A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-06 / 36. szám

A prágai és a bratislavai diákok a régészeti kutatásokban is részt vesznek Főiskolások Prágában A prágai vár és környéke ilyen­kor nyáron többnyire a történelmi nevezetességekben és műemlékek­ben gyönyörködő külföldi turisták találkozóhelye. De nemcsak az övék, hiszen olyanok is járnak ide szép számban, akik segíteni jöttek a fő­­" városnak. Tudják, hogy az épületek karbantartási és tatarozási munkái, a régészeti kutatások, de még a ker­tészkedés is sok munkaerőt igényel, ebben pedig nem bővelkedik Prága. Ezzel magyarázható, hogy már a negyedik esztendeje özönlenek a fő­városba az ország minden részéből a főiskolások. Vakációjuk egy részét hasznos társadalmi munkával, fő­leg a vár környékének rendbehoza­talával akarják eltölteni. Akinek pe­dig itt nem jut munka, annak sem kell kétségbe esnie, találnak részére elfoglaltságot másutt. — Fáradhatatlanok ezek a fiata­lok, gyorsan és jól dolgoznak — válaszolja kérdésünkre J. Némec, a SZISZ KB funkcionáriusa, majd el­mondja, hogy a főiskolások a tár­sadalom iránti elkötelezettségüket az SZNF 30. évfordulójának alkal­mából rendezett versenyek eredmé­nyeivel is meggyőzően bizonyítják. Júliusban a prágai, brnói, bratis­lavai, nyitrai, zvoleni, Ceské Budé­­jovice-i, jihlavai főiskolások 150 hall­gatója dolgozott a prágai várban és környékén. Igaz ugyan, hogy munká­jukat megnehezítette az esős időjá­rás, helyzetük tehát cseppet sem volt irigylésre méltó, de azért zok­szó nélkül teljesítették feladataikat. Sokan a kertészkedésben lelik örömüket F. Koilej, J. Vargic és J. Stofík a nyitrai mezőgazdasági főiskola hallgatói a prágai vár környékén a füvet kaszálják Augusztus első napjaiban további 150 fiú és lány állt munkába, akik­nek — remélhetőleg — jobban ked­vez majd az időjárás, úgyhogy az előző turnus tagjainál is nagyobb kedvvel lesznek az építészek és a többi szakember segítségére. De igazságtalanok volnánk hozzá­juk, ha azt állítanánk, hogy a hangulatukat vagy a teljesítményü­ket olyan csekélység befolyásolhat­ja, mint amilyen az időjárás. Ez az­ért sem felel meg a valóságnak, mert — amint arról meggyőződhet­tünk — munkaidőben nem ismerik a tréfát. Lelkiismeretesen dolgoznak, utána azonban felszabadultan élve­zik a főváros számukra szokatlan örömeit. — Erről azonban korai volna szólnunk — véli J. Némec, aki sem­miképpen sem akar az események elébe vágni. Először arról akar tá­jékoztatni, hol, milyen hasznát ve­szik a fiataloknak, akik gyorsan megszokták a munkaütemet. Regge­lenként szétszélednek munkahe­lyeikre. Egyesek a Spanyol-terem, a Lovarda vagy a strahovi kolostor felé veszik útjukat, mások a Lum­­be-kertbe sietnek, ahol a múlt év­ben feltárt sírokban a IX. század­beli leletek közt az akkor élt embe­rek életére fényt derítő értékes ék­szerekre és épségben maradt csont­vázakra bukkantak. Aki nem ért a tatarozáshoz és az ásatások sem érdeklik, az a kertész­kedésre adja fejét. Ás, kapál, gyom­lál és gereblyézik... így van ez minden évben, persze a legnagyobb keletjük az építész­mérnök-hallgatóknak van. Aki pe­dig nem kapott beosztást a várban, azt a prágai Építészeti főiskola má­sutt helyezi el. Egyesek a Konstruk­­tivánál, mások a Stavoservisnél ér­tékesítik gyakorlati tudásukat. — Ezzel nagy szolgálatot teszünk Prá­gának, illetve a népgazdaságnak, rá­adásul pedig még pénzt is keresünk, úgyhogy általános az elégedettség, hot 6

Next

/
Thumbnails
Contents