A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-30 / 35. szám
Akadémia dolgozói egy külön módszert gondoltak ki az öntözőcsatorna karbantartását akadályozó növényzet kiirtására. Hatalmas tartályokban új növényevő halfajtákat tenyésztettek ki, s ezek azután hű és megbízható segítőtársaivá váltak a csatorna építőinek. Az öntözőcsatorna építése óriási tempóban folytatódik. Nagyrésze már elkészült, csak az utolsó szakasz van hátra. De még ez sem hetek, sőt nem is hónapok kérdése lesz. Egy ilyen feladat megvalósításához hosszú évek áldozatos munkájára van szükség. De már jelenlegi állapotában is nagy hosznot hajt ez az öntözőcsatorna. Már eddig is megtérültek az építésével járó kiadások. Az öntözőcsatorna övezetében lévő állami birtokok és földművesszövetkezetek jövedelme az 1958-as esztendő 98 millió rubeljéről 1970-ben 492 millió rubelre emelkedett. 1971- ben a csatorna övezetéből 380 ezer tonna gyapotot takarítottak be, ami az egész köztársaság gyapottermésének 42 százalékát teszi ki. Eteken a csöveken keresztül kerül at életadó vit at öntözőcsatorna medrébe Amikor ezekről az adatokról jelentésében beszámolt Türkménia Kommunista Pártja KB-nak első titkára, M. N. Gapurov, sokan magától értetődőnek vették. S éppen ilyen természetesnek vélik a csatornaépítés munkatempóját is. Amikor az egyik munkacsoport vezetője, Bajramgeldy Kurban nyilatkozott az újságiráknak, még csak az arcizma sem rezdült: — Az öntözőcsatorna első 400 km-es szakaszának mélyítése öt évig tartott. A második, 140 km-es szakaszé hét hónapig, a harmadik, 2ó0 km-es szakaszé szintén hét hónapig. Ezen a helyen egy év alatt harmincmillió köbméter földet helyeztünk át... A munka szigorú felügyelet alatt folytatódik. 1962-ben megalakult Turkesztán fővárosában, Ashabadban a Türkmén Tudományos Akadémia mellett működő Intézet, melynek feladata a sivatag, elsősorban a Karakum meghódítása és hasznosítása. Hiszen a Szovjetunió területén összesen mintegy 210 millió hektárnyi földterület ilyen terméketlen pusztaság, ami az összterületnek tíz százalékát jelenti. Arról természetesen szó sincs, hogy ezt az egész hatalmas területet termőfölddé változtassák, hiszen ez jelenleg a lehetetlenséggel határos, s erre még nincs is szükség. De arról van szó, hogy ezek a még terméketlen pusztaságok a nemzetgazdálkodásnak maximális hasznot hozzanak. S ehhez már a Karakum-öntözőcsatoma is hozzájárul. APN lelvétel A JÖVŐ EMLÉKEI A Mim kockái fekete Afrikába, a busmanok földjére, Dél-Rhodéslába kalauzolnak bennünket. Salisburytől délre állnak Zimbabwe romjai elfeledve, kihaltén. Templom — és fellegvárszerű építményei gránitkőből készültek. A tégla nagyságú kockák pontosan egyformák, mintha futószalagról kerültek volna le. Majdnem 20 ezer tonna egyenletesen megmunkált gránltdarab. A falak magassága a 10 métert is eléri. S annak ellenére, hogy kötőanyag nélkül rakták egymásra a kőkockákat, mégis túlélték az évezredeket... Építőiket viszont senki sem Ismeri. Vagy talán azoknak a busmanoknak az ősei építették volna a rejtélyes Zlmbahwe-t, akik még ma is szalmakunyhókban élnek annak környékén? Aligha. De hát akkor kik? Minden kontinensen megtalálhatjuk talányos múltunk tanújelét. Ausztráliában Is. Eszaknyugat-Ausztrália omladozó szikláiban nagyon régi Időkből való sziklarajzok találhatók, melyek valószínűleg az emberiség történetének legrégibb hírmondói közé tartoznak. Az egyik rajz Wondjlnát ábrázolja, akt a legenda szerint a Tejút Istennője volt. Wondjina Is az égből Jött le a Föld gyermekeihez ... Mégsem lehet puszta véletlen, hogy a művészek minden földrészen ugyanazokat a lényeket ábrázolták. Hacsak nem ugyanazok a modelljeik voltak Európában, Ázsiában, Afrikában. Ausztráliában és Amerikában egyaránt. Nézzük hát, mit rejteget az amerikai földrész!? Mexikóban vagyunk, olyan világban, ahol az Istenségek nagy szerepet játszottak. A Nemzeti Múzeumban van az a hatalmas azték naptárkő, amelynek átmérője 3,5 méter, súlya 24 tonna. Valaha színesre volt festve, s a Nap-Isten temploma előtt feküdt. A mitológiai képek asztronómiai megfigyelések eredményeit tükrözik, melyeknek pontosságát csak csodálhatjuk. Az aztékok az év időtartamát a Hold és a Nap pályájából számították ki, és ugyanúgy 385 és egynegyed napot kaptak eredményül, mint ml. Pedig számításaikhoz nem használtak sem távcsöveket, sem matematikai segédeszközöket. Vagy volt valami földöntúli forrásból eredő tudásuk is? Mexico-Clty-től délkeletre emelkedik a magasba egy eddig Ismeretlen világcsoda, a Cholula-piramis, amely Közép- Amerika leghatalmasabb építménye. Ma úgy néz ki, mint egy virággal és cserjékkel beültetett hegy. Amikor a 600 évig tartó építkezést befejezték, elülső oldala 350 méter volt. szélessége 310 méter, magassága pedig 55 méter. A Cholula-A világ legnagyobb romterületeinek titkai piramis térfogata 3 millió köbméter. összehasonlításul a Kheopsz-piramiséval, melynek térfogata félmillió köbméterrel kisebb. A tervszerű ásatások nemrég kezdődtek el és eddig mintegy 8 kilométeres föld alatti folyósórendszert találtak, melynek rendeltetése ismeretlen. Piramisok, a világ minden részén. Vijon ki rendelhette el építésüket? Közép-Amerlka legnagyobb romterülete: Teotlhuacan. Az ősi közép-mexikói civilizáció fővárosa, a mai fővárostól 50 kilométerre északkeletre, 2000 méter magasságban fekszik. Jelentése az „Istenek városa“. Csupán kis részét tárták fel eddig, az első kutatók a XIX. század elején érkeztek e csodás város romjaihoz. Közülük az egyik legelső, a maja városok felfedezője, John Lloyd így irt róla: „Építészet, szobrászat, festészet, az életet ékesítő valamennyi művészet virágzott ebben a kietlen erdőben; szónokok, harcosok és államférfiak, szépség, becsvágy és dicsőség élt és tűnt le Itt - és senki se tudja, hogy létezett. A lerombolt város úgy feküdt előttünk, mint egy zátonyra futott hajó: elvesztette árbocait, a neve eltűrlődött, n legénysége elpusztult, és senki sem tudja, hova ment, kihez tartozott, milyen hosszú Ideig Az aztékok óriási naptárköve tartott az útja, és hogy ml volt az oka pusztulásának. Lakosai közül senki sem maradt az omladékok között...“ Valóban. Hadvezéreinek, gondolkodóinak, művészeinek és uralkodóinak neve Ismeretlen, és nem Ismerjük a nyelvet, amelyen lakói beszéltek, sőt még eme ősi városnak a nevét sem tudjuk. A Teotlhuacan név ugyanis azték eredetű. Teotlhuacan nagy szerepet Ját-Cholula (Mexico-City-töl délkeletre), a világ leghatalmasabb piramisa szott az ősi Közép-Amerika történetében. Kulturális hagyományai Mexikóban e város lakóit követő népek (toltékok, aztékok) kultúrájára olyan mélyen hatottak, hogy az itt élő indián népek emlékezetében e hajdanában ragyogó városról homályos visszaemlékezések még a spanyolok bejövetelekor is éltek. A legendák szerint I. Montezuma — az aztékok rettegett uralkodója — többször is elzarándokolt az ősi város romjaihoz, hogy áldozzon a Hold és Nap istenének, akik a hagyományok szerint az itteni nagy piramisok tetején laktak. Az aztékok hite szerint e várost az óriások építették, hiszen ilyen grandiózus építmények emelésére csak természetfölötti erővel rendelkező lények képesek. A szent város váratlanul pusztult el. Annak a hatalmas tűzvésznek a nyomai, amelyek a város késői időszakában emelt majdnem minden épületén megfigyelhetők, lehetővé teszi a feltételezést, hogy Teotlhuacan hosszú léte egy csapásra szűnt meg. S a város soha többé nem született újjá. Nagyon sok évszázad telt el addig, míg e helyre megérkeztek a régészek és az elpusztult kultúra értékei lassanként a mai élő emberek kincseivé váltak. Ezzel egyidejűleg az Is lehetővé vált, hogy a tudósok közelebb kerüljenek a Mexikói-völgy első civilizációjának homályos történetéhez. Ha IS évszázaddal ezelőtt madártávlatból megtekintettük volna Teotlhuacant, csodálatos kép tárult volna szemünk elé. A minden oldalról hatalmas hegyláncokkal átkarolt széles és termékeny völgy (2000 méter magasan!) fenekére tekintve, számtalan épület sárga és fehér négyszögét pillantottuk volna meg. Ezek vagy szorosan egymás mellett csoportosultak, szorosan épített utcákat és negyedeket alkotva, vagy ellenkezőleg szanaszét dobálva álltak a rendelkezésre álló egész területen. A város határait még máig sem sikerült pontosan megállapítani. A csupán a legfontosabb építészeti alkotásokat magában foglaló központi része is két és fél kilométer hosszú és körülbelül egy kilométer széles területet foglal el. Teotlhuacant észak-déli irányban — mintegy két kilométernyi hosszan — egy hosszú, széles utca, a Calle de Los Muertós, vagyis a Halál útja szeli át. (Ezek az elnevezések természetesen feltételesek. Vagy az aztékok, vagy pedig a kutatók, régészek adták e neveket.) Az út dél felé egy hatalmas terraszon épült, kiterjedt épületkomplexumban végződik, melyet közös néven citadellának neveznek. BIRICZ TIBOR
