A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-06 / 36. szám
Mindent az egészségért Az ember egészségéről való gondoskodás elmélyítését társadalmunk elsőrendű kötelességének tartja. Az átlagos életkor meghosszabbodásán, az egyre javuló gyógyítási eredményeken, de az egészségügy fejlesztésére fordított összegek növekedésén is bizonyítani lehet, hogy egyre jobbak az egészségügyi gondozás feltételei és eredményei, ami a betegségek megelőzését, gyógyítását s a lakosság kedvező higiénés munka — és pihenési feltételeinek megteremtését illeti. Hatalmas költségráfordítással valósítottunk meg az utóbbi időben olyan országos akciókat, mint a cukorbetegség megállapítása és a felnőtt lakosság tetanusz elleni védőoltása. Céltudatosan történt tapasztalt szakemberek átirányítása fekvőbeteg-intézményekből szakorvosi rendelőintézetekbe, körzeti és üzemi rendelőkbe, hogy jobb legyen az első kontaktus a betegekkel. Számszerűen ez azt jelenti, hogy Szlovákiában jelenleg több mint 6200 orvos dolgozik a rendelőintézetekben. Csökkent és állandóan csökkenőben van az egy egészségügyi körzetre jutó lakosok száma, aminek következtében javul az orvosegészségügyi gondozás hozzáférhetősége. Ha összevetjük az orvosok és a lakosság számát, akkor megelőzünk olyan fejlett országokat is, mint az Egyesült Államok, az NSZK, Svédország és Svájc. A központi községek fejlesztésének koncepciójával összhangban egyre több kettős, hármas egészségügyi körzet létesül; ezeket jobban el lehet látni szakorvosokkal, a szükséges műszerekkel és berendezésekkel, s lehetővé válik, hogy ezek a bővített körzetek szükség esetén kölcsönösen helyettesítsék egymást. A múlt évben százhárommal növekedett az üzemi orvosok száma; jelenleg mintegy 900 orvos dolgozik az üzemi rendelőkben. Ez kedvezően mutatkozott meg: csökkent az üzemi rendelőkben egy óra alatt kivizsgált páciensek száma, ami természetszerűen a vizsgálatok minőségének növekedésével járt, azonkívül több idő jutott a dolgozók megelőző orvosi vizsgálatára is, különösen a veszélyes. az egészségre káros munkahelyeken. A felkelés jubileumi évfordulójával kapcsolatban három új, korszerű kórház került átadásra, éspedig Poprádon, Dolny Kubínban és Breznóban, ezzel ezerháromszázhatvannal bővült a kórházi ágyak száma Szlovákiában. Egészségügyünknek, a helyzet általános javulása mellett is, megvannak a maga problémái. A szakorvosi vizsgálatok elvégzése például egészben véve meggyorsult, ez azonban nem nyilvánult meg a táppénzes betegállomány (munkaképtelenség) tartamának lerövidülésében; ez szlovákiai átlagban még ma is húsz napig tart. Ennek több oka van. Számos rendelőintézetben bevezették a második műszakot, délutánra is kiterjesztve a rendelő órákat, hogy a betegek munkaidőn kívül is járhassanak vizsgálatra, kezelésre s így jobban kihasználják a munkaidőt. A tapasztalatok azonban sokhelyütt azt mutatják, hogy míg a rendelőintézetek várószobái délelőtt rendszerint zsúfoltak, délután — noha a rendelés ugyanolyan jó minőségű és a beteg számára kényelmesebb, igen gyenge iránta az érdeklődés. A legtöbb ember nálunk ugyanis már megszokta, hogy kizárólag munkaidőben járjon orvoshoz, tekintet nélkül a vizsgálat vagy a kezelés sürgősségére, s a munkahelyi vezetők ezt nagylelkűen lehetővé teszik a számukra még akkor is. ha a rendelőintézet helyben két műszakban dolgozik. Vagy, mások számára a tartósabb betegállomány kedvező egyéni érdekeik szempontjából: táppénzes betegállományban építenek házat, üdülőt, fusiznak, s nem egyszer előfordul, hogy a beteglátogató részegen találja otthon a „beteget“. Tavaly például Szlovákiában a betegállomány megsértésének 13 770 esetét állapították meg. A munkahelyeken működő társadalombiztosítási bizottságok azonban az ilyen dolgozókkal szemben csak a legritkább esetben alkalmaznak, ha egyáltalán alkalmaznak, enyhe megtorlást, hamis kollegialitásból csak ritkán rendelik el a táppénz csökkentését vagy megvonását. Különösen most, a nyári időszakban elég gyakran panaszkodnak a betegek egyes egészségügyi dolgozók kelletlenségére, tűrhetetlen bürokratizmusára. A nyári szabadságok idején az egészségügyi személyzet fokozott megterhelésnek van kitéve. A kórház nem gyár, ahol mindenkit üzemi szabadságra lehet küldeni; viszont a betegségek nyáron is egyformán jelentkeznek, a beteggondozást ugyanolyan figyelemmel kell biztosítani akkor is, amikor az orvosok, az egészségügyi személyzet egy része szabadságon van. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy nyáron mégiscsak kisebb az egészségügyi szolgálat megterheltsége, a krónikus panaszokkal rendelkező páciensek kevésbé gyakran keresik fel a kórházakat, orvosi rendelőket. Alapjában véve azonban a munka több, s nem marad más hátra, mint azt fokozott erőfeszítéssel, áldozatkészséggel és az emberek panaszai iránti megértéssel elvégezni. A leghatározottabban el kell ítélni azokat az eseteket, amelyek főképp nagyobb városokban fordultak elő, hogy ugyanis egészségügyi intézmények, azon a címen, hogy nem tartoznak a körzetükbe, nem voltak hajlandók kezelni, illetve felvenni betegeket, akiknek pedig egészségi állapota sürgős orvosi segítséget igényelt. Heveny lázas állapotú betegeket, balesetet szenvedetteket, akiknek állapota azonnali kórházi ápolást igényel, köteles minden egészségügyi intézmény felvenni, tekintet nélkül arra, hogy a beteg abba az egészségügyi körzetbe tartozik-e vagy sem. Azokkal az egészségügyi dolgozókkal szemben, akik az ilyen betegeket, noha ezzel életüket veszélyeztetik, a területileg illetékes egészségügyi intézményhez utasítják, a legszigorúbban kell eljárni. Bizonyos problémát jelent még mindig, hogy egyes betegek külföldről nem rendszeresen behozott gyógyszerek felírását követelik, akkor is, amikor vannak azonos hatású hazai gyógyszereink. Az idén is mintegy 600 millió koronát fordítunk Szlovákiában gyógyszerekre társadalmi eszközökből. A külföldi, főként a tőkés behozatalból származó gyógyszerek iránti igényeket egyes orvosok , is támogatják, amikor olyan orvosságokat írnak elő, amelyek nem szerepelnek a rendes behozatali tervben. Feleslegesen hívják1 fel a betegek figyelmét az ilyen készítményekre, akikben azután az a képzet alakul ki, hogy csak ezek segíthetnek rajtuk. Minden indokolt gyógyszerszükségletet — amennyiben ez létfontosságú, külföldről is — objektív szempontokból biztosítunk, nem pedig a betegek szubjektív vélekedése szerint. A jelen időszak s a legközelebbi hónapok különösen fontosak: minden lehetőséget ki kell használni, hogy tovább erősítsük a rendelőintézethálózatot a fekvőbeteg-intézményekből átirányított tapasztalt szakemberekkel. Jelentős részben ugyanis a kórházakban kezdik meg orvosi gyakorlatukat a fiatal végzett diplomás orvosok, aminek lehetővé kellene lennie, hogy további tapasztalt orvosok menjenek át a járóbeteg-rendelőintézetekbe. Tavaly ilymódon 300 szakorvos erősítette meg a járóbetegkezelő szolgálatot, s éppen ilyen lehetőségekkel rendelkeznek a nemzeti bizottságok és a népegészségügyi intézetek vezetősége most is. heti A C8EMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedícia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p., KoSice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon J. Sámel, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele
