályákhoz, rendelkezésünkre bocsátották a szakszervezeti klubot, autóbuszt adnak a kirándulásokhoz. így sokat könnyitenek szervezési gondjainkon. Annak ellenére, hogy először rendezünk ilyen nagy méretű akciót, minden simán, zökkenőmentesen megy. Azt szeretnénk csupán, ha a jövőben a diákotthon igazgatóságának részéről is nagyobb támogatást kapnánk. Előfordult ugyanis, hogy az előzetes bejelentés ellenére éppen akkor fertőtlenítették az ebédlőt, amikor arra nekünk szükségünk lett volna.

— Amit eddig a szabad idő felhasználásáról elmondtak, mind nagyon szép, de most már kíváncsi lennék, hogy vannak az üzemekben megelégedve a diákok munkájával?

— Még nem volt panaszuk. Inkább az a baj, hogy a kiszabott időnél hamarabb elvégzik a feladatot, s gondot jelent újabb munkát találni. Részt vesznek a Garam folyó szabályozásának munkálataiban, útépítésnél, péküzem építésénél, a Buöina iparvasútján vágányainak talpfáit cserélik. Ott segítenek, ahol éppen szükség van rájuk.

A fentiek hallatára kíváncsi lettem, érvényes-e a dicséret mindkét részről. Próbaképpen ellátogattam a

Bucina nemzeti vállalathoz. Ján Káplán, a személyzeti osztály vezetője beszélgetésünkkor elmondta:

— Az üzemnek összesen 2760 dolgozója van, közülük 300 az idénymunkát végző diák. Azon kívül, hogy helyettesítik a szabadságjukat töltő dolgozókat, megismerkednek a gyár szervezeti felépitésével, a követelményekkel, a munka díjazásának formájával, a reálbér értékével. Igyekszünk összekapcsolni az iskolát az élettel. Régen azzal biztatták a szülők gyermeküket: Tanulj, hogy ne kelljen dolgoznod! A mi jelszavunk: Tanulj, hogy szakember légy a munkaterületeden! Fontos ez számunkra is, hisz az évente visszatérő brigádosokból lesznek a megbízható állandó munkások. Nagy gondod fordítunk tehát nevelésükre. Lehet új gépet vásárolni, lehet új gyártási eljárást bevezetni, de az embert nevelni kell!

■ ■ ■

Másnap a munkahelyen meglátogattam a nemzetközi építőtábor néhány résztvevőjét. A Mezőgazdasági Építőipari Vállalat szliácsi üzemében Helység István csoportvezető felügyelete alatt dolgoznak a bolgár fiúk. Feltettem a kérdést: Mit jelent számukra a munkával eltöltött négy hét?

— Nekünk, leendő jogászoknak, eljövendő munkánkban hasznunkra fog válni, ha közelebbről megismerjük az embernek a munkához, a társadalmi tulajdonhoz való viszonyát.

— Megismerkedünk barátaink életével, nemzeti mentalitásával.

— Izmosodunk, erősödünk, egészségünknek is jót tesz a tízhónapi tanulás, izgulás után a szabadban végzett munka.

— Keresetemből szeretnék édesapámnak tranzisztoros rádiót venni, édesanyámnak ruhaszövetet, nővért négynyelvü brigád

remnek fürdőruhát, magamnak pedig egy pár cipőt. Persze, ha még lesz miből, mert a vállalt idő leteltével két hétig még itt nyaralok. , Míg a fényképezőgéppel bajlódtam, az egyik bolgár fiú tört oroszsággal magyarázta, hogy csoportvezetőjük magyar ember, velük érkezett egy bulgáriai török is, a munkások szlovákok, mégis kitűnő az egyetértés, munkájukat jó kedvvel, eredményesen végzik.

Az ifjúság nyári aktivitásának keretében Zvolenban talált munkahelyet és szállást a bratislavai Műszaki Főiskola vegyészmérnöki kara hallgatóinak egy 32-tagú csoportja. Vezetőjük, Eupták elvtárs, elmondta, hogy az SZNF 30. évfordulójának tiszteletére kerékpártúrát szeretnének rendezni Lidicére. Útközben pedig kapcsolatot teremteni néhány falu ifjúsági szervezetével. Erre fogják költeni keresetüket.

A festői környezetben épült város csipkés párkányzatú várfalai alatt emberek sietnek. Ki -munkára, ki már pihenésre. Közöttük sok a fiataL Izmos testük, napégette arcuk tanúsítja, nem henyéltek a nyáron.

Kép és szöveg: FISTER MAGDA

h*

7