A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-06 / 36. szám
A prágai és a bratislavai diákok a régészeti kutatásokban is részt vesznek Főiskolások Prágában A prágai vár és környéke ilyenkor nyáron többnyire a történelmi nevezetességekben és műemlékekben gyönyörködő külföldi turisták találkozóhelye. De nemcsak az övék, hiszen olyanok is járnak ide szép számban, akik segíteni jöttek a fő" városnak. Tudják, hogy az épületek karbantartási és tatarozási munkái, a régészeti kutatások, de még a kertészkedés is sok munkaerőt igényel, ebben pedig nem bővelkedik Prága. Ezzel magyarázható, hogy már a negyedik esztendeje özönlenek a fővárosba az ország minden részéből a főiskolások. Vakációjuk egy részét hasznos társadalmi munkával, főleg a vár környékének rendbehozatalával akarják eltölteni. Akinek pedig itt nem jut munka, annak sem kell kétségbe esnie, találnak részére elfoglaltságot másutt. — Fáradhatatlanok ezek a fiatalok, gyorsan és jól dolgoznak — válaszolja kérdésünkre J. Némec, a SZISZ KB funkcionáriusa, majd elmondja, hogy a főiskolások a társadalom iránti elkötelezettségüket az SZNF 30. évfordulójának alkalmából rendezett versenyek eredményeivel is meggyőzően bizonyítják. Júliusban a prágai, brnói, bratislavai, nyitrai, zvoleni, Ceské Budéjovice-i, jihlavai főiskolások 150 hallgatója dolgozott a prágai várban és környékén. Igaz ugyan, hogy munkájukat megnehezítette az esős időjárás, helyzetük tehát cseppet sem volt irigylésre méltó, de azért zokszó nélkül teljesítették feladataikat. Sokan a kertészkedésben lelik örömüket F. Koilej, J. Vargic és J. Stofík a nyitrai mezőgazdasági főiskola hallgatói a prágai vár környékén a füvet kaszálják Augusztus első napjaiban további 150 fiú és lány állt munkába, akiknek — remélhetőleg — jobban kedvez majd az időjárás, úgyhogy az előző turnus tagjainál is nagyobb kedvvel lesznek az építészek és a többi szakember segítségére. De igazságtalanok volnánk hozzájuk, ha azt állítanánk, hogy a hangulatukat vagy a teljesítményüket olyan csekélység befolyásolhatja, mint amilyen az időjárás. Ez azért sem felel meg a valóságnak, mert — amint arról meggyőződhettünk — munkaidőben nem ismerik a tréfát. Lelkiismeretesen dolgoznak, utána azonban felszabadultan élvezik a főváros számukra szokatlan örömeit. — Erről azonban korai volna szólnunk — véli J. Némec, aki semmiképpen sem akar az események elébe vágni. Először arról akar tájékoztatni, hol, milyen hasznát veszik a fiataloknak, akik gyorsan megszokták a munkaütemet. Reggelenként szétszélednek munkahelyeikre. Egyesek a Spanyol-terem, a Lovarda vagy a strahovi kolostor felé veszik útjukat, mások a Lumbe-kertbe sietnek, ahol a múlt évben feltárt sírokban a IX. századbeli leletek közt az akkor élt emberek életére fényt derítő értékes ékszerekre és épségben maradt csontvázakra bukkantak. Aki nem ért a tatarozáshoz és az ásatások sem érdeklik, az a kertészkedésre adja fejét. Ás, kapál, gyomlál és gereblyézik... így van ez minden évben, persze a legnagyobb keletjük az építészmérnök-hallgatóknak van. Aki pedig nem kapott beosztást a várban, azt a prágai Építészeti főiskola másutt helyezi el. Egyesek a Konstruktivánál, mások a Stavoservisnél értékesítik gyakorlati tudásukat. — Ezzel nagy szolgálatot teszünk Prágának, illetve a népgazdaságnak, ráadásul pedig még pénzt is keresünk, úgyhogy általános az elégedettség, hot 6
